Válás vagy háború

A részvételi arány meghaladta a száz százalékot – derült ki a hétvégén a Szudánban április első felében tartott parlamenti, elnök- és helyhatósági választásról. A nyilvánvaló hiba csupán egyike volt a számítógépes rendszer számos bakijának, a választási bizottság ezért azt javasolta, hogy az adatokat ne vigyék be a komputerekbe, az összegzést másként végezzék el. Úgy tűnik, nemcsak az öt napon át húzódó választás volt szervezetlen, de a voksok feldolgozása is akadozik, ami nemzetközi megfigyelők szerint újabb lehetőséget ad a csalásra.

Szudáni milicisták

AP/ Nasser Nasser

 A lassan csordogáló eredményekből biztosra vehető, hogy Haszan el-Basir elnök megőrzi posztját, és Nemzeti Kongresszus Pártja marad a szövetségi parlament legerősebb politikai ereje. Az is több mint valószínű, hogy az autonóm Dél-Szudán elnöke Salva Kiir, a korábbi lázadó Szudáni Népi Felszabadító Mozgalom vezetője lesz. Mivel az észak–déli polgárháborút lezáró 2005-ös békemegállapodás értelmében az államfőnek a déli elnököt kell első helyettesévé kineveznie, Kartúmban a békepaktum után létrejött kormánykoalíció marad hatalmon, ami veszélyezteti a déli országrész függetlenné válásáról jövő januárra tervezett népszavazás megrendezését.

A két fél kígyót-békát kiabált egymásra a kampányban, a választási csalástól a titkos milíciák támogatásáig számos vád elhangzott. Utóbbi mintha igazolást is nyert volna, a múlt héten összecsapott ugyanis a déli hadsereg és a polgárháború dúlta Dárfúr tartomány néhány törzse. A déliek máris az északi hatalmi elitet vádolják a provokációval, amit Kartúm visszautasít. A közel hatvan halálos áldozattal járó csetepaté mindenesetre új frontot nyithat az eddig is két – az észak–déli és a kartúmi–dárfúri – konfliktus szabdalta országban.

A koalíciós együttműködés létkérdés az elszakadni vágyó déliek számára, hiszen Kiir mozgalma nem akar ürügyet szolgáltatni Basir elnöknek, hogy lefújja a referendumot. Éppen elég gond, hogy még számtalan kérdésben nincs megállapodás. Nem jelölték ki a kőolajban gazdag vidék pontos határát, nem határozták meg a nomád törzsek legeltetési jogait, nem osztották el az ország adósságát, és nem jelölték ki a népszavazást rendező bizottság tagjait. A déli vezetők folyamatosan azt vetik az északi kormány szemére, hogy rivális törzsek felfegyverzésével destabilizálni akarja a térséget. Tény, hogy a földviták miatt kitört harcokban délen tavaly két és fél ezren haltak meg. A déliek nem bíznak abban sem, hogy Basir egyáltalán engedi megtartani a népszavazást.

 Márpedig a főként keresztény és törzsi vallású déliek többsége válni akar. Elegük van az 1989-ben puccsal hatalomra került északi katonai-iszlamista rezsimből, és abból, hogy Kartúm elvonja a perifériáktól a fejlesztési forrásokat. Elemzők attól félnek, hogy a referendum esetleges elmaradása harcokhoz vezethet, újra lángra lobbantva Afrika leghosszabb polgárháborúját. De a békés elszakadás Szudán további széteséséhez is vezethet. Az eredetileg dél oldalán harcoló Déli-Kordofán és Déli-Kék-Nílus államok a határ északi oldalán maradhatnak – ami ellen mindkettő berzenkedik.

Egyre több külföldi diplomata és segélyszervezet abban is kételkedik, hogy Dél-Szudán felkészült az önállóságra. Az új nemzet új fővárosa Dzsuba lenne, amely egykor az északi hadsereg helyőrsége volt. Nincs telefonvezeték, vízvezetékrendszer, központi áramszolgáltatás, tömegközlekedés, a közhivatalok többsége konténerekből összeállított épületekben működik, a minisztériumok is. A 8 millió lakosú terület segélyeken kívüli jövedelmének 98 százaléka kőolajból származik, az oktatást és az egészségügyet nagyrészt segélyszervezetek működtetik. A vállalkozók – legyenek akár étterem-tulajdonosok, vaskereskedők, vízpalackozók, farmerek vagy szállodások – leginkább külföldről érkezett kalandvágyók, akiket a 100-200 százalékos profit vonz.

Nem irigylésre méltó az északi országrész helyzete sem. Basir ellenzéke a visszaélésekre hivatkozva bojkottálta a szavazást, a rezsim vaskézzel irányítja az ingatag országot. A dárfúri népirtás miatt a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság által háborús bűnnel vádolt Basirral a Nyugat és az USA mindennek ellenére cinikusan elnéző, talán azt remélve, hogy az államfő cserébe békésen elengedi Dél-Szudánt.