Fogyókúrán

Virágba borult a pünkösdi hétvégén Párizs legismertebb sugárútja, a Champs-Élysées. A kövezetet fűvel fedték, szőlőtőkék és gyümölcsfák szökkentek szárba, tehenek és birkák legelésztek, a francia főváros lakói pedig örömmel vették birtokukba a városba költözött falut. A fiatal farmerek által szervezett 4,2 millió eurós akció célja nem csupán örömszerzés volt, figyelmeztetni is akarták a városlakókat a gazdák gondjaira, a növekvő költségekre és a csökkenő felvásárlási árakra. No meg persze az EU legnagyobb mezőgazdasági termelő országát, és az unió agrárpénzeinek legfőbb haszonélvező államát irányító párizsi vezetésnek is üzentek.

 Kevésbé látványos, de kellemes üzenetet kapott a közvélemény-kutatóktól beiktatása harmadik évfordulójára Nicolas Sarkozy francia elnök. Ha szerényen is, de javult a megítélése. Igaz, mindössze a megkérdezettek 38 százalékának van többé-kevésbé jó véleménye róla, és az is kiderült, hogy kétharmaduk elégedetlen eddigi tevékenységével. A pártja, a konzervatív Unió a Népmozgalomért (UMP) regionális választási kudarca (HVG, 2010. március 13.) óta – hiperaktivitását és szereplési vágyát legyőzve – valamelyest háttérbe húzódó Sarkozy mégsem lehet biztos abban, hogy átlendült a mélyponton. Előtte áll ugyanis a nyugdíjrendszer fájdalmas reformja, az euró megroppanása pedig példátlan költségvetési fogyókúrára kényszeríti Francois Fillon kormányát.

Sarkozy május elején az UMP képviselői előtt felfedte stratégiáját, hogy 2011 derekára minden reformot be akar fejezni, és onnantól „csak politikát csinál”. Azaz elkezdi a felkészülést a 2012-ben esedékes elnökválasztásra. Korábban azt állította, hogy valamikor 2011 nyárutóján, kora őszén dönti el, megméreti-e magát másodszor is. Ám a minap az Élysée-palota kiszivárogtatta, hogy az államfő „a következő szakaszon gondolkozik”, és a mélyreható reformok után a franciák a következő ciklusban „oltalmazó elnököt”, vagyis összefogást és nyugalmat szeretnének. Sarkozy az idén túl akar esni a nehezén, ezért tűzte napirendre már most a szociális megrázkódtatással fenyegető nyugdíjreformot, amit a parlamenttel legkésőbb októberben jóvá is hagyatna.

A reform fő irányait a napokban tette közzé a kormány. E szerint a nyugdíjrendszert nem járulékemeléssel és/vagy a nyugellátások lefaragásával kívánják hosszú távon egyensúlyba hozni, hanem a nyugdíjkorhatár fokozatos kitolásával. Ez kevesebb feszültséget okoz, ám a szakszervezeteknek is lesz hozzá egy-két szavuk. Hogy elébe menjen a háborgásuknak, Sarkozy komoly gesztusra szánta el magát. A nyugdíjkassza kiegészítésére a legmagasabb munkajövedelmekre és a tőkejövedelmekre rendkívüli szolidaritási hozzájárulást vetnek ki, amely nem lesz visszaigényelhető az adópajzs néven elhíresült, 2007-ben Sarkozy egyik első intézkedéseként törvénybe iktatott szabály szerint. Ennek alapján senki sem fizethet több adót és járulékot, mint amennyi a megszerzett jövedelmének a fele. A baloldal már akkor is hevesen bírálta a leggazdagabbaknak kedvező adózási plafont, de az utóbbi időben az UMP soraiban is megkérdőjelezték a kevesebb mint 20 ezer extra jövedelmű adófizetőt érintő, tavaly alig 600 millió euró visszatérítéssel járó „fiskális ajándék” célszerűségét.

Sarkozyt meggyőzhették, hogy súlyos hiba lenne kitartani az ötlet mellett, miközben a recesszió miatt a politika másról sem szól, mint a társadalom egészét érintő áldozatvállalásról. Párizs az EU-nak január végén benyújtott stabilitási programban vállalta ugyanis, hogy a költségvetési hiányt a tavalyi 7,5, és az idénre tervezett 8,2 százalékról 2013-ra leviszi a maastrichti 3 százalékos referenciaszintre, ami hallatlan erőfeszítéseket igényel. A kormánynak három év alatt 40 milliárd euró pótlólagos forrást kell találnia, Fillon május elején be is jelentette, hogy három éven belül 6 milliárd euróval szűkítik az adó- és járulékkedvezményeket, az adósságszolgálat és a nyugdíjak kivételével pedig 2013 végéig befagyasztják az állami kiadásokat.

AP/ Bob Edme

 Sokak szerint mindez kevés lesz. Csakhogy Sarkozy számára az adóemelés egyelőre tabu, hiszen 2007-ben az életszínvonal javításának ígéretével kampányolt. Már anélkül is adja magát a párhuzam a franciák számára igen rossz emlékű szigor politikájával, amelybe 1986-ban a szocialisták, 1997-ben pedig a gaulle-isták is csúfosan belebuktak. Sarkozy és Fillon kínosan óvatos szóhasználattal a pazarlás megszüntetéséről és felelős politikáról beszél, ám egy közvélemény-kutatás szerint a lakosság csaknem kétharmada pártszimpátiától függetlenül egyre erősödő megszorításként éli meg a kormány politikáját. És a tervezet még így is túl derűlátó, az előirányzott, évi átlagosan 1,7 százalékpontos deficitcsökkentésre még nem volt példa Franciaországban, ráadásul korábban akkor sikerült lefaragni a hiányt, amikor pörgött a gazdaság, ami 2011–2013 között aligha várható.

Az Élysée-palota szerint a közpénzügyek rendbetétele már a válság előtt is elsődleges feladat volt, így most – az euróövezet némely más tagállamával ellentétben – nincs szükség radikális irányváltásra. Az egyik gond, hogy Franciaországban kirívóan magas az újraelosztás mértéke. A statisztikai hivatal szerint tavaly a közkiadások történelmi csúcsra hágva elérték a GDP 56 százalékát. A válságkezelés szociális költségeinek felduzzadása csak ráadás, a túlköltekezésnek szerkezeti okai vannak, amit jól érzékeltet, hogy 1998–2008 között átlagosan évi 2 százalékkal emelkedtek a közkiadások, függetlenül a gazdaság állapotától. Fillon már 2007 szeptemberében elismerte, hogy Franciaország lényegében csődhelyzetbe jutott, mert 15 éve krónikus költségvetési hiányt görget maga előtt. Szókimondásával akkor magára haragította Sarkozyt, aki most – nem utolsósorban az euró játékszabályait keményíteni igyekvő Berlin unszolására – alkotmánymódosítást javasol, amely minden kormányzati ciklus elején deficitcsökkentő program elfogadására kötelezné a parlamenti többséget.

VIDA LÁSZLÓ