A világverő FC Barcelona focicsapat sikerei és a gazdasági válság hatásainak okán ismét egyre több szó esik a spanyolországi Katalónia autonóm törekvéseiről.
Amikor Eric Abidal, az FC Barcelona májrákból nemrégiben felgyógyult focistája magasba emelte a klub által negyedszer elnyert trófeát az UEFA Bajnokok Ligájának (BL) döntője után a londoni Wembley-ben, ötvenezren ünnepelték a sikert. Mármint nem a zsúfolásig megtelt stadionban, hanem Barcelona főterén, a Plaza Catalunyán. Bár a katalán város lakói fociőrültek, sokan mégsem csupán az angol Manchester United elleni, 3:1-re végződött találkozó miatt voltak ott. Sőt már napok óta a téren tanyáztak, és nem a futballsiker ünneplése nyomán kerültek először összetűzésbe a rendőrséggel, hanem már korábban is. A magukat dühöseknek nevező, a kormány, az ellenzék és az összes párt ellen, de leginkább a kilátástalan gazdasági helyzet miatt tüntető fiatalok (lásd Lakótárskeresőben című írásunkat) először múlt pénteken csaptak össze a tér megtisztítására készülő rendvédelmisekkel, akikkel aztán a BL-döntő győzelmi mámorában annyira összekülönböztek, hogy a rendbontásokat 113 őrizetbe vétel követte, és 136-an megsérültek, köztük rendőrök is. Foci és politika már tavaly, a Spanyolország–Hollandia labdarúgóvébé-döntő előtt is egybefonódott. Akkor másfél millió katalán vonult Barcelona főterére, tüntetve a 2006-ban megszavazott, majd népszavazással is megerősített statútumért, amelynek néhány pontját a madridi alkotmánybíróság – az ellenzéki jobboldali Néppárt (PP) előterjesztésére – alkotmányellenesnek mondta ki. A lényeg azonban benne maradt: Katalóniát nemzetként definiálták, kibővített helyi adózási és igazságszolgáltatási jogkörökkel, bevándorlási kérdésekben tágabb ellenőrzési lehetőségekkel reptereken és kikötőkben.
A Franco-érában Spanyolország egyetlen hivatalos nyelve a spanyol (kasztíliai) volt, így aztán – amolyan ellenállásként a központi önkénynek – az FC Barcelona akkoriban a Több mint egy klub jelmondatával a katalán identitás egyik alappillérévé vált, stadionjában pedig szabadon lehetett használni a katalán nyelvet. Nagy változás volt a spanyol demokrácia 1978-ban megszületett alkotmánya, amely tizenhét egyenlő jogú autonóm közösséget jegyzett, történelmi nemzetiségekként elismerve a baszkokat, a galiciaiakat és a katalánokat. A nemzeti érzést tovább erősítette, hogy 1992-ben a katalán Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke „hazavitte” a nyári olimpiai játékokat – pénzt, infrastrukturális fejlesztést, kiemelt figyelmet és nemzetközi elismerést nyújtva ezzel a Katalónia fővárosának nevezett Barcelonának. Az autonómia azóta folyamatosan bővült, a régió iskolái ma már kétnyelvűek, a közintézményeken ott leng a katalán lobogó is, és katalán tv-csatornák is működnek. Egyre többször merül fel a kiválás, a függetlenedés gondolata, és az autonómia határait feszegeti például, hogy a katalán külpolitika képviseletére „missziókat” hoztak létre többek között Berlinben, Londonban, Párizsban és New Yorkban. Széles önkormányzati jogköreik miatt néhány katalán városban azt is megtehették, hogy országos rendelkezés híján önhatalmúlag betiltották a burka viselését. Nagy felháborodást váltott ki Madridban, hogy Katalóniában tavaly betiltották a bikaviadalt, amit sokan kulturális megkülönböztetésként értékeltek a spanyol állammal szemben (HVG, 2010. augusztus 7.). Az identitás meghatározásában újabb fontos állomás, hogy a nagy múltú, 1881 óta létező, Barcelonában kiadott napilap, a La Vanguardia május eleje óta nemcsak spanyolul, hanem katalán nyelven is megjelenik.
A spanyol kormány ellenkezése dacára Katalónia azt is megtette, hogy 2009-ben nem hivatalos – azt csak Madrid írhat ki – népszavazást szervezett a függetlenségről. A szakadáspártiak nagy csalódására a referendumon a jogosultaknak csak a 30 százaléka jelent meg, ám ők szinte mindannyian az elválás mellett voksoltak (2006-ban a statútumot 49 százalékos részvétel mellett 74 százalék támogatta). A gazdasági válság ismét felerősítette a függetlenségpárti hangokat. A 7,5 millió lakosú régió a 46 milliós Spanyolország GDP-jének az ötödét adja, ezért gyakori panasz, hogy a jelentős ipari és szolgáltatási szektorral, stratégiailag fontos elhelyezkedése miatt jelentős kikötői és logisztikai forgalmat, így nagy bevételt produkáló Katalónia adófizetőinek a pénzéből finanszírozzák az elmaradottabb ibériai vidékeket. Tavaly 7,3 millió turista kereste fel Barcelonát, a tartomány bevételeinek 11 százaléka származik a turizmusból. A munkanélküliség ugyanakkor alig marad el a 20-21 százalékos országos átlagtól (19 százalékon áll), és a néhány hónapja megválasztott – a kormányrudat a 2003 óta kormányzó szocialistáktól átvevő – Artur Mas jobbközép nacionalista katalán elnök 10 százalékos költségvetési megszorítást tervez. A baloldal a mostani voksoláson egyébként – 32 év után – a barcelonai főpolgármesteri posztot is elveszítette.
A gazdasági bajok által is fűtött függetlenségi hangokat néhány napig biztos feledtetik a Barcelona labdarúgó- és kézilabdacsapatának sikerei (a férfi kézisek a Ciudad Realt verték 27:24-re a kölni döntőben). Vasárnap este így aztán csak az volt kérdés, hogy a szurkolók a Barca-hátvéd Gerard Piqué barátnőjének, Shakirának a koncertjére menjenek-e az olimpiai stadionba (ahol néhány barcelonai focista a színpadon táncolt az énekesnővel), vagy saját arénájukban, a Camp Nouban ünnepeljék a csapatot.
GÁL KRISZTIÁN
Magyarországon már szinte hagyománya van az asztronauták köszöntésének, de az utolsó óta is eltelt 45 év. Nem tudni, Kapu Tibort mivel fogják fogadni, mindenesetre az MNB már rárepült az űrrepülésére.
Politikusokat, és résztvevőket kérdeztük Tusványoson arról, hogy el tudják-e képzelni, hogy a Fidesz 2026-ban ellenzékbe kerül.
