Versenyfutás az idővel

Nem sokáig tartott a részvények és az euró két éve nem tapasztalt múlt heti szárnyalása, amit az a remény táplált, hogy a közös valutát használó 17 EU-tagállam végre úrrá lesz egyre súlyosbodó adósságválságán. A lelkesedésnek, ami azt fogadta, hogy Nicolas Sarkozy francia elnök és Angela Merkel német kancellár határidőt szabott a megoldásra (HVG, 2011. október 15.), az vetett véget, hogy Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter hétfőn Düsseldorfban kijelentette: az EU október 23-ai csúcstalálkozóján ne számítsanak arra, hogy a tagállamok végleges megoldással állnak elő a krízisre.

Pedig éppen ezt várják az EU-tól világgazdasági partnerei, és egyre türelmetlenebbül. A 20 vezető gazdasági hatalom (G20) szombati párizsi pénzügyminiszteri értekezletén többen is világossá tették, hogy fogytán az idő a határozott intézkedésekre. Jim Flaherty kanadai pénzügyminiszter figyelmeztetett, hogy a globális recesszió bekövetkeztének esélye drámaian nő, ha az EU-csúcs nem hozza meg a sürgetett eredményt.

Az uniónak három, egymással összefüggő ügyben kellene végre döntésre jutnia. Megoldást kell találnia a számítások szerint változatlan feltételek mellett az év végére 357 milliárd euróra, a GDP 162 százalékára – azaz fenntarthatatlan szintre – növekvő görög államadósság csökkentéséről. Ehhez el kellene fogadtatni a kötvényeket birtokló bankokkal, hogy a júliusban vállalt 21 százaléknál jóval nagyobb veszteséget nyeljenek le. Ha ez megtörténik, akkor megegyezésre kell jutni a pénzintézetek feltőkésítéséről, hogy azok ne rendüljenek meg az eurózóna perifériájának országai által kibocsátott állampapírok borítékolható értékvesztésétől. A bankok köré vont védősánchoz pedig meg kell erősíteni az eurózóna ideiglenes válságalapját, amelynek szintén júliusi felduzzasztását csak nagy nehezen – Szlovákiában például a kormány bukását kiváltva – lehetett az eurózóna tagjaival jóváhagyatni. A válsághelyzetben nehézkes konszenzusos eljárást bírálta is José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, aki a vasárnapi csúcson a döntéshozatali mechanizmus hatékonyságának javításáról is szeretne tárgyalni.

Ha a pesszimistákra rácáfolva az EU-csúcs netán eredményt hoz, kérdés, honnan lesz pénz a válságkezelésre, amikor az eurózóna éppen a hatalmas államadósság alatt rogyadozik. A londoni The Sunday Times lap értesülései szerint a 3200 milliárdos valutatartalékot felhalmozó Kína kötvények mellett a bajba került országok infrastruktúra-vagyonából is vásárolna, de ezt reformokhoz köti. Hasonló „segítségnyújtásra” készül egyes hírek szerint Brazília is. Az USA és Nagy-Britannia blokkolja, hogy az IMF kisegítse az eurózóna tagjait, mielőtt azok újabb forrásokat mozgósítanának. Christian Noyer, a francia jegybank elnöke pedig elképzelhetőnek mondta ugyan, hogy az európai bankok feltőkésítésébe bevonják a közel-keleti és ázsiai állami befektetési alapokat, azok egyelőre nem lelkesednek az ötletért.