„Többet költünk, mint amennyit keresünk” – figyelmeztetett Charles Haughey ír kormányfő, a nacionalista Fianna Fáil párt elnöke 1980 januárjában a nemzethez intézett, máig emlegetett televíziós beszédében. A józanságról tanúskodó kijelentést és a kezdeti takarékosságot azonban állami költekezés követte, aminek nyomán a második olajválság utáni recesszió tovább mélyült, a gazdaság pedig adósságspirálba került. Jó hét évnek kellett eltelnie, mire Haughey belátta, szakítania kell populista gazdaságpolitikájával, és a választási patthelyzetet követően lényegében végrehajtotta az akkor ellenzéki másik jobbközép párt, a Fine Gael példa nélküli megszorításokat, átfogó reformokat tartalmazó programját. Ezzel lerakta a 2008-ig tartó ír gazdasági csoda alapját, s megszületett a kelta tigris.
Csaknem 32 év után, 2011 karácsonya előtt érezte újra szükségét ír miniszterelnök, ezúttal Enda Kenny, hogy közvetlenül szóljon az írekhez, s vázolja a rájuk váró nem túl vidám jövőt. A vezető kormánypárt, a Fine Gael elnöke röviden ismertette a baloldali Munkáspárttal alig kilenc hónapja létrejött koalíció további megszorításokkal, adóemelésekkel járó intézkedéseit. Az íreknek az utóbbi három és fél évben a hetedik hasonló programcsomag részleteit megismerve sok újdonságban aligha lehetett részük. Kenny, aki ellenzékben még adócsökkentéseket sürgetett és támadta az akkori kormány megszorító gazdaságpolitikáját, most azokhoz kísértetiesen hasonló lépésekről beszélt.
Miközben a kormányfő sajnálkozását fejezte ki a rekordmértékű, 14,2 százalékos munkanélküliség miatt, bejelentette: a következő három évben további 23 ezer állás szűnik meg az állami szektorban, igaz, az utóbbi két évben átlagosan 15 százalékkal csökkentett bérekhez már nem nyúlnak. Megígérte, hogy nem emelkedik az szja és a társasági nyereségadó – ez utóbbi alacsony szintjét régóta kifogásolják Írország uniós partnerei.
Az egészségügyi, az oktatási és a szociális kiadások lefaragása mellett a költségvetési hiány tervbe vett mérsékléséhez pluszbevételekre is szükség van, ennek zömét az általános áfakulcs 2 százalékponttal, 23 százalékra emeléséből teremtik elő. Egy doboz cigaretta 25 eurócenttel drágul a megemelt jövedéki adó miatt – az alkoholra kivetetté változatlan marad –, a kamatadó pedig 27-ről 30 százalékra nő. Új adót is bevezetnek, három éven belül a hatodikat: ingatlanonként évi 100 eurót kell befizetni, ez alól mentességet kapnak a befejezetlen lakások vagy házak tulajdonosai, valamint azok, akik a jelzáloghitelük törlesztéséhez kamattámogatásban részesülnek.
Az újabb, ezúttal 3,8 milliárd eurós csomagra azért van szükség, hogy Dublin eleget tegyen a 2010 novemberében jóváhagyott 67,5 milliárd eurós EU–IMF-hitelcsomag fejében vállaltaknak: a bankkonszolidáció nélküli költségvetési hiány a tavalyi 10,1 százalékról az idén a GDP 8,6 százalékára zsugorodjon, és 2015-re megfeleljen a 3 százalékos maastrichti kritériumnak. A hitelcsomagból eddig 30 milliárd eurót lehívó Írország 2013-ban szeretne visszatérni a nemzetközi kötvénypiacra, amikor a kormány számításai szerint az adósságállomány a GDP 120–125 százalékán tetőzik, és a 2008 szeptembere óta meghozott intézkedések nyomán csökkenésnek indul.
Az eurózóna perifériájának tagállamai közül elsőként recesszióba került Írországnak esélye van arra, hogy növekedési pályára is elsőként álljon. Ami nem kis teljesítmény azok után, hogy a gazdaság a válság kirobbanása óta összesen 17 százalékkal esett vissza, Dublin a költségvetés konszolidálására együttesen 20 milliárd eurónyi költségcsökkentési és adóemeléssel járó bevételnövelési intézkedést hajtott végre, és 2015-ig további 12,4 milliárd eurós csomag kerül napirendre. A lakosság fogyasztása ugyanakkor 2008 óta 13 százalékkal zsugorodott, a magánberuházások 71 százalékkal estek vissza. Az államadósság viszont a GDP 2007-es 25 százalékáról több mint az ötszörösére emelkedett, a költségvetési többlet pedig a 46,3 milliárd eurós bankkonszolidációt is beszámítva a GDP 32 százalékának megfelelő hiánnyá változott. A közel tíz éven át tartó ingatlanboom után a moszkvaival és a New York-ival vetekedő lakásárak majdnem megfeleződtek. Százezer háztartásnak több a jelzálogkölcsöne, mint amennyit a fedezetül szolgáló ingatlana ér, miközben 400 ezer lakás üresen áll. A munkanélküliség 4,2 százalékról több mint a háromszorosára szökött fel, a közel félmillió állástalan fele több mint egy éve nem dolgozik.
Reménykeltőnek tűnt, hogy a tavalyi első félévben a gazdaság ismét bővült, ám a harmadik negyedévben már megint csökkenést jelzett a hivatalos statisztika. A dublini kormány abban bízik, hogy a tavalyi év egészében mégis sikerült megtörni a 2007 óta tartó visszaesést. Ahogy a nyolcvanas évekbeli recesszió idején, most is az export vezérelte a növekedést, az év első kilenc hónapjában 5,4 százalékkal emelkedett, és túlszárnyalta a válság előtti szintet, nyomában pedig a folyó fizetési mérleg ismét többlettel zárt. A kivitel ereje a többnyire még a gazdasági csoda idején megtelepedett informatikai, számítástechnikai, gyógyszeripari multiknak köszönhető, amelyek 240 ezer alkalmazottat foglalkoztatnak, tavaly 115 milliárd euró értékben exportáltak, és a kivitel 70 százalékát adták. Emellett 20 milliárd eurónyi beruházást hajtottak végre, és közel 3 milliárd euró társasági adóval gazdagították az államkasszát. A külföldi befektetők tavaly rekordszámú, 148 beruházást indítottak, ez 6100 új munkahelyet jelentett.
Aggodalomra ad okot, hogy a 2012-es exportkilátások bizonytalanok, és kiutat a hazai piac sem jelent, a belső fogyasztás ugyanis továbbra is zsugorodik. A lakosság nem bízik a fellendülésben, amit jól mutat, hogy a tavalyi 40 ezres után az idén is hasonló mértékű kivándorlással számol a kormány. Már nemcsak a kevésbé képzettek, hanem orvosok, mérnökök, könyvelők is külföldön próbálnak elhelyezkedni. Az árukivitel harmada ráadásul a stagnálással fenyegetett Nagy-Britanniába, másik harmada a recesszió felé tartó Európába irányul. A dublini kormány egyik minisztere a minap meg is jegyezte: „egy éve még mi jelentettünk Európának gondot, most az európai válság fenyegeti az ír talpra állást”.
TÁLAS ANDREA