Eurózió

A politikusok nem tudnak kibújni a bőrükből. Azt, hogy az amerikai Standard & Poor's (S&P) amerikai befektetés- és hitelminősítő ügynökség az eurózóna 17 tagjából kilencet alacsonyabb osztályba sorolt, a közös valuta gazdái ugyanúgy kikérték maguknak, mint ahogyan tették társaik tavaly augusztusban a tripla A kategóriát először elvesztő USA-ban vagy a közelmúltban bóvliba sorolt Magyarországon. Michael Fuchs, a Berlinben kormányzó német kereszténydemokraták (CDU) frakcióvezető-helyettese politikai megfontolásokat sejtetett a lépés mögött, és azt kifogásolta, miért nem a súlyosan eladósodott USA-val vagy Nagy-Britanniával szemben cselekedtek. A hasonló magyar érvelést lesöprő uniós pénzügyi biztos, Olli Rehn pedig azt panaszolta, hogy miközben az S&P elmarasztalt, nem vette figyelembe a válságkezelésre tett határozott intézkedéseket.

Égőcsere az urópai Központi Bank épületén

AP

 A piacokon nem váltott ki pánikot a csoportos leminősítés, mert az S&P azt már tavaly decemberben, az EU-csúcs kapcsán megígérte. Igyekezett jó képet vágni hozzá a kifogástalan, tripla A besorolását megkérdőjelezés nélkül megőrző Németország kancellárja, Angela Merkel is. Azt hangsúlyozta, hogy fel kell gyorsítani a múlt hónap elején elfogadott reformok végrehajtását, szigorítani a költségvetési politikák ellenőrzését, s kitartani a kiadások és vele az államadósság csökkentése mellett. A részleteket a január 30–31-ei csúcstalálkozón finomítják tovább.

Csakhogy ezzel éppenséggel nem azt cselekszik, amit az amerikai hitelminősítő – amely 14 eurózónatagot negatív figyelőlistára tett – helyesnek vélne. Az S&P ugyanis a leminősítés indoklásában – megismételve a gazdaságélénkítés fontosságát kiemelő közgazdászok véleményét – hangsúlyozta, a költségvetési restrikció a válságkezelésnek csak az egyik eleme, azt a versenyképesség javítására és az eurózónán belüli egyensúlytalanságok mérséklésére tett intézkedéseknek is kísérniük kellene. A Merkel által mielőbbi elfogadásra sürgetett költségvetési paktum pedig akkor sem azonosította volna a rendszerben lévő kockázatokat, ha már az euró bevezetésekor életben lett volna, hiszen egyként bajba került a krónikusan súlyos deficittel küzdő Görögország és a büdzséjét jobbára egyensúlyban tartó Spanyolország. Az egyoldalú válságkezelés lefelé vezető spirál beindulásával fenyeget – figyelmeztetett a londoni Financial Times napilap –, amikor a leminősítést a restrikció mantrája miatt romló gazdasági teljesítmény, emelkedő adósság, majd újabb leminősítés követi. És a spirál minden kanyarjánál nő a válságkezelés politikai és pénzügyi költsége.

A kilenc eurózónatag leminősítése – az S&P példáját egyelőre nem követte a szintén amerikai Moody's és Fitch – nem okozott katasztrófát a valutaövezetben, de a repedésekbe szivárgó víz módjára porlaszthatja az euró építményét. Az áprilisi elnökválasztásra szocialista ellenfelével szemben hátrányban készülő konzervatív francia államfő, Nicolas Sarkozy számára kellemetlen, de nem meglepő országa megfosztása a tripla A-tól. A költségvetési hiány a GDP csaknem 6 százaléka, az államadósság a 87 százaléka, ami a legmagasabb volt az AAA kategóriájú EU-tagállamok körében, a francia bankok pedig korábban alaposan bevásároltak a periféria mára bóvlivá vált államkötvényeiből. És az ország leminősítését logikusan követi majd a francia pénzintézetek alacsonyabb kategóriába sorolása, éppen akkor, amikor a 2013-tól fokozatosan bevezetendő – a pénzügyi szektor válságállóságát növelni hivatott – Bázel–III megállapodás szigorúbb tőkemegfelelési mutatóinak teljesítéséért más európai társaikkal együtt a piacokon kellene új tőke gyűjtésébe kezdeniük.

Az S&P hétfőn az eurózóna átmeneti válságalapját (EFSF) is megfosztotta a tripla A minősítéstől, mert rontott a mögötte állók egy részének a besorolásán is. Ez azzal jár, hogy a 440 milliárd eurós, a valutaövezet tagállamainak garanciájával védett EFSF finanszírozási kapacitásából 180 milliárd köddé válik, hacsak nem vállal nagyobb terhet az eddigi mentőakciók miatt odahaza már amúgy is politikai támadások alatt álló német kormány. Mivel az EFSF eddig 43,7 milliárd euróval szállt be Írország és Portugália megsegítésébe, már csak 216,3 milliárdja maradt a további válságkezelésre. Így az EU vezetői alig várják, hogy júliusban – a tervezettnél egy évvel korábban – megkezdje működését az 500 milliárd euróval kistafírozott Európai Stabilitási Mechanizmus, amit „európai IMF-ként” is emlegetnek.

A leminősítés növeli a stabil és a sebezhető eurózónatagok finanszírozása közti különbségeket is. Párizs arra számíthat, hogy emelkedik a francia és a német államkötvények elvárt hozama közti felár, miközben Németország – valamint az USA és az európai valutaövezeten kívüli Nagy-Britannia – rekordolcsón, 2 százalék alatti kamatfizetési kötelezettséggel tud kibocsátani állampapírt. Fölfelé indulhat a kettővel alacsonyabb kategóriába sorolt Olaszország és Spanyolország finanszírozási költsége, pedig közvetlenül a leminősítés előtt mindketten rég látott alacsony – de még mindig 4,5 százalék fölötti – hozammal tudtak eladni kötvényeikből. Várható, hogy a kötvényvásárlását a múlt héten november óta nem tapasztalt szintre pörgető Európai Központi Bank (EKB) is aktívabb lesz, ám továbbra sem tudja és akarja olyan agresszívan növelni a likviditást, mint teszi az USA jegybankjának szerepét betöltő Fed. És akkor sem mindig sikeres, ha próbálkozik. Az S&P által is üdvözölt módon tavaly decemberben 1 százalékos kamattal három évre 489,2 milliárd euró kölcsönt adott az eurózóna bankjainak, hogy élénkíthessék hitelezési tevékenységüket, és államkötvényeket vegyenek. Az egyelőre kockázatkerülő pénzintézetek ehelyett gyorsan visszavitték a pénzt az EKB-hez egynapos letétekre, noha csak évi 0,25 százalékot kapnak értük.

Ha az S&P csapása nem lett volna elég a babonásoknak a január 13-ai péntekre, ugyanazon a napon megszakadtak Athén és a hitelező bankok tárgyalásai, ezzel Görögország közelebb került a sokak által amúgy is elkerülhetetlennek tartott államcsődhöz. A negatív spirál veszélyét igazoló – évek óta súlyos recesszióban lévő, a költségvetési hiány lefaragásával eredménytelenül küzdő – Görögországnak meg kellene állapodni a magánhitelezőivel, hogy márciusi 14,5 milliárd eurós törlesztési kötelezettségéig hozzájuthasson az EU és az IMF mentőcsomagjának újabb részletéhez, különben fizetésképtelenné válik. A bankok keveslik azonban a kötvénycsere során felajánlott kamatot, mert szerintük az Athén – és Berlin – által diktált feltételekkel pénzüknek nem az 50, hanem akár a 70 százalékát is elbukhatják. Új, veszélyes elem, hogy a leghangosabban azok az amerikai árfolyam-kockázati alapok (hedge funds) követelik a jobb feltételeket, amelyek az utóbbi időben spekulációs céllal mélyen a névérték alatt vettek görög államkötvényeket, s most arra számítanak, hogy az EU mindenképpen megmenti Athént, és nem vállalja a görögök eurózónából való kizárásának káoszát.

NAGY GÁBOR