Henry Kissinger, aki a hetvenes években vezette az amerikai diplomáciát, a legenda szerint egyszer azt a tanulságos költői kérdést tette fel, hogy kit is kell felhívni, ha az ember Európával akar tárgyalni.

A kérdés az Európai Unió arra a jellemző vonására világított rá, hogy a bonyolult brüsszeli intézményrendszerben nincs egyetlen vezető, aki akkor hatalommal bírna, hogy a külföldi országvezetők számára egyértelműen az első számú tárgyalópartner legyen. A válasz most úgy tűnik megvan.

Jean Pisani-Ferry, a brüsszeli Bruegel kutatóintézet vezetője Timothy Geithner, az amerikai pénzügyminiszter elmúlt két éves telefonhívásait és találkozóit elemezte, s arra a következtetésre jutott, hogy egy tucatnyi képviselője volt Európának az utóbbi időszakban, de mind közül az EKB elnöke, korábban Jean-Claude Trichet, illetve napjainkban Mario Draghi a legfontosabb hivatalban lévő európai vezető.

Az amerikai pénzügyminisztérium által nyilvánosságra hozott adatok szerint a tárcavezető 2010 januárja és 2012 júniusa között 114-szer beszélt vagy találkozott a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezetőivel és 168-szor euróövezeti döntéshozókkal. Utóbbiak közül a legtöbbször, 58 alkalommal (átlagosan kéthetente) egyeztetett az éppen hivatalban lévő EKB-elnökkel.

A legtöbbet keresett euróövezeti döntéshozók rangsorában még  a német pénzügyminiszter (36 alkalom) és francia társa (32 alkalom) került fel a képzeletbeli dobogóra. A német és francia pénzügyminiszterek így megelőzték a brit pénzügyminisztert, ami némileg meglepő annak fényében, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia hagyományosan szoros kapcsolatokat ápol.

Érdekes az uniós döntéshozókkal történt találkozók alacsony száma is. Timothy Geithner az Európai Bizottság alelnökével és egyben pénzügyi biztosával, Olli Rehnnek alig több mint tízszer, de az Európai Tanács elnökével, Herman Van Rompuy-jal és Jean-Claude Junckerrel, illetve az eurócsoport vezetőivel is csupán néhányszor egyeztetett.

Az adatokból az a tanulság rajzolódik ki - véli Pisani-Ferry -, hogy az Egyesült Államok az Európai Központi Bank elnökét tartja az euróövezet legfontosabb képviselőjének, annak ellenére, hogy az EKB amerikai intézményi megfelelője az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed, és nem a pénzügyminisztérium.

Tanulságos, és egyben az általános piaci közvélekedést tükrözi, hogy az adatok szerint az euróövezeti válságkezelés legfőbb irányítóinak a német és francia kormányokat tartja az Egyesült Államok.

Timothy Geithner egyeztetéseinek időzítése is tanulságokkal bír. Az első, 2010. márciusi görög mentőcsomag elfogadása előtt összesen kilencszer beszélt vagy találkozott az IMF akkori vezérigazgatójával, Dominique Strauss-Kahnnal. Az amerikai pénzügyminiszter a 2010. őszi ír mentőhitel elfogadása előtt ötször-ötször egyeztetett az IMF, illetve az EKB első emberével.

A legintenzívebb egyeztetések azonban 2011 során voltak, amikor a görög adósságleírásról zajlott a vita. Ekkor az amerikai pénzügyminiszter számos európai döntéshozóval tárgyalt.

A 2012 tavaszi időszakban, amikor már egyre inkább az európai bankunió létrehozásáról szóltak a hírek, Geithner már kevesebbet tárgyalt az IMF vezérigazgatójával, mint az euróövezeti döntéshozókkal. Ekkortájt többször is beszélt a spanyol és olasz pénzügyminiszterekkel is.