Kényszeredetten ismerte el sajtóértekezletén Donald Tusk lengyel miniszterelnök a Gazeta Wyborcza napilap értesülését, hogy az ügyészség vádat emelt Zbigniew Siemiatkowski ellen, aki 2002–2005 között a titkosszolgálat vezetője volt. Azért akarják felelősségre vonni, mert segített az amerikai Központi Hírszerző Ügynökségnek (CIA) létrehozni azt az észak-lengyelországi börtönt, amelyben az USA által elfogott terroristagyanús személyeket tartották. Tusk hiányolta a diszkréciót, bár a legnagyobb lengyel napilap is csak most értesült a januári vádemelésről – amit a kormányfő az ügyészség „helyében” nem tett volna meg –, és a 2008 óta folyó vizsgálat fejleményeit eddig sikeresen tartották titokban.
Siemiatkowski egyetlen kérdésre sem válaszol, nem hajlandó együttműködni az ügyészséggel, mondván, köti az államtitok, és a tárgyalását is zárt ajtók mögött tartják majd Krakkóban. Felelősségre vonhatják egykori helyettesét, Andrzej Derlatkát is, aki közvetlenül tartotta a kapcsolatot a CIA embereivel. A szaporodó bizonyítékok ellenére a Varsótól 150 kilométerre északra, a Mazuri-tavak vidékén található Stare Kiejkuty katonai bázison létrehozott titkos börtön 2002–2003-as működése idején kormányzó posztkommunista Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD) vezetői a mai napig tagadnak.
Az akkori miniszterelnök – és az ellenzékben lévő SLD jelenlegi vezetője –, Leszek Miller most is azt állítja, ilyen börtön nem létezett, és úgy vélte, az ügyet világgá kürtölők csak a terroristák figyelmét irányítják Lengyelországra a nyári labdarúgó-Európa-bajnokság előtt. A Gazeta Wyborcza úgy tudja azonban, hogy mivel a titkos börtön engedélyezése és az ott végrehajtott kínzások a lengyel alkotmányba ütköznek, Millert a politikusok ügyében eljáró állambíróság elé citálhatják. Csak találgatják azt is, mit tudhatott az annak idején az államfői posztot betöltő, szintén baloldali Aleksander Kwasniewski, akit – az ügy pártfrontvonalakon átívelő kényes mivoltát megerősítve – a vizsgálat korábbi szakaszában az ideológiai pólus másik szélén álló konzervatív jobboldali elnök, a 2010-ben repülőgép-balesetben elhunyt Lech Kaczynski az ügyészség kérésére sem mentett fel a titoktartás kötelme alól.
Lengyelországot az amerikai kormányhoz közel állók által elkövetett indiszkréció politikai áldozatának nevezte Tusk, aki maga is óvakodott attól, hogy megerősítse a titkos börtön létezését. A Lengyelországban és másutt létesített kihallgatóhelyekről – amelyekkel az USA elkerülte, hogy az amerikai törvények vonatkozhassanak az elfogottakra, mert így területen kívüliekké váltak – a Washington Post napilap még 2005-ben lebbentette fel a fátylat, amire reagálva a Fehér Ház a következő évben bezárta azokat. A CIA hallgat, az érintett országok – Lengyelországon kívül például Thaiföld, Románia és Litvánia – akkori és mai politikusai cáfolnak, a kiszivárogtatások mozaikjaiból azonban nem túl hízelgő kép állt össze.
A Fehér Ház már napokkal a New York és Washington elleni 2001. szeptember 11-ei terrortámadás után eldöntötte, hogy a példátlan merényletet megszervező és végrehajtó al-Káida terrorszervezet elfogandó fontosabb tagjainak a szövetséges országokban keres kihallgatási helyet. A kínzás határát a nemzetközi egyezmények és az amerikai törvények szerint is túllépő módszerek alkalmazását a CIA-ra bízták, és a titkos börtönök befogadására nevüket elhallgató amerikai illetékesek állítása szerint lelkesen jelentkeztek az USA új, kelet-európai szövetségesei, amelyek között válogathattak.
Lengyelország központi szerepet kapott. A beszámolók szerint 2003. március 7-én a Stare Kiejkuty bázis közelében lévő Szymany repülőterén szállt le az a Gulfstream repülőgép, amely a néhány nappal korábban Pakisztánban elfogott Khalid Sejk Mohamedet, a 2001-es terrortámadás gyakorlati szervezőjét vitte. A Vöröskereszt embereinek később Mohamed elmondta, tudta, melyik országban van, mert egy ásványvizes palackon rajta maradt a címke egy része, azon pedig a gyártó neve után a „pl” internetes domainnév, ami Lengyelországot jelöli. A megérkezése után ezen a bázison vetették alá rövid időn belül 183 fullasztásos kihallgatásnak (waterboarding), amikor a fekvő delikvens arcára törülközőt terítenek, arra pedig vizet öntenek.
Nem ő volt a Stare Kiejkuty első vendége. Az amerikai Cole hadihajó elleni 2000. októberi merénylet megszervezésével vádolt Abd el-Rahim al-Nasirit 2002 decemberében két hétig vallatták válogatott eszközökkel ugyanott. Rajta is alkalmazták a fullasztásos módszert, ahogy a lengyel bázis harmadik „magas rangú” foglyán, Abu Zubajdán is, aki az amerikaiak szerint az al-Káida egyik kiképzőtáborát vezette, és szervezte a terroristák útjait. Ma már mindhárman a Kuba szigetén található guantánamói amerikai támaszpont katonai börtönében raboskodnak.
Mohamed és társainak útja a lengyel bázisról a Bukarest központjában található másik titkos kelet-európai börtönbe vezetett, melynek létét szintén makacsul tagadják. Az épület a bizalmas – többek között a NATO-ra és az EU-ra vonatkozó – információkat feldolgozó országos hivatal (ORNISS) otthona, és 2003 végén vette át a Stare Kiejkutytól a stafétabotot. Az alagsorban hat könnyűszerkezetes cellát építettek rugókra, bizonytalanná téve a foglyok mozgását. A román fővárosban már nem került sor fullasztásos kihallgatásra, beérték kikötözéssel és alvásmegvonással, s egy idő után a CIA frankfurti rezidenciájáról az iszlám szabályainak megfelelő halal ételeket is vittek Bukarestbe.
A láncban a harmadik titkos kelet-európai CIA-börtön a litván fővárostól, Vilniustól 20 kilométerre lévő Antaviliai faluban volt, ahol egy korábbi lovasiskolát alakítottak át ablaktalan tömlöccé. Az azóta a litván belbiztonsági erőknek átadott épületben 2005 végéig nyolc al-káidás gyanúsított raboskodhatott, egy volt CIA-ügynök szerint az amerikai kapcsolatait erősíteni akaró vilniusi kormány jóváhagyásával. Mindhárom érintett kelet-európai ország csatlakozott az ENSZ kínzást megtiltó konvenciójához, és egyik helyen sem erőltetik az ügy kivizsgálását. Tusk a nemzetbiztonsági érdekek megőrzésének fontosságát hangsúlyozza, Romániában nem hajlandók vizsgálatot indítani, Litvániában pedig tavaly elévülésre hivatkozva eltorlaszolták mindenféle kutakodás útját.
NAGY GÁBOR
