Nyepobegyimij – akinek neve oroszul legyőzhetetlent jelent – 28 különböző rendeltetésű rakétarendszert tervezett.

Közöttük volt a Maljutka páncéltörő, az Igla, valamint a Sztrela-2, a Sztrela 2M és a Sztrela-3 föld-levegő légvédelmi rakétarendszerek, a Tocska és a Tocska-U harcászati és az Oka nukleáris harcászati rakéták, amelyek a maguk nemében semmivel sem maradtak el a Kalasnyikov-rohamkarabélytól, de Mihail Kalasnyikovtól eltérően nem viselték tervezőjük nevét.

Nyepobegyimij 1921-ben született a Moszkvától délre fekvő Rjazanyban. Már egészen fiatal korában matematikazseninek számított. Önként jelentkezett a frontra a második világháború idején. Kérését az orosz hatóságok azonban elutasították, mert kímélni akarták az értelmiségi elitet és a legjobb diákokat.

Nyepobegyimij így a híres Baumann műszaki főiskola tanulója lett, az intézményt a háború idején a hadiipar fellegvárába, a Moszkvától 1100 kilométerre keletre fekvő Izsevszkbe menekítették ki. Itt találhatók a Kalasnyikov-gyárak is.

A harckocsik és a repülőgépek támadásai láttán Nyepobegyimij a rakétatervezés mellett döntött. 1964 óta dolgozott a kolomnai székhelyű NPK KBM vállalatnál, amelynek később a vezetője és főkonstruktőre lett. Legfontosabb találmányának az Oka rövid hatótávolságú ballisztikus rakétát tekintette.

A tervező nem hagyhatta el a Szovjetuniót és egyetlen fényképét sem közölhették, még egyes csoportképekről is kiretusálták orosz médiajelentések szerint.

A hadászati fegyverek korlátozásáról szóló szovjet-amerikai tárgyalások (SALT 1, 1972 és SALT 2, 1979) eredményeként a Nyepobegyimijnek kedves valamennyi Oka-rakétát megsemmisítették, majd később Iszkander-rakétákkal helyettesítették. Oroszország többször is kilátásba helyezte, hogy Iszkander-rakétákat telepít Kalinyingrádba, válaszul a NATO európai rakétapajzs-tervére.