Hammond azt is mondta: a közel-keleti fejleményekkel kapcsolatban levonható egyik legfontosabb tanulság az, hogy "az ellenségem ellensége nem feltétlenül a barátom".
Ha Nagy-Britannia Aszad mellé állna, az megnehezítené azt a brit törekvést, amelynek célja a mérsékelt szunnita erők távol tartása az Iszlám Állam "mérgező ideológiájától" – tette hozzá.
Korábban Sir Malcolm Rifkind volt brit védelmi miniszter beszélt a Financial Times című napilapnak arról, hogy az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek szerinte fel kell készülniük az együttműködésre Bassár el-Aszad rezsimjével, ha vereséget akarnak mérni az Iszlám Államra.
Sir Malcolm az interjúban úgy vélte: a szélsőséges iszlámista szerveződést fel kell számolni, és "nem szabad kényeskedni azzal kapcsolatban, hogy ezt miként érjük el". "Néha kapcsolatra kell lépni rendkívül kellemetlen emberekkel azért, hogy megszabadulhassunk még sokkal kellemetlenebb emberektől" – fogalmazott a brit politikus.
Rifkind szerint most ugyanúgy szükséges az együttműködés Aszaddal, mint ahogy a nyugati szövetségesek a II. világháború idején együttműködtek Sztálinnal.
A brit kormány hivatalos álláspontja azonban már az Iszlám Állam előretörése előtt is az volt, hogy Bassár el-Aszadnak távoznia kell, és Szíria békés jövője csak nélküle képzelhető el.