Szerdán az orosz parlament felsőháza egyhangúan megszavazta, pár órára rá pedig Moszkva elindította a légi hadműveleteket Szíria területén. Oroszország hivatalosan az ISIS állásait támadja, jóllehet az első csapások olyan területeket értek, ahol nem az Iszlám Állam az úr, hanem Aszad elnök szunnita ellenzéke, ezen belül is Homsz városát, amely stratégiailag kulcsfontosságú terület.

Bár egyes források szerint az oroszok annyit közöltek az amerikaiakkal, hogy nemsokára kezdik a légicsapásokat, vigyázzanak, Deák András György, az MTA-KRTK Világgazdasági Intézet tudományos főmunkatársa szerint a felek tudták, mi fog történni, és egymás véleménye is ismert volt előttük.

Aszad már majdnem megbukott

Bassar al-Aszad elnöknek jókor jött az orosz segítség, hisz az utóbbi időkben ellenzéke felé billent a hadiszerencse, az elnök jónak is látta leszögezni, nem mond le, és a rezsim nem fog összeomlani. Vlagyimir Putyin a héten zajlott ENSZ Közgyűlésén nem tudta kiharcolni a nemzetközi felhatalmazást a katonai operáció elindítására, így most azzal indokolta a beavatkozást, hogy maga Aszad elnök kérte, és 2000 orosz állampolgár is (zömében észak-kaukázusiak) a terrorszervezetek soraiban harcol – így Oroszország biztonságpolitikai érdeke is a rendezés.

A légicsapások hivatalosan az ISIS ellen irányulnak, Putyin elnök tagadja is, hogy a szunnita ellenzéket támadná. A hvg.hu viszont helyi szír forrásokból úgy tudja, ma Szarakib városát is bombázták az oroszok, ahol biztos nincs semmilyen ISIS-jelenlét.

Az oroszok beavatkozása Aszad elnököt erősíti - ezt a célt Putyin egy percig sem tagadta. Az oroszok hagyományos partnerei az Aszad-klánnak, támogatták már a diktátor apját is, és 2011 óta támadják a Nyugatot, amiért az arab tavasz idején a diktátor elleni tiltakozásokból formálódott politikai és fegyveres ellenzéket támogatja a kialakult polgárháborúban. Putyinnak Szíria a változatlanság megnyugtató érzését biztosította 2004 óta, amióta a színes forradalmak megingatták a Szovjetunió utódállamainak egyértelműen oroszbarát rezsimjeit. Ha Szíria elvész, Oroszország globális hatalmi jellege végképp elenyészik. Moszkva ugyanis folyamatosan veszíti el közel-keleti, észak-afrikai szövetségeseit (lásd: Kadhafi Líbiában), és most Sziszi egyiptomi államfővel próbál (Orbán Viktorral egyetemben) erősen barátkozni .

Régi barátság

A Szovjetunió 1970-től partnere Szíriának, amikor Hafed Aszad, Bassar apja, akit Moszkva képezett ki vadászpilótának, megpuccsolta az addigi vezetést. Az ország a keleti blokkhoz csatlakozott, a Szovjetunió támogatta, cserébe megkapta a tartuszi haditengerészeti bázist és földközi-tengeri kikötőt. A két ország között a katonai és gazdasági kapcsolatok mellett jelentős volt a kulturális hatás, sok vegyesházasság is született. Szíria, Szaddam Irakjához hasonlóan, egy szekularizált, világias állam volt egészen 2011-ig.

„A helyzet amúgy is rossz”

Az oroszok aktív szerepvállalása egy eddig sem túl egyszerű képletet bonyolít meg még jobban. Szíriában négy nagy erő áll szemben egymással: az aszadista kormányerők elsősorban a szunnita arab ellenzékkel harcolnak, akik emellett az ISIS-szel is összecsapnak. Északon a kurdok – akiknek harcosait Magyarország is segíti az iraki Irbilben kiképezni – küzdenek az általuk csak daesh-nek hívott ISIS-szel. Mellesleg a szunniták és a kurdok között sem mindig baráti a viszony, a nyáron épp az előbbiek vádolták meg az utóbbiakat, hogy etnikai tisztogatást hajtottak végre ellenük.

„A helyzet amúgy is rossz”, mondja Deák. „Aszad lemondásához köti a Nyugat a rendezést, de mi lenne, ha tényleg lemondana? Bárki jönne a helyére, a mögötte álló alaviták nem adnák át a szír hadsereg fegyvereit. Olyan szintű elmérgesedett, szektariánus háború dúl az országban, ami megnehezíti, hogy bármilyen típusú egységfront alakuljon ki. A szunnita ellenzék nem egységes, számos szervezet harcol együtt, minden képlékeny, nincs körülhatárolható tárgyaló fél. Csakis az ISIS ellen hozható össze átmeneti koalíció, de ennek sikeres sem a kívülről igyekvő feleken múlik, hanem a belső szervezeteken, oldalakon. Szíria pacifizálása Bosznia mintájára (az ország laza föderációs szerkezetű felosztása) is azért tűnik nehezen kivitelezhetőnek, mert a szembenálló felek között túl nagy és elmélyült az ellentét.”

Oldalak és támogatóik

Aszad támogatói: Irán és a libanoni Hezbollah (pénzzel, felszereléssel, katonákkal), Oroszország Az ellenzék támogatói: USA-koalíció (pénzzel, kiképzéssel, légicsapásokkal), Nagy-Britannia , Franciaország (mindkettő leginkább légicsapásokkal), Katar, Jordánia, Szaúd-Arábia (mindhárom pénzzel, felszereléssel, kiképzéssel), Törökország (pénzzel, légibázisokkal, és támadja a kurd PKK állásait) Nem könnyíti meg a helyzetet, hogy például az USA támogatja a kurdokat és a szunnita mérsékelt erőket is, de a szövetséges, NATO-tagállam Törökország csak az utóbbiakat.

Putyin: remek időzítés

Az első megfigyelések szerint az orosz légicsapásokat a legmodernebb gépekkel hajtják végre, olyanokkal, amelyek nagy magasságból bombáznak, így a légvédelem nem érzékeli őket, és a szirénák sem tudnak megszólalni, hogy figyelmeztessék az embereket a veszélyre. (Az első támadásoknak 36 civil áldozata volt a hírek szerint.) Más kérdés, hogy a szakértők a légicsapásokat a szakértők elégtelen és rossz eszköznek tartják az ISIS ellen, amely a beépül a civil lakosság közé, vagy élő pajzsként használja őket.

A konfliktusba belépés időzítése viszont remek volt Putyin részéről: elképzelhető, hogy Aszad már nem sokáig tudta volna tartani magát. Elesésével a tartuszi katonai bázis és tengeri  kapcsolat is veszélybe kerülhetett volna. Ugyanakkor az USA kudarcot vallott a helyzet kezelésében: 2011 óta tétlenkedik Szíria ügyében, még akkor sem lépett közbe szárazföldi csapatok bevetésével, amikor a szíriai vezetés vegyi fegyvereket vetett be saját népe ellen (Obama a szenátus felhatalmazását kérte a döntéshez, ám nem kapta meg). Legutóbb légicsapásokkal és kiképzéssel segítette a mérsékelt Aszad-ellenes erőket, de ezek nem voltak elegendőek, nem törték meg az ISIS-t (vagy a szélsőséges szervezetekhez csatornázták az amerikai erőforrásokat). Ukrajnára is kevesebb figyelem hárul most – bár az utóbbi időben amúgy is befagyott konfliktusnak tűnt.

Európa most ébredt csak

Európa sem törődött túl sokat az eddig 250 000 halálos áldozatot követelő polgárháborúval, a menekültek meg nem jelentek Európában. Mivel pedig az EU-nak nincs közös hadserege, csakis tagállami, NATO-s részvétellel volt megoldható a katonai segítségnyújtás, ebben Magyarország is részt vesz.

Oroszország viszont a mostani lépéssel megerősítheti világpolitikai szerepét, teret nyerhet az ukrán rendezés ügyében is, kitörhet az annak következtében kialakult diplomáciai elszigeteltségből. Ráadásul Putyin odahaza is felmutathatná az orosz érdekek képviseletét és a terrorellenes harc újabb felvonását. És persze gyengítheti a nyugati tömböt és az USA-t a Közel-Keleten.

Kérdés, mi lesz a szárazföldi hadműveletekkel. Ahhoz ugyanis, hogy az ISIS-t le lehessen győzni, és stabilizálódjon az ország, katonákra, később ENSZ-csapatokra van szükség. Vagyis, ha Oroszország csatlakozhat egy hadművelethez, és megcsinálja a piszkos munkát, még béketeremtővé is válhat.

Rovott múlttal milyen jövő?

A fejlett világ nem lesz büszke magára, ha Aszad visszakerül a hatalomba, akárcsak átmeneti jelleggel, ahogy Franciaország, Nagy-Britannia vagy Németország javasolja (ennek kivitelezése is érdekes lesz). Mégis csak háborús bűnökkel vádolható vezetőről van szó, aki 2011 előtt is kemény diktatúrát gyakorolt - apja nyomdokain járván.  Ez azonban csak az érem egyik oldala. A másikon ott van az is, hogy egyelőre nincs más, akivel tárgyalni lehet.

Kérdés: mit reagálnak az amerikaiak? Egyelőre kivárnak, szavakban ostorozzák csak az oroszokat, amiért azon nem csak ISIS-állásokat támadnak. Az is kétségtelen azonban, hogy miközben az amerikaiak és az oroszok kölcsönösen bizalmatlanok egymással szemben, ám egyes ügyekben képesek összefogni, ezt eddig is bizonyították, mondja Deák. Az ISIS pedig lehet olyan közös ellenség, amely összehozza őket. Igaz, az is elképzelhető, hogy a szír légtérben koordinálatlanul repkedő légierők között akaratlanul is fegyveres konfliktus alakul ki - „például amerikai fegyverekkel lövik az orosz tanácsadókat” (ma már orosz támadás ért egy CIA-s tábort).

A kivonulósdinak vége

De mivel Amerika bent ragadt a konfliktusban, nincs jobb alternatíva, mint Aszadot támogatni – ott legalább tudják, kivel tárgyalnak. Amerika Deák meglátása szerint a második Obama-ciklusban kivonulósdit játszott, ami még rosszabb, mint a bevonulósdi. „Hozzák a bombákat, majd elmennek” – ez történt Irakban, és ez okozta a szír konfliktust is. Amerika nem tud és tán nem is akar szabadulni a régiótól, de nincs megbízható szövetségesük, és benne sem bízik meg senki. „A partvonalon kívül vannak”, és ez senkinek sem jó, de „ez van”.

A nagy kérdés továbbra is az, hogy Putyin meddig megy el, és milyen további konfliktust szül az oroszok aktív beszállása a polgárháborúba. Ha létrejön egy alkalmi vagy hallgatólagos koalíció az ISIS ellen, Aszad visszatér, véget ér a polgárháború, a fejlett világnak tán ennyi is elég lesz, Oroszország megerősödik. Ha a bizalmatlanság és szembenállás erősebb, elmérgesedhet a helyzet. Kérdéses, mit ad hozzá az eseményekhez az amerikai elnökválasztási kampány. És mit reagálnak a szíriai erők, amelyeket egyre kevésbé lehet kívülről befolyásolni.