Nehezíti az amerikai–iráni nukleáris alkudozást, hogy gyakorlatilag messze nem két fél közötti tárgyalásokról van szó. Irán és az USA mellett még öt nagyhatalom is a tárgyalóasztalnál ül, ráadásul mind Washington, mind Teherán a megállapodás hazai ellenzőinek is meg akar felelni. Mindez kiválóan visszatükröződik azokban a pontokban, amelyekben valamiféle elvi egyezség jött létre a múlt héten bejelentett keret révén. Teherán számára a legfontosabb, hogy az utóbbi 12 év alatt kialakult szankciórendszer megszűnjön. Az USA, az EU és az ENSZ is igen kiterjedt büntető intézkedéseket hozott, és Teherán szerint a múlt héten Lausanne-ban azok azonnali feloldásáról – elsősorban is az olajszektor embargójának vagy a pénzügyi szankcióknak a megszüntetéséről – egyeztek meg. Csakhogy Barack Obama amerikai elnök a napokban a korlátozások fokozatos eltörléséről beszélt, mégpedig annak függvényében, hogy Irán miként tesz eleget vállalásainak atomprogramja korlátozására. Az USA a szankciók automatikus visszaállítását is szeretné elérni iráni szerződésszegés esetén, ugyanis az ENSZ Biztonsági Tanácsában nehéz, ha nem épp lehetetlen lenne újra megszerezni Oroszország és Kína beleegyezését. Moszkva ragaszkodik azonban a vétójához, azaz a szankciók automatizálását nem fogadja el.
Szintén alapvető pont az iráni atomprogram visszanyesése. Az iráni jegyzetek szerint Teherán a nukleáris kutatásokat – elsősorban a dúsítást végző centrifugák hatékonyságnövelő fejlesztéseit – tíz évre, míg az USA közlése alapján 15 évre korlátozza. Az iráni centrifugák számát a jelenlegi 20 ezerről 6 ezerre csökkentenék, ebből 5 ezer működhetne, de Irán akár még kevesebbel is beérné, ha a szerkezetek fejlesztését folytathatná. A 10 ezer kilogramm, alacsony szinten dúsított – csak erőművi fűtőanyagként használható – uránkészletét 300 kilogrammra csökkenti, de míg az USA azt akarja, hogy a maradék jelentős részét szállítsák Oroszországba, ahol fűtőelemekké alakítanák át, Teherán ezt a munkát inkább maga végezné. Vállalta emellett, hogy az energiatermeléshez szükséges 3–5 százalékos tisztaságú hasadóanyagnál dúsabbat nem készít – az atomtöltethez 95 százalékosnál is tisztább uránra van szükség. A keretmegállapodás említi az araki nehézvizes reaktor átkalibrálását, hogy ott ne lehessen plutóniumot előállítani, amely az atombomba másik alapanyaga lehet.
Kulcskérdés mindezek ellenőrzése. Washington abban bízik, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) mindenre kiterjedő, rendszeres és váratlan vizsgálódásokat folytathat, teheráni források viszont az azonnali „rajtaütések” lehetőségét csak átmenetileg említik. Az iráni atomprogram korlátozásának és a folyamat ellenőrzésének amerikai részről kimondott célja, hogy egy évre tolja ki azt a várakozási időt, amíg Irán képes lenne atomtöltetet készíteni, ha ilyen szándéka lenne. Ez a küszöbérték persze az iráni jegyzetekben nem szerepel, hiszen Teherán álláspontja az, hogy nem tervezi atombomba gyártását. Ám sokan az egyéves vagy féléves kitörési időszakot jelképesnek tartják, Obamának jobban mutatna a 12 hónap a kongresszus és Izrael felé, míg Hasszán Rohani iráni elnöknek a rövidebb időtartam saját keményvonalasai számára. Hasonlóan inkább politikai megfontolásokból lehet érdekes, hogy Teheránnak be kell-e zárnia titokban létrehozott nukleáris létesítményeit, például a natanzi és a mélyen az egyik hegy gyomrában kialakított fordói objektumokat – feltéve, hogy a nemzetközi ellenőrzés ezekben is zavartalan.
