Az Indonézia Alcatrazaként is emlegetett Nusa Kambangan börtönszigeten röviddel éjfél után egy tisztáson a kettesével felállított fémcölöpökhöz kötözték az elítélteket, akik választhattak, hogy állva, ülve vagy térdelve, bekötött szemmel, esetleg a nélkül fogadják a halálos golyókat. Mindegyik kivégzőosztag 12 rendőrből állt, hármuk fegyverében voltak éles töltények, ám egyikük sem tudta, melyikükében. A hivatalos közlemény szerint mindegyikük a mellkasra célzott, pontos lövést adott le a múlt héten, amikor a nemzetközi tiltakozással dacolva Indonézia végrehajtotta a halálos ítéletet nyolc, drogcsempészeten kapott emberen, akik közül heten voltak külföldiek.
A délkelet-ázsiai ország legfontosabb szomszédja és segélyezője, Ausztrália hazarendelte a nagykövetét, mert a kivégzettek között két ausztrál is volt. Az ő életüket a canberrai kormány hiába próbálta megmenteni, pedig még azt is felajánlotta, hogy kifizeti az életfogytig tartó börtönbüntetés költségeit. A kínai bevándorlók gyerekeként született, 31 évesen kivégzett Andrew Chan, valamint nála három évvel idősebb,Srí Lanka-i szülőktől Londonban világra jött, majd gyerekként Ausztráliába bevándorolt Myuran Sukumaran 2005-ben próbáltak egy kilencfős bűnbanda vezetőiként nyolc kilogrammnyi heroint az indonéziai Bali szigetéről Ausztráliába csempészni. Lekapcsolták és egy évvel később halálra ítélték őket, míg a Bali Kilencekként emlegetett csapat másik hét, futárnak beszervezett tagja 20 évtől életfogytig tartó börtönt kapott.
Sukumaran és Chan sorsát az ausztrál diplomáciai intervenció – és számos híresség, köztük az Oscar-díjas Geoffrey Rush ausztrál színész kegyelmet kérő felhívása – mellett az sem tudta megváltoztatni, hogy megbánták bűnüket, és a börtönben megtértek. Nem segített az sem, hogy ügyvédeik szerint a korrupcióval körüllengett indonéz igazságszolgáltatási rendszerben az ügyükben eljáró egyik bíró állítólag pénzért hajlandó lett volna enyhébb ítéletet hozni. A velük együtt kivégzett, 42 éves brazil Rodrigo Gularténak pedig hiába volt a hazájából papírja arról, hogy két évtizede skizofréniától és bipoláris betegségtől szenved, az indonéz ügyészség a védelem számára át nem adott szakvéleményben beszámíthatónak találta. A múlt héten eredetileg tíz emberen hajtották volna végre a halálos ítéletet, de egy francia férfi fellebbezését még a legfelső bíróság tárgyalja, egy Fülöp-szigeteki nő pedig az őt beszervezők egyike ellen tanúskodhat.
Kegyelemre a párizsi és a manilai diplomáciai nyomás ellenére ők sem igen számíthatnak, noha Indonézia a világ más országaiban maga is – főleg gyilkosságért és drogcsempészetért halálra ítélt – 229 állampolgárának életéért küzd. A tavaly októberben hivatalba lépett Joko Widodo elnök harcot hirdetett ugyanis a „nemzeti szükséghelyzetet” okozó drogcsempészet ellen. Decemberben megvizsgálta a kábítószer-kereskedelem miatt siralomházban lévő 64 elítélt ügyét, és egyikben sem talált enyhítésre okot adó tényt, így januárban már kivégeztek hatot, köztük egy brazilt és egy hollandot. A kivégzéseket az ország drogproblémájára adott sokkterápiának nevezi Widodo – az első indonéz elnök, aki nem a katonai vagy a politikai elitből érkezett –, és kikéri magának, hogy megpróbálják kétségbe vonni az ország jogát a szuverén államként hozott törvények betartására, beleértve a lakosság többsége által támogatott halálos ítéletek végrehajtását. A világ negyedik legnépesebb, 252 milliós – és legnagyobb muszlim – országában számos bűncselekményre kiszabható a legsúlyosabb büntetés, de a korábbi elnök, a Nyugattal jobb viszonyra törekvő Susilo Bambang Yudhoyono második ötéves hivatali ideje alatt, 2009–2014 között csak négy kivégzésre került sor.
Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosi Hivatala a januári indonéziai kivégzésekre reagálva sürgette a délkelet-ázsiai országokat, hogy halálbüntetést kábítószer-kereskedelemért ne, csupán előre megfontolt gyilkosságért szabjanak ki. A The Economist londoni hetilap idézi a Harm Reduction International nevű civil szervezet összesítését, miszerint a világ 32 országában járhat kivégzés drogcsempészetért, s ebből az USA, Kuba, Szudán és Dél-Szudán kivételével mind Ázsiában és a Közel-Keleten található. A gyakorlatban viszont csak Kínában, Iránban, Szaúd-Arábiában, Indonéziában, Vietnamban, Malajziában, Thaiföldön és Szingapúrban áll fenn ez a kockázat. Bruneiben, Mianmarban és Laoszban például 1957, 1988, illetve 1989 óta – bár megtehették volna – nem hajtottak végre halálos ítéletet ilyen bűncselekményért. Iránban viszont már 30 gramm szintetikus drog birtoklása kötelet érhet, és az Amnesty International szerint idén májusig az országban kábítószer-kereskedelemért 241 embert végeztek ki. A probléma súlyos, hiszen a szerteágazó szigetcsoportból álló Indonézia már nemcsak tranzit-, hanem fogyasztó ország, a Thaiföld, Laosz és Mianmar határvidékén található Arany Háromszög pedig – az Afganisztán és Pakisztán alkotta Arany Félholddal együtt – évtizedek óta a világ ópiumközpontjának számít.
Némiképp enyhült viszont a délkelet-ázsiai térség legszigorúbbjaként emlegetett Szingapúr gyakorlata. A márciusban elhunyt Li Kuan Ju (HVG, 2015. március 28.) irányította városállamban egészen a közelmúltig automatikusan halálbüntetés járt, ha valakinél 15 grammnál több kokaint találtak. A büntető törvénykönyv 2013-ban életbe lépett módosítása ugyanakkor kábítószer-kereskedelem esetén két feltétellel eltekint az automatizmustól: ha az elítélt be tudja bizonyítani, hogy csak futár volt, s ha jelentős mértékben segíti a nyomozó hatóságok munkáját. Az utóbbiról az ügyészségnek kell hivatalos papírt kiadnia, aminek elfogadásával a bíróság a halálbüntetést életfogytiglani börtönre mérsékelheti. 2013 elején Szingapúrban 35-en voltak a halálsoron – heten gyilkosságért, a többiek kábítószerrel összefüggésben –, s a törvény-előkészítés miatt 2011 júliusában elrendelt moratóriumnak véget vető első akasztásra tavaly júliusban került sor: a heroincsempészésen kapott két elítélt nem kérte ügye felülvizsgálatát. A malajziai Cheong Chun Yin – akit 2008-ban 2,7 kilogrammnyi heroinnal csíptek el – büntetését viszont április végén a szingapúri legfelső bíróság az együttműködésért cserébe életfogytiglanra változtatta. Ő volt a negyedik, aki ebben a kedvezményben részesült, de azért még rámértek 15 bambuszbotütést is.
NAGY GÁBOR
