Arabia Felix – azaz Boldog Arábia. Így hívták az ókori rómaiak az Arab-félsziget déli részén lévő Jement, amely akkoriban sokkal csapadékosabb és zöldebb volt, mint ma, és a magas, sziklás hegyekből lezúduló patakok megtermékenyítették a sivatagi völgyeket, a vádikat. Ma viszont Jemen a Közel-Kelet legszegényebb országa, egyike a világ legszárazabb helyeinek, ahol a vízkészletek hamarosan elfogyhatnak. Az ország polgárháborúba süllyedt, melybe Szaúd-Arábia is beavatkozott. A szaúdi légierő immár több mint két hónapja bombázza a síita huti lázadók állásait, de a királyságot gyakori vád éri az emberjogi szervezetektől, mert polgári területeket is ér találat. Az ENSZ szerint több mint 1200 ember halt meg eddig a konfliktusban, és több ezren menekültek el otthonaikból. Bár a szaúdi légierő ellenőrzi a jemeni légteret, szárazföldi beavatkozás nélkül aligha sikerül legyűrni a lázadást.
A jemeni művelet sikere a januárban trónra lépett szaúdi Szalman király számára létfontosságú, mert ha nem sikerül visszaállítani a hutik által elkergetett Manszúr Hádi elnök hatalmát, az komoly fiaskója lenne Rijádnak és személyesen az uralkodónak. De vesztenivalója leginkább a király fiának, Mohamed hercegnek van, akit apja a múlt héten nevezett ki trónörökös-helyettesnek, és védelmi miniszterként alapvető felelősség terhelné a kudarcért. Ha a jemeni kaland rosszul sül el, a 79 éves Szalman király elhalálozása esetén 34 éves fia aligha maradhatna az örökösödési sor elején.
A légitámadások elhúzódásához hasonlóan a szárazföldi beavatkozás is kockázatos lenne, hiszen a logisztikai összeköttetést nehéz hatékonyan fenntartani, a kopár, hegyvidékes terepen pedig a jemeniek minden külföldinél jobban mozognak. Így hát valószínű, hogy Rijád azzal a céllal szállt be a háborúba, hogy a hutikkal valamiféle megállapodás révén politikai megoldást találjon a konfliktusra. A kemény kéz politikájával ugyanakkor üzent is a rivális Iránnak, és Teherán egyéb szövetségeseinek a térségben, így Szíriában, Irakban, Libanonban és Bahreinben.
Bár Rijád és Washington is azt állítja, hogy Irán jelentős segítséget nyújt a hutiknak, a lázadóknak van sokkal nagyobb adujuk. Ez pedig Ali Abdullah Száleh, a 2012-ben elzavart jemeni elnök, aki több mint két évtizedes uralma alatt vagy fél tucat kisebb háborút is indított a hutik ellen, de most szövetkezett volt ellenségeivel, hogy ország-világ előtt jelezze: nélküle Jemen elképzelhetetlen. A hadsereg és az elit gárda jelentős része hű maradt Szálehhez, így a hutik nyeregben érezhetik magukat, annak ellenére, hogy tudják: aligha képesek a 70 százalékban szunnita ország irányítására. Irán pedig nyilvánvalóan a szaúdiak által állított mértéknél jóval kevesebb pénzből is képes lehet a hutik pozícióinak fenntartására, hosszú időre megkísérelve Szaúd-Arábiát katonai mocsárban tartani.
