Nem mindennapi eszközzel szállt szembe egy jaffai utcai zenész egy terroristával. Múlt kedden a Tel-Avivhoz tartozó régi kikötővárosban egy palesztin 11 embert késelt meg (egy amerikai férfi meghalt, a többiek súlyosan megsebesültek), ám a merénylőt a bátor zenész elkezdte üldözni, saját gitárjával ütlegelte, végül a rendőrök lelőtték a terroristát. Ez csak egy volt három aznapi terrortámadásból: Petach Tikvában egy arab merénylő szintén késsel rontott rá egy ortodox zsidó férfira, Jeruzsálemben pedig egy nő hadonászott szintén késsel, őt is lelőtték.

A Hamász által üdvözölt jaffai merénylet éppen akkor történt, amikor Joe Biden amerikai alelnök a városka Simon Peresz Békeközpontjában folytatott megbeszéléseket. Ám izraeli forrásaink szerint sokan csalódottak amiatt, hogy az Obama-adminisztráció lényegében minden fontos kérdésben visszavonult a térségből, Szíriától kezdve az Iszlám Állam problémakörén át az elakadt izraeli-palesztin tárgyalásokig nem Washington a kezdeményező.

Amerika egyébként évi legalább 3 milliárd dollárral segíti a zsidó államot, de szó van arról, hogy a jövőben kemény politikai feltételekhez, egy újabb "békekompromisszumhoz" kötheti az utalást. A béke azonban egyelőre biztosan nincs napirenden, és nem azért, mert hiányzik egy "kompromisszum": hétfőn fél órán belül két gázolásos-lövöldözős merényletkísérlet is volt Hebron mellett, a katonák azonban lelőtték a palesztin merénylőket. Sok izraeli béke- és tárgyaláspárti, de közülük csak kevesen gondolják, hogy késsel hadonászó emberekkel, őket bátorító, "mártíroknak" nevező hatóságokkal volna mit tárgyalni.

Intifáda késsel és Facebookkal

Biden hangsúlyozta ugyan, hogy továbbra is elkötelezettek Izrael biztonsága iránt, ám épp aznap jelentették a hírügynökségek, hogy Obama elnök ENSZ BT-határozatokkal akar kikényszeríteni egy olyan kétállami "béketervet", amely de facto kettéosztaná Jeruzsálemet egy izraeli és egy palesztin fővárosra.

A kétállami szétválásnak, a katonailag ellenőrzött főbb ciszjordániai területek (Júdea és Szamária) "átadásának" Izraelben is sok híve van, ugyanakkor Jeruzsálem kérdését – és persze a többi vitás kérdést – nyilván célravezetőbb kétoldalú tárgyalásokon rendezni. De kivel üljön le Izrael tárgyalni?

Tavaly szeptemberben új, az eddigieknél is kiszámíthatatlanabb merényletsorozat kezdődött Izraelben, amelynek során a palesztin elkövetők fényes nappal késekkel, ollókkal, egyéb szúrószerszámokkal támadnak a legváratlanabb helyeken és időben zsidó civilekre, és megszaporodtak az autós gázolások is. A támadásokat nem szervezik, "csak" gerjesztik, főként a közösségi médiában, de (még) nem köthetők a főbb terrorszervezetekhez. Az ürügy az a Palesztin Hatóság által gerjesztett mítosz volt, hogy Izrael változtatni akarna a jeruzsálemi Templomhegy, pontosabban az azon álló al-Aksza mecset státusán.

A hazugságok terjesztésében Mahmúd Abbász, a hatóság elnöke járt élen, aki tavaly az ENSZ közgyűlése előtt, gyújtó hangú beszédben is megismételte a vádakat – a többit, tehát a zsidók elleni hangulatkeltést a palesztin médiára és az uszító tartalmak közzétételét lehetővé tevő közösségi platformokra bízta. A késes intifáda eddigi "eredménye": harminc meggyilkolt izraeli civil és csaknem kétszáz lelőtt palesztin merénylő.

Izrael védekezik, ahogy tud: 2005 óta, a második, robbantásos intifáda tapasztalataiból okulva hosszú falakkal, kerítésekkel és high tech védelmi rendszerekkel szűri ki a támadókat, sőt, Netanjahu miniszterelnök múlt héten újabb védőkerítések építését helyezte kilátásba. Meg azt is, hogy felszámolja az erőszakot szító palesztin médiákat is, bár ez nem ígérkezik könnyű menetnek, hiszen például a gyűlöletkeltő, a gyilkos merényletekért egyértelműen felelős Facebook-oldalakat csak Zuckerbergék tudnák levenni, róluk viszont – eddig legalábbis – lepergett ez a probléma.

Az állam, amelyik ott sem volt

Amikor a nemzetközi szervezetek, a világ politikusai folyamatosan sürgetik Izraelt, hogy üljön már le tárgyalni a palesztinokkal a megállapodáshoz szükséges főbb témakörökről (területek kérdése, a ciszjordániai zsidó telepek problémája, Jeruzsálem esetleges megosztása, a palesztin menekültek több millió leszármazottjának "visszatérési joga", stb.), általában adottnak veszik, hogy Jeruzsálemnek a Palesztin Hatósággal kéne tárgyalnia. Ez azonban illúzió: a ciszjordániai területeket több éve valódi választások nélkül igazgató, korrupt és gyenge hatóságnak csökken a legitimációja a palesztinok körében, ráadásul évek óta a legkompromisszumkészebb izraeli ajánlatokat is elvetette.

A palesztin területek "mostohagyermeke" a Gázai övezet, ez a 360 négyzetkilométernyi, tengerpart melletti térség, ahol majdnem kétmillió ember él, részben katasztrofális szociális és higiéniai körülmények között. A hvg.hu tudósítója is ott volt nemrég egy magyar újságírócsoporttal egy északi és egy déli gázai határállomáson, ahol elmondták: amióta Izrael 2005-ben egyoldalúan kivonult Gázából és a Hamász terrorszervezet vette át az irányítást, a határ innenső oldalán folyamatos a készültség.

Időről időre felújulnak a rakétatámadások (legutóbb múlt pénteken támadott ily módon a Hamász, mire Izrael válaszcsapást mért a bázisaira), az izraeli hadseregnek (IDF) eddig háromszor kellett katonai akcióval véget vetnie a terrornak. Amikor a ciszjordániai területek esetleges feladásáról van szó, Izraelben sokan emlékeztetnek arra, hogy a gázai kivonulásért cserébe háborút és állandó feszültséget kaptak. A palesztin fél ugyanis nem is nagyon rejti véka alá, hogy nem az elfoglalt területek vagy a zsidó telepek a fő gondja, hanem maga Izrael. Mármint a léte: a palesztin térképeken a zsidó állam nem is szerepel.

Az Irán által is finanszírozott Hamász évek óta, 20-30 méter mélyen alagutakat épít egyrészt az egyiptomi Rafah határátkelő térségében, másrészt az izraeli oldal felé: néhány éve már sikerült is gyilkosokat csempészniük az egyik kibucba. Izraeli katonai forrásaink elmondták: mindent megtesznek a palesztin alagutak felszámolására, és ebben partnernek tekintik az egyiptomi hatóságokat is, amelyek kemény kézzel igyekeznek lecsapni a terrorszervezetre (pl. a Sinai-félszigeten), hírszerzőik együttműködnek az egyiptomi és jordániai társszervekkel is.

Iráni rakéták: a naplemente-opció

De honnan fenyegeti a legnagyobb veszély a zsidó államot? A válasz egy nappal a múlt keddi hármas merényletsor után érkezett, egy újabb nyílt fenyegetés formájában, éspedig a szankciók véget érésével egyre magabiztosabb Irántól: a Farsz hírügynökség jelentése szerint az iszlám köztársaság Izrael-ellenes felirattal ellátott, 1400 kilométeres hatótávolságú Kadr H ballisztikus rakétákat tesztelt.

A Forradalmi Gárda elitalakulat rakétaütegének parancsnoka elmondta: "Irán célja közepes hatótávolságú rakétáival, hogy csapást mérjen velük Izraelre". Vessük ezt össze azzal, amiről alig egy hónapja Szalehi iráni alelnök biztosított mindenkit Budapesten: nem tekintik ellenségnek a zsidó népet, "soha nem akarták megsemmisíteni vagy elpusztítani" Izraelt. Miközben tehát Irán az embargó végével óriási pénzösszegekhez juthat, továbbra is, sőt egyre vehemensebben fenyegeti a zsidó államot. Legutóbb például kiderült, hogy százával telepít palesztin terroristákat az Izrael által ellenőrzött Golán-fennsík közvetlen szomszédságába.

A tavaly nagy garral beharangozott iráni atomalku nem hatotta meg különösebben az izraeli közvéleményt. Netanjahu tavaly élesen kikelt a szerződés szerinte hiányzó biztonsági garanciái ellen, pláne, hogy Irán véletlenül sem állt le interkontinentális ballisztikus rakétáinak (ICBM) fejlesztésével.

Kérdésünkre Emily B. Landau, a tel-avivi INSS nemzetbiztonsági intézet szakértője elmondta: az atomalku főleg azért problémás, mert továbbra sem megoldott az iráni nukleáris létesítmények "bárhol bármikor" elvégzett nemzetközi kontrollja, Irán még most is dolgozhat a centrifugákon, és együttműködik a kommunista Észak-Koreával. Ráadásul 10-15 év múlva érvénybe lép az úgynevezett "naplemente elv", megszűnik az iszlám köztársaság bármiféle nemzetközi nukleáris korlátozása. "Márpedig ez nemcsak Izraelt, hanem az egész Nyugatot veszélyezteti" – mondta a hvg.hu kérdésére az izraeli szakértő.

A libanoni határon állomásozó izraeli katonák és Immanuel Nachson külügyi szóvivő is egyaránt arról beszélt a magyar újságíróknak: Izraelnek valódi fenyegetést továbbra is a régióban középhatalmi ambíciókat dédelgető Teherán, illetve az általa szponzorált, Libanonban de facto államként működő Hezbollah síita terrorszervezet jelent.

Ennek fő oka az, hogy a síita mozgalom még ma is forradalomként értelmezi önmagát, és megvan a kapacitása arra, hogy destabilizálja az egész térséget. Dacára annak, hogy az immár az Arab Liga által is terroristának tartott Hezbollah jelenleg nyakig elmerült a szíriai polgárháborúban, Aszad elnök oldalán. Ami az Iszlám Államot illeti, az hol rivalizál, hol együttműködik a Hamásszal (Gázában és esetenként a Sinai-félszigeten), de Jordániában is szerez pozíciókat.

A szíriai háború csak rosszabbodott az orosz bombázásokkal, mert Aszad csak öntudatosabb lett tőlük – hallottuk egy izraeli külügyi szakértőtől, aki szerint bár az Izrael-ellenesség egyfajta konszenzust jelent a harcoló felek között, egyelőre nem a zsidó állammal szembeni támadás van napirenden. Arye Shalicar őrnagy, az IDF szóvivőjének becslése szerint a Hezbollah olyan 100 ezer, Izrael felé néző rakétát állomásoztat Libanon déli részében, egy részük nemhogy Tel-Avivig, de a népszerű déli üdülőhelyig, Eilatig is elér.

És miközben Izrael szépen lassan berendezkedik a körkörös készültségre, önmagával vitázik, elemez, diplomáciai szövetségeseket és "jobb híján" partnereket keres, valahol a közvetlen szomszédságában valaki megint megragad egy konyhakést.