Mérgezések, elutasított választási jelölések és koncepciósnak tűnő vádak az ellenzéki vezetők ellen: Oroszországban újra választást rendeznek – ezúttal a moszkvai városi tanácsban –, ám a Putyin-rezsim által szuverén demokráciának nevezett illiberális demokrácia eszköztára alig változik.

Változnak viszont a körülmények és az orosz polgárok. Míg a 2011-2012-es tüntetési hullám elülte után évekig csendes volt Oroszország, most az ellenzéki pártok egymással összefogva tüntetnek a fővárosban, miközben vidéken a civil szervezeteknek sikerül olyan engedményekre kényszeríteniük a helyi hatalmat, amelyek korábban elképzelhetetlennek tűntek.

A jelek szerint a hatalom ideges – erre utalnak a kapkodó és túl durva ellenlépések –, ami talán azért érthető, mert a 2000 óta hatalmon lévő Vlagyimir Putyin államfő nevével fémjelzett rendszer gyengébbnek tűnik, mint korábban: romlik az életszínvonal, növekszik az elégedetlenség, az elnök népszerűségének pedig nagyon sokat ártott, hogy aláírta a nyugdíjkorhatár felemeléséről szóló törvényt. A háttérben már helyezkednek azok, akik arra számítanak, hogy 2024-ben Putyin távozik a hatalomból.

Úgy tűnik, hogy a két évtizede működő Putyin-rendszer részben példaként szolgált Orbán illiberális államához is, s már csak ezért is érdemes megfigyelni, miképpen reagál az elégedetlenségre a kicsit sarokba szorított illiberalizmus.

További részletek a HVG-ben olvashatóak. A hetilapban megjelent cikk azt is felsorolja, milyen hasonlóságok vannak a Putyin és Orbán-rendszer politikájában.