Timothy Garton Ash: Merkel megállíthatta volna Orbánt

Orbán Viktor kimazsolázza a jót az unióban, miközben a Brüsszel elleni hadjárattal nyeri a választásokat, ugyanakkor felmarkolja az uniós eurómilliárdokat. Ezért azt kell csinálni, amit az EU idáig elmulasztott: az értékek betartásától kell függővé tenni a támogatásokat. Így látja a helyzetet Timothy Garton Ash, akit az Euronewsnak adott interjú bevezetőjében a csatorna úgy mutat be: a közvélekedés szerint az európai ügyek egyik legkiemelkedőbb elemzője.

Az Oxfordi Egyetem professzora gyalázatosnak nevezi, hogy van egy tagállam, amely az ő szemében már nem is demokrácia, miután felszámolta a szabad sajtót, a választások szabadok, de nem tisztességesek, kipaterolta a térség legjobb egyetemét, és gusztustalanul idegengyűlölő propagandát folytat. Nem beszélve arról, ahogyan bánik a migránsokkal és ezek után még milliárdokat kap az uniótól.

Azt is kiemelte, hogy az illiberalizmus az egyik legkomolyabb veszély, ami az EU-t fenyegeti. Nagyon messzire kell visszamenni a történelemben, hogy példát találjunk rá, utoljára mikor volt ennyire fontos Magyarország a kontinensen. Orbán mára a másik Európa, a konzervatív, antiliberális, etnikai nacionalista vonal jelképes vezére lett, Salvinivel, Le Pennel, Farage-zsal, Wildersszel és az összes effélével az oldalán. Vagyis nem csupán a közepes méretű hatalom első embere, igen lényeges irányzatot testesít meg az unióban.

De Brüsszel legalább már ott tart, hogy mostanra pontosan meghatározta azokat az értékeket, amelyek csupán ködösen szerepelnek az alapszerződés 2. paragrafusában. Azaz immár világos, milyen normákat sért meg vastagon a magyar és a lengyel kormány, és hogy miért kell kiállni ellenük.

Ash lényeges különbséget lát a britek őszinte ostobasága és Orbán tisztességtelen okossága kapcsán, hiszen mindkettő a szuverenitásra hivatkozott, amikor szembefordult Brüsszellel. A szigetország azonban csak egyszerűen buta volt, amikor vette a kalapját. A magyar politikus viszont számításból nagyobb nemzeti önállóságot követel, noha eszében sincs kilépni, mert kellenek neki a tagság jelentette előnyök. Úgyhogy Nagy-Britannia a maga módján korrektebben járt el.

A politológus-történész vegyesnek látja a távozó Angela Merkel 16 éves kancellárságának mérlegét. Hiszen irányítása alatt Németország példátlanul magasra jutott – korszerű, liberális, nőpárti, mindenben egészen kitűnő. Példa rá, ahogyan kezelte a menekültválságot. De Merkel teljesítményét sok mulasztás is terheli. Az egyik oldalon megjeleníti az európai értékeket, a másik oldalon szinte egyszemélyben felelős, amiért Magyarországon drasztikusan átgázolhattak ezeken az értékeken. Módjában állt volna megálljt parancsolni, de nem élt a lehetőséggel. Ennélfogva igencsak ellentmondásos a teljesítménye.

Timothy Garton Ash arról is beszélt, hogy a Nyugat óriási pofont kapott Afganisztánban és elárulta mindazokat, akiknek azt mondogatta, hogy szabadon, egyenlő jogok alapján élhetnek, főként az asszonyok és lányok. A vereség nyomán visszatérnek a terroristák. Mindezért kétezer milliárd dollár úszott el az elmúlt 20 év során. A fejlett demokráciák tekintélye óriási mértékben odalett, elég csak arra gondolni, hogy Kabulban bezárták az amerikai, a brit, a német, a francia és a német követséget, az orosz és a kínai képviselet viszont működik.

A történész szerint két dolog között lehetett volna választani, hogy ez ne így végződjön: odamenni, elkapni a rossz fiúkat, majd 2003–2004 tájékán távozni. Vagy azt mondani, hogy sokáig maradunk, ahogy arra van példa másutt is. Sok minden szól az utóbbi opció mellett. Hiszen 5–10 ezer katona segítségével sokkal, de sokkal jobb lehetett volna az afgán nők egész nemzedékének élete – mutatott rá Timothy Garton Ash az Euronewsnak adott interjúban.