Jelentősen csökkentek a vadon élő gerinces állatfajok populációi – derül ki 2026-os Élő Bolygó indexből. Reménykeltő azonban, hogy egyes fajoknál van pozitív irányú változás, Magyarországon is. Ez azonban nem elég, rendszerszintű változtatások kellenek, hogy helyreállítsuk az élő bolygót, itthon pedig, hogy jobban odafigyeljünk a természetes erdőkre is.
Hozzászoktunk a karbonlábnyom-logikához, csakhogy az ökológiai válsághoz más megközelítés kell – véli Sipos Katalin, az Élő Környezetért Felelős Minisztérium újdonsült helyettes államtitkára, aki az alábbi interjút még kinevezése előtt, a WWF Magyarország igazgatójaként adta a HVG-nek. Egyebek mellett arról kérdeztük, hogyan mérhetők az élő környezet hasznai úgy, hogy a cégek is el tudják számolni, amit érte tesznek?
Mit kezdhetnek a vállalkozások a természeti kockázatokkal? Mit rejt a körforgásos gazdaság a hulladékkezelésen túl? Miért nehéz a beszállítói láncon végigverni a dekarbonizációt, de egyáltalán tényleg verni kell? Miért kérne egy profi vállalkozás nonprofit civilektől segítséget a fentiekhez? Lévai Gábor, a Scale Impact társalapítója, a HVG Impact Talks konferenciájának kurátora és műsorvezetője nem csak a fenti kérdéseket részletezi, de azt is elárulja, miről kellene beszélni a fenntarthatóság helyett, és mi köze van nonprofit társadalmi vállalkozásának a legnagyobb hazai cégek fenntarthatósági lépéseihez.
Mennyire kitettek a vállalkozások a természetnek, mekkora kockázatot jelent az egyre súlyosabb ökológiai válság? Hogyan mérhetjük meg, ha egyáltalán lehetséges, az elvesző természet értékét? Miképp lehet csökkenteni az ennek való kitettséget és kezelni a kockázatokat? Ezekről a témákról is szó lesz a HVG Impact Talks konferenciáján.
Mekkora kockázatot jelent a pénzügyi stabilitásra, hogy egyre több faj hal ki? Hogy nézne ki egy természet inspirálta pénzügyi rendszer? Miként mérhető a biodiverzitás csökkenése, és a belőle fakadó pénzügyi kockázatok? Mennyivel kevesebb pénzt költünk a biodiverzitás helyreállítására, mint kellene? Hazai kutató ötletéből született az első könyv, amely összeköti a biodiverzitást és a pénzügyet.
A GDP olyan mint egy patak, ami egy erdőből folyik ki, és bár az erdő szélén ülve soknak tűnhet a kifolyó vízmennyiség, nem tudhatjuk biztosan mikor áll el, hacsak nem tudunk valamit arról, honnan és miből jön. Ezen ideje lenne változtatni a világhírű Sir Partha Dasgupta közgazdász szerint, aki a Planet Expo 2026-on tartott előadást.
Hogy jut el egy elméleti matematikus a komplett gráfoktól a számítógépes hálózatokon át az ökológiai gazdálkodásig? Miféle párhuzam van a geocentrikus világkép és a humanizmus között, és mit dolga van ennek a természeti környezettel? Miért nem működik a fenntarthatóság egy recsegő-ropogó rendszerben? A fenti kérdésekre is választ ad Tkacsik Márta, a Patikakert alapítója, akivel a regeneráció kérdését járjuk körül a zCast eheti adásában. De mi is az a regeneráció, miért jobbak a bogyós gyümölcsök a spenótnál, és mire kéne lecserélni az irodai fikuszt?
Hiába a klímaperek, a jog megengedi, hogy feléljük a Föld erőforrásait, a károkat pedig másra hagyjuk. Ez a más azonban szintén mi magunk vagyunk, csak 30 évvel később. Vajon az együttműködés, vagy a szűkülő erőforrások miatt élesedő versengés határozza meg a jövőt? Jordán Ferenc ökológus és Sulyok Katalin környezetjogász együtt kereste a megoldásokat.
Készülődés a világvégére vagy cselekvés annak reményében, hogy még helyreállíthatunk valamit a polikrízis sújtotta világból, legyen az erdő, lebetonozott egykori zöldterület, helyi közösség vagy épp csak saját mentális tartalékaink – ezekről a kérdésekről is beszél Litkai Gergely humorista a zCast 2026 tavaszi évadnyitó adásában. A podcast immár kilencedik évadnak fókuszába a regenerációt húzta Zsolnay-Fait Federika házigazda, akinek arról is vall a humorista, hogy pontosan mi indította el a fenntarthatóbb életmód irányába, hogyan próbál regenerálni a Mátrában egy kis területet, és miért csináljuk/csináltuk rosszul a fenntarthatóságot. Hogy jönnek ide a kivipálinkával kapcsolatos kihívások és a GDP-adatot magyarázó Nagy Márton?
A Budapesten járt bolgár politológus szerint a jobb- és baloldaliak is úgy érzik, katasztrófával fenyeget, ha nem nyerik meg az első adandó választást, csakhogy a demokráciához türelem kellene.
A felhalmozásalapú hozzáállásnál fontosabb az élmény- és közösségalapú, a pénznél pedig az idő – derül ki a zCast idei őszi évadjának első adásából, amelyben Mező Jánossal, a Greenpeace Magyarország ügyvezető igazgatójával és Kőváry Zoltán klinikai szakpszichológussal beszélget a klímaszorongásról Fait Federika házigazda. Az adásban szóba kerülnek a szorongást kiváltó okok, a világban kibontakozó polikrízis és történelmi gyökerei, az emberiség és a természet közötti fenntarthatatlan kapcsolat, az individualizmus térnyerése. És persze a megoldási lehetőségek: gondolkodásmódunk és boldogságképünk átalakítása. De hogyan is?
Az erdők övezte falvak jobbak a biológiai sokféleségben, de még a városok erdős agglomerációs övezetei is rávernek a mezőgazdasági tájak közt fekvő kistelepülésekre, ha fajok számát nézzük. Igaz, itt van egy kis turpisság. Magyar kutatók jóvoltából most először kaphattunk képet a falvak biodiverzitásáról, és kiderült, lenne mit javítani rajta.
A kimerülő erőforrásoktól jutott el a megújulókig, a halgazdaságoktól a teljes bioszféráig Sir Partha Dasgupta cambridge-i közgazdász, akinek 2021-es jelentését mérföldkőnek tekintik a közgazdaságtan és a természet kapcsolatának újragondolásában: közgazdásznyelven magyarázta el az ökológiai válságot. A professzor azt mondja, a kormányok nyitottak a természet védelmére, de nem tudnak mit kezdeni vele, mert nem ismerik a természeti tőke gazdaságtanát. Budapesten beszélgettünk vele.
Nem jól mutatja a GDP az emberiség fejlődését, mert nem számol egy nagyon fontos összetevővel, amit nem kezelhetünk korlátlanul kiaknázható erőforrásként. Pedig már akkorák az igényeink, és olyan ütemben használjuk ki a természetet, hogy az egyre inkább a kárára válik. Mintha minden halat kihalászna a tóból a helyi halgazdaság. Partha Dasgupta közgazdász, a Cambridge-i Egyetem professzora a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen igyekezett közgazdász-nyelvre lefordítani az ökológiai válságot, ami egyben a végletekig kifacsart természeti tőke válsága.
Hol van az a fogyasztási szint, ami fölött már nem leszünk boldogabbak? Meglepően alacsonyan Takács-Sánta András humánökológus szerint, aki megmutatja, hogyan tudunk szembeszállni a válságba került fogyasztói társadalommal anélkül, hogy mindenestül kivonulnánk belőle. Az általa ajánlott életmód ugyan lemondásokkal járhat, de az érmének van egy másik, fontosabb oldala is: a teljesebb élet lehetősége.
Akár még életed is teljesebb lehet, ha megfogadod Takács-Sánta András tanácsait, aki nem csak elméletben dolgozta ki a cselekvő remény filozófiáját, de gyakorlati ötletek tucatjaival is szolgál annak, aki szeretne enyhíteni az ökológiai katasztrófa és a fogyasztói társadalom válságán és emiatt érzett szorongásán. Ki tudja, talán nagyobb változásoknak is megágyazhat, ha vállalod az önkéntes egyszerűséget és ökologikusabb életmódra váltasz, miután meghallgattad a zCast legfrissebb adását.
Haladéktalan cselekvést sürgetett az Isten teremtette természet elpusztításának megakadályozása érdekében a világ vezetőitől Ferenc pápa az ENSZ fenntarthatósági csúcstalálkozóján pénteken elmondott felszólalásában.
