Skizofrén állapotban érzi magát az, aki a magyar munkaerőpiac problémáiról értekezne: az egyik oldalon ott van a ma is tapasztalható rendkívüli munkaerőhiány, a másikon pedig a begyűrűző robotizáció várható hatása. Azaz egyszerre merül fel, hogy míg a Balatonon nincs, aki megcsinálja a lángost, vagy épp bárhol az országban megszerelje a kazánt a hideg beállta előtt, addig 10-20 év múlva emberek milliói kerülnek utcára, mert a robotok elveszik a munkájukat.

Összehasonlításképpen két beszédes adat: jelenleg 43 ezer betöltetlen álláshely van Magyarországon, az automatizációval és a robotizációval viszont a jövőben 500 ezer állás lenne kiváltható a Gazdaság és Vállalkozáskutató Intézet szerint.

Van, akinek nem kell félnie

Kutatók és milliárdos vállalkozók – mint Mark Zuckerberg vagy Bill Gates – arra figyelmeztetnek, hogy a megszűnő álláshelyek nagy vesztesei az alacsony képzettségűek lesznek – azok az ipari szakmunkások, akik például a futószalag mellett állnak.

Ám a neves jövőkutató, Martin Ford a HVG Extra Business legfrissebb számában megjelent interjújában arra hívta fel a figyelmet, hogy sok szakmunkásnak viszont – mint amilyen például a gázszerelő, a nővér és villanyszerelő – egyáltalán nem kell félni, mert kézügyességet, mobilitást és nagyfokú problémamegoldó képességet igénylő, kevéssé standardizálható szaktudásukra a jövő társadalmának is szüksége lesz.

Mint a kutató Magyarországgal kapcsolatban elmondta, rossz stratégia az embereket olyan szakmákra képezni, amelyeket hamarosan robotok vehetnek át. Ám ezzel együtt az is megfontolandó, hogy ne küldjünk mindenkit egyetemre, mivel ott is csak azok érezhetik magukat biztonságban, akik kreatívitást és ötleteket igénylő munkákat végeznek. Mint könyvében írja: egy nap rengeteg diplomás értelmiségi ébred majd arra, hogy a szoftverautomatizálás és az algoritmusok fejlődése miatt már nem sokat ér a munkája.

Mit tehet a szülő?

A negyedik ipari forradalom legégetőbb kérdése talán úgy is leegyszerűsíthető, hogy

ki van nehezebb helyzetben: egy cégvezető, akinek jelenleg van szüksége jó szakemberre, vagy a szülő, aki most segít gyermekének tíz év múlva is létező szakmát választani?

“A szülő van nehezebb helyzetben, mert semmilyen támogatást nem kap, a cégek mögött ellenben van egy kiépített infrastruktúra” – válaszolja a Magyar Outsourcing Szövetség (HOA) elnöke. G. Nagy Balázs szerint egy szülő például ma sem nagyon tudja, hogy az amúgy tanári diplomás gyereke mit dolgozik: a katedrán áll vagy egy call centerben dolgozik service desk agent pozícióban.

Jó néhány évvel ezelőtt ezek a szakmák például nem is léteztek, de azt egyelőre nem látni, hogy az automatizáció, a robotizáció, az üzleti átrendeződés vagy a lokalizáció miatt esetlegesen megszűnő több ezer ilyen álláshellyel mit fogunk csinálni. Erre mindenképpen szükséges lenne egy ágazati stratégiát kidolgozni.

G. Nagy szerint jelenleg azt meg lehet mondani, mi lesz egy áccsal húsz év múlva: amíg tető van, addig szükség lesz a munkájára. Ám lesz egy munkavállalói réteg, amely képzett, nyelveket beszél, de 10-20 év múlva már nem a mostani lesz a munkája. Ilyen helyzetben van például sok, jelenleg az üzleti szolgáltató szektorban dolgozó, pályaelhagyó bölcsész. (Az üzleti szolgáltató szektor nem egyenlő az ügyfélszolgálattal. A Magyarországon működő központok többsége IT szolgáltatásokat, valamint pénzügy, kontrolling, HR, beszerzés, logisztikai támogatási szolgáltatásokat nyújt saját nemzetközi szervezete vagy ügyfelei számára.) Ezt a szektort a robotizációs fejlesztések ugyanolyan alapvetően érintik, mint a gyártó szektort, csak jellemzően nem gépek, hanem szoftveres megoldások formájában.

Mit tehet a cégvezető?

Visszatérve az eredeti kérdés második felére: a szülő mellett a cégtulajdonos sincs könnyű helyzetben. Tombol a munkaerőhiány, nemhogy jó szakembereket, de egyáltalán szakembereket se nagyon találni. Ma egy cégvezetőnek egyszerre kell válságot menedzselnie, és közben azon gondolkodnia, hogy öt év múlva milyen munkakörbe ülteti át a ma felvetteket.

Az egyik lehetséges válasz G. Nagy szerint a nyugdíjasok alkalmazásra azokra az álláshelyekre, amelyek tíz éven belül kikopnak, míg a rendszerbe bekerülő fiatalokat – munkájuk mellett – jövőképes munkát biztosító képzésekre kellene küldeni. Kérdés, hogy erre a stratégiai gondolkodásra képes-e ma egy boltvezető, egy kkv, vagy egy multinál dolgozó menedzser. G. Nagy álláspontja szerint erre az illetékesek egyáltalán nincsenek felkészülve, mivel Magyarországon világviszonylatban gyenge a menedzsmentréteg.

Szükség lenne a szakember szerint arra is, hogy legalább egy, globálisan meghatározó, multinacionális cég idehozza európai vagy EMEA stratégia központját (ez nem a szolgáltatóközpontot jelenti, hanem a cég európai stratégiai menedzsmentjét). Ez jótékony hatással lehetne a munkaerőpiacra, mert egy ilyen központ csábító ereje Nyugat-Európában is éreztetné hatását. Egyrészt lehetőséget teremtene a kivándorolt szakemberek hazahívására, másrészt bevonzaná a beszállítókat és üzleti partnereket, akik nemcsak tranzicionális, hanem komplex feladatokat – esetleg kutatás-fejlesztési tevékenységet – is hoznának. Járulékos haszonként pedig támogatná a stratégiai látásmódot képviselő menedzsmentréteg kinevelését is.

A fenti cikk a HVG Extra Business közreműködésével készült.

A magazin friss lapszámában kreatív szakmák gyakorlataiból mutatunk mintát azok számára, akik fejlődni szeretnének, vagy akár csapatot, vállalatot vezetnek folyamatosan megújuló környezetben. A lapban emellett kiemelten foglalkozunk a kreativitáshoz szorosan kötődő dizájntémákkal is. Keresse a magazint az újságárusoknál, vagy rendelje meg itt kedvezménnyel!

Ha érdeklik a gazdasági, üzleti témák, lájkolja a HVG Extra Business Facebook-oldalát!