HVG Extra Business
HVG Extra Business
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Ha valaki mínuszban van, a szerencsejáték jellegű kockázatvállalástól sem riad vissza, hogy megpróbálja elérni a nullszaldót – mutat rá az idei közgazdasági Nobel-díj díjazottja, Richard Thaler. Cikkünkben Rendbontók című könyvének pókerezéssel kapcsolatos részéből idézünk.

Míg a Cornellen tanítottam, a közgazdasági kar oktatóinak egy csoportja rendszeresen összeült egy alacsony tétekre menő pókercsatára. Észrevettem, hogy egyes játékosok – különösen azok, akik beszámoltak hitvesüknek a játék kimeneteléről – másként viselkedtek, amikor nyerésben voltak, mint amikor vesztettek. Márpedig az aznap esti kártyaszerencsének – kiváltképpen, ha a tét csekély a játékos vagyonához képest – nem szabadna befolyásolnia az illető játékstílusát.

Hasonlítsunk össze egy kártyajátékost, aki 50 dollárt bukott az aznap esti pókerjátékban, 100 darab olyan részvény tulajdonosával, amelyek árfolyama 50 centet esett tőzsdezárásra! Mindketten vagyonuk egy jelentéktelen töredékét vesztették el, ám az egyik veszteség befolyásolja a viselkedést, a másik viszont nem. Persze a mentális pókerszámlán mutatkozó veszteség is csak a játék tartamára változtat a játékos magatartásán.

Az a benyomásom támadt, hogy a mínuszban lévő játékosok a kisebb tétre menő fogadásokhoz vonzódnak, amelyek egy nagy nyereség halovány esélyével kecsegtettek (például megkísérlik kihúzni a hiányzó lapot egy lyukas sorba), vonakodtak azonban a nagyobb tétre menő fogadásoktól, hogy elkerüljék a még nagyobb veszteséget, jóllehet ezek nagyobb esélyt kínáltak volna a nullszaldó elérésére.

Richard H. Thaler a viselkedési közgazdaságtan terén elért eredményeiért kapott Nobel-díjat.
©

A bank pénzével játszani

Pókermegfigyeléseim még egy hasznos felismeréshez vezettek a mentális számlákkal kapcsolatban. A nyerésben lévő játékosok a jelek szerint nem tekintették nyereségüket „valódi pénznek”. Ez a viselkedésforma olyannyira elterjedt, hogy a kaszinóba járó játékosoknak külön kifejezésük van rá: „a bank pénzével játszani”. (A kaszinót nevezik „a banknak”.) Ezt a gondolatmenetet követve a nyerésben lévő játékos a kaszinó pénzével fogad, nem a sajátjával.

Nézzünk meg egy (nem hivatásos) szerencsejátékost, aki az este elején nyer némi pénzt, és máris látni fogjuk, mit nevezek kétzsebes mentális nyilvántartásnak (two-pocket mental accounting)! Vegyünk egy olyan játékost, aki 300 dollárral érkezett a kaszinóba, és az este első pár játszmája után 200 dollár nyereségben találja magát! Az illető berak 300 dollárt az egyik zsebébe, és erre az összegre a saját pénzeként gondol, a 200 dollár értékű zsetont pedig a másik zsebében helyezi el (vagy még nagyobb valószínűséggel kinn hagyja az asztalon, hogy fogadjon vele).

Amikor a „bank pénzéről” van szó, a „könnyen jött, könnyen ment” felfogás érvényesül. Márpedig ez a lehető legsúlyosabb megsértése annak az elvnek, hogy a pénz helyettesíthető. Hiszen bármelyik zsebünkbe tesszük is a pénzt, ugyanakkora marad a vásárlóértéke.

Richard H. Thaler Nobel díja

A díjat odaítélő Svéd Királyi Tudományos Akadémia indoklása szerint Thaler a döntéshozatali mechanizmus viselkedés lélektani és gazdasági aspektusai közötti kapcsolatok feltárásával érdemelte ki az elismerést. "Empirikus megfigyeléseivel és elméleti munkásságával kulcsfontosságú szerepet töltött be a viselkedési közgazdaságtan egy olyan teljesen új és rohamosan fejlődő területének a megteremtésében, amely már nagy befolyást gyakorol egyes gazdaságpolitikai és gazdasági kutatási területekre is" - szól az indoklás. "A korlátozott racionalitás és a közösségi preferenciák, valamint az önkontroll hiányának a következményeit vizsgálva feltárta az emberi tényezőknek a döntésekre és a piaci eseményekre gyakorolt hatását" - tudatták. Az 1945-ös születésű Thaler 9 millió svéd koronát (944 ezer eurót) kap a kitüntetéssel együtt. A professzor a díjazásáról értesülve kijelentette, hogy "nagyon boldog", és azt ígérte, hogy megpróbálja "a lehető legirracionálisabb módon elkölteni" a díjjal együtt járó pénzt.

Ha érdekli a díjazott véleménye korunk pénzügyi válságáról, a Brexitről és Trump megválasztásáról, olvassa el a HVG közelmúltban készült interjúját.

A megfigyelések tudományosítása

A kollégákat megkopasztani remek mulatság ugyan, ám távolról sem tudományos tevékenység. Így hát nekiláttunk egy tanulmány összeállításának, amelyben lényegében ugyanazokat a helyzeteket szerettük volna rekonstruálni a laboratóriumban, amelyeket a pókerasztalnál láttam.

Következzen három ama kérdések közül, amelyeket belevettünk a tanulmányunkba! A kapcsos zárójelekben az egyes válaszokat megjelölő alanyok százalékarányát tüntettem fel. Az alábbi példában egy veszteségkerülő ökon valamennyi probléma esetében a biztos végeredmény mellett döntött volna.

1. probléma: Ön az imént nyert 30 dollárt. Most a következő lehetőségek közül választhat: (a) 50-50% eséllyel nyer 9 dollárt, vagy veszít 9 dollárt. [70%] (b) Nem nyer és nem veszít többet. [30%]

2. probléma: Ön az imént vesztett 30 dollárt. Most a következő lehetőségek közül választhat: (a) 50-50% eséllyel nyer 9 dollárt, vagy veszít 9 dollárt. [40%] (b) Nem nyer és nem veszít többet. [60%]

3. probléma: Ön az imént vesztett 30 dollárt. Most a következő lehetőségek közül választhat: (a) 33% eséllyel nyer 30 dollárt, vagy 67% eséllyel nem nyer semmit. [60%] (b) Biztosan kap 10 dollárt. [40%]

Az 1. probléma a bankpénze-hatást illusztrálja. Noha az alanyok nyereség esetében hajlamosak a veszteségkerülésre, azaz a legtöbbjük normális esetben elutasítaná a pénzfeldobós szerencsejátékot, amellyel nyerhet vagy veszíthet 9 dollárt, amikor közöltük velük, hogy az imént nyertek 30 dollárt, a többségük lelkesen belement a szerencsejátékba.

A 2. és 3. probléma a preferenciák összetett rendszerét szemlélteti abban az esetben, amikor az emberek valamely mentális számlán mínuszban érzik magukat. Meghazudtolva a kilátáselmélet egyszerű előrejelzését, miszerint az emberek veszteség esetében kockázatvállalókká válnak, a 2. problémánál a 20 dolláros veszteség nem vezet kockázatvállaló preferenciákhoz, amikor nincs esély a nullszaldó elérésére. Ám a 3. problémánál, amikor biztosítottuk ezt az esélyt, az alanyok többsége a szerencsejáték mellett döntött.

Szerencsejáték jellegű kockázatvállalások a mindennapi életben

A nullszaldó-hatásnak és a bankpénze-hatásnak a mindennapi életben is könnyű a nyomukra bukkanni. Minden olyan esetben jelentkeznek, amikor jelen van két kiugró referenciapont, teszem azt a kiindulási helyzet és az aktuális helyzet. A bankpénze-hatás – ama tendenciával egyetemben, hogy a jelenlegi hozamot kivetítsük a jövőre – elősegíti a pénzügyi buborékok létrejöttét.

Az 1990-es évek folyamán az egyéni befektetők egyenletesen növelték nyugdíjalapjukban a részvények arányát a kötvényekéhez képest – vagyis emelkedett a részvényekbe invesztált új befektetéseik aránya. Részben úgy okoskodhattak, hogy az elmúlt években úgyis olyan sok pénzt kerestek, hogy ha a piac visszaesik is, legfeljebb eme újabb nyereségekből veszítenek valamennyit. Persze a ténynek, hogy az ember a pénze egy részét nemrégiben kereste, nem szabadna enyhíteni a veszteségérzetet abban az esetben, ha e pénz elúszik.

Ugyanez a gondolkodásmód befolyásolta évekkel később az ingatlanpiaci fellendülés idején a spekulatív befektetők viselkedését. Akik folyamatosan adták-vették az ingatlanokat Scottsdale-ben, Las Vegasban és Miamiban, azzal a lélektani érvvel vértezték fel magukat, hogy úgyis a bank pénzével játszanak, és hajlamosak voltak arra gondolni, hogy legrosszabb esetben is ugyanott tartanak majd, ahonnan elindultak. Persze, amikor a piac hirtelen összeomlott, azok a befektetők, akik túl nagy tőkeáttétellel operáltak, jóval többet vesztettek pusztán a bank pénzénél. Sokuknak a saját otthona is ráment a spekulációra.

A hivatásos befektetők viselkedésében is felismerhető a tendencia, hogy amikor mínuszban vannak, a szerencsejáték jellegű kockázatvállalástól sem riadnak vissza, hogy megpróbálják elérni a nullszaldót. A befektetési alapok portfóliómenedzserei hajlamosak nagyobb rizikót vállalni az év utolsó negyedében, amennyiben az általuk kezelt alap elmaradt a referenciaindextől (amilyen az S&P 500-as), amelyhez az alapjuk hozamát viszonyítják. És ami még sokkal rosszabb, sokan ama szélhámos kereskedők közül, akik dollármilliárdokat vesztettek a munkaadójuk pénzéből, a vége felé egyre nagyobb kockázatokat vállaltak kétségbeesett erőfeszítésükben, hogy nullszaldóra hozzák ügyleteiket.

Ám ha ez igaz, akkor a vezetőségnek árgus szemekkel kell figyelnie azon alkalmazottai viselkedését, akik épp veszteségre állnak. (Persze, ha jobban belegondolunk, már jóval azelőtt fel kellett volna figyelnie a problémára, hogy felhalmozták a hatalmas veszteségeket!) Érdemes eszünkbe vésni a szabályt: ha valakit súlyos veszteségek fenyegetnek, és esélye nyílik nullszaldóra kihozni a dolgot, szokatlanul nagy rizikót hajlandó felvállalni még akkor is, ha egyébként kockázatkerülő!

A fenti cikk – amely a HVG Extra Business közreműködésével készült – Richard H. Thaler Rendbontók című könyvének egy szerkesztett részlete.

A magazin friss lapszámában kreatív szakmák gyakorlataiból mutatunk mintát azok számára, akik fejlődni szeretnének, vagy akár csapatot, vállalatot vezetnek folyamatosan megújuló környezetben. A lapban emellett kiemelten foglalkozunk a kreativitáshoz szorosan kötődő dizájntémákkal is. Keresse a magazint az újságárusoknál, vagy rendelje meg itt kedvezménnyel!

Ha érdeklik a gazdasági, üzleti témák, lájkolja a HVG Extra Business Facebook-oldalát!

 

Farkas Zoltán, Szauer Tamás Gazdaság

Rendbontások állnak a világválság és a Brexit mögött

A rendbontó viselkedés is közrejátszott a pénzügyi válság kialakulásában, a Brexitben és Trump megválasztásában – veszi végig az egyes tényezőket a HVG-nek adott interjúban Richard H. Thaler amerikai közgazdász.

HVG Extra Business Business magazin

11 cikk, amit csak akkor olvasson el, ha sikeres akar lenni

A kreativitás ma már nem csupán a művészi alkotótevékenységek sajátja, alapvető készségként kell magunkénak tudnunk, ha olyan területen dolgozunk, amely folyamatosan fejlődik. Íme néhány tipp a klasszikus kreatív szakmák gyakorlatából.