„Amikor a gyerekeim hazaérkezésemkor a tiszteletemre feldíszítették a lakást, akkor gondoltam, hogy baj van” – meséli Prohászka Katalin, aki két gyermekének születése előtt művészeti igazgatóként dolgozott. A fiai közötti kis korkülönbség miatt nem ment vissza a régi állásába, a válása után viszont állandó munkát kellett keresnie. És rájött, hogy nem létezik részmunkaidőben és otthonról végezhető vezetői pozíció.

„Mivel az anyaság miatt évekre kiestem, nehéz volt újra felvennem a ritmust. Sok dolgot újra kellett tanulnom, azaz gyakorlatilag 16 órát dolgoztam. A két szerep pedig nem ment együtt” – mondja. Katalin ezért aztán jelenleg a reklámügynökségi lét helyett ügyféloldalon dolgozik: egy közepes méretű cégnél dizájner és vizuális mindenes, rugalmas munkaidőben. Ahogy mondja, ez volt az a kompromisszum, amit a két kisgyerek és a válás megkövetelt.

Újratervezés

Míg jó néhány évtizeddel ezelőtt egyértelmű volt, hogy a szülés után az anya a korábbi munkahelyén folytatja a munkáját, ma már nincs így. A szülést követő rózsaszín felhők eloszlásakor, a fárasztó mindennapok után az anyák egyre többet agyalnak azon, mihez kezdjenek karrierjükkel a gyerek mellett.

Optimális esetben persze a gyereknevelés nemcsak az anya munkája, hanem a társ is besegíthet, ám Magyarországon még mindig furcsán néznek arra a férfira, aki inkább otthon cseréli a pelenkát. Főleg, ha mindezt az anya karrierjének megtartásáért teszi.

Valószínűleg sok nőnek jut eszébe a délutáni szoptatás alatt, hogy a gyerek fognövekedése vagy betegsége miatt átvirrasztott éjszaka után hogyan viselné el még az akadékoskodó ügyfelet vagy főnököt is. Vagy aggódva szemléli a játszótéren azokat a nőket, akik kiskosztümben érkeznek az óvodás korú gyerekért, hogy a nagymamától átvegyék a felügyeletet.

A karrier újratervezése szinte adott, főleg akkor, amikor valaki a vezetői beosztás mellett vállal gyereket. Nehéz ugyanis egyszerre két helyen is százszázalékosan megfelelni: gyereket nevelni és a munkában is magas beosztású pozíciót betölteni.

„Nincs mese, le kell magad fokozni”

– ez Németh-Tavasz Brigitta véleménye, aki 29 éves korára szép karriert futott be: előbb egy kozmetikai multinál volt márkamenedzser, majd egy gyógyszercégnél marketingigazgató. Vállalkozó, szabadúszó nem önszántából lett, de ha már így alakult, belefogott egy pilatesstúdió alapításába, mellette pedig apróbb pr-es és marketinges munkákat is vállalt.

Jelenleg egy kisvállalkozásnál részmunkaidőben kvázi mindenes: szükség esetén tárgyal, pr-közleményt ír, vagy brosúrát készít. Nagy váltás, de azt mondja, boldog. Van ideje a gyerekeire, értelmes munkát végez, és ezek mellé olyan „szerelemprojektek” is beleférnek, mint egy berlini ékszerkészítő-tanfolyam vagy a mellműtéten átesett nők rehabilitációját segítő Pink Ribbon-program meghonosítása.

Nincs kompromisszum

Bár a témában készült, 2015-ös KSH-jelentés szerint a kisgyermekes nők háromnegyede a korábbi munkahelyére tér vissza, akik mégsem, azok között megjelent indokként, hogy a szülési szabadság alatt felkészültek saját vállalkozás beindítására.

Mindez abból ered, hogy bár a kívülállók szerint a kismamák békés napjai stresszmentes órákkal telnek, legfeljebb szoptatással, ebédkészítéssel és játszóterezéssel járnak, valójában ebben az életszakaszban van a legnagyobb szükség az önállóságra, a mindennapos problémamegoldó képességre és a felelősségvállalásra. Éppen azokra a tulajdonságokra, amelyek egy vállalkozás beindításához is kellenek.

Vida Ágnes pszichológus, a kisgyermekes nőket segítő Gazdagmami.hu kitalálója szerint nagyjából tíz éve figyelhető meg az a trend, hogy az anyák már nem beosztott munkavállalóként akarnak élni, hanem a saját lábukra állva.

„Már nem mindenáron akarnak megkötni olyan kompromisszumokat, amilyeneket korábban. És ezt segítette a technológia robbanásszerű fejlődése is”

– mondja. Azt, hogy a gyes/gyed alatt a nők nagyobb számban néznek más karrier felé, Vida szerint több tényező okozza. Egyrészt a magyar nők több mint 80 százaléka csak a hároméves fizetett szülési szabadság lejárta után tér vissza a munkaerőpiacra, ám tudásuk addigra nem versenyképes. Másrészt a munkaidőt tekintve ezek a kisgyerekes anyák kevésbé rugalmasak: ha például beteg a gyerek, haza kell menniük. És persze a munkáltatói kizsigerelés mellett ott a nyomás az óvoda vagy a bölcsőde részéről is, hogy délután négy órára már ne maradjon gyerek az intézményben.

Több rugalmas vagy négyórás állásra lenne szükség, de Magyarországon ez csak néhány iparágban adott: például az informatikában vagy a vendéglátásban. A kismamákat fokozatosan, munkahelyi programok segítségével kellene visszaintegrálni, ehelyett a visszatért kisgyerekes anyákat a munkáltatók inkább problémásnak tekintik.

Vida is osztja azt a nézetet, miszerint az álláshelyek többsége nem rugalmas, ám Prohászka Katalin ennél erősebben fogalmaz: szerinte az otthonról végezhető munka és a részmunkaidő csak elvben létezik, a gyakorlatban kivitelezhetetlen, főleg főnöki pozícióban. „Otthonról nem tudsz embereket menedzselni, háromkor nem állhatsz fel a tárgyalásról, hogy oviba rohanj, és az ügyfélnek sem mondhatod magyarázatként, hogy azért nem küldted át 5 óra után az első javítást, mert játszóterezést ígértél a gyerekeidnek” – sorolja tapasztalatait, hozzátéve, hogy persze léteznek empatikus főnökök is, de esetleges, kifog-e ilyet az ember.

Hobbiból új karrier

Így pedig a váltásban gondolkodó anyáknak marad a gyerek napirendjéhez jobban passzoló vállalkozás, a projektmunka, azaz a klasszikus szabadúszói lét. Kutatások szerint a vállalkozó nők az ötleteiket leginkább az élethelyzetükből, a hobbijukból, az érdeklődési körükből merítik. Így lesz a lisztérzékenyből mindenmentes cukrászda megálmodója, vagy kismamából babajáték-készítő.

Vida Ágnes tapasztalata szerint kétféle irányzat létezik a vállalkozó anyák között: akinek kicsit nagyobb a kézügyessége, az inkább gyerekruhákat és játékokat varr, vagy éppen szappant, krémeket, bioélelmiszereket készít. Mások pedig az eredeti szakmájukban dolgoznak tovább, csak szabadúszóként.

„Hogy mi hiányzik? A multiknál kapható magasabb fizetés. Nem kell viszont a homokozó mellett az ügyféllel beszélni, illetve a több ’kis lábon’ állás is ad némi biztonságot” – mesél új életéről Németh-Tavasz Brigitta.

Neizer Anita cikke eredetileg a HVG Extra Business 2017/3-as számában jelent meg.

A legutóbbi lapszám középpontjában a tudásmegosztás és a mentorálás témája áll. Interjúkkal, portrécikkekkel, szakértői anyagokkal próbáljuk bemutatni az életen át tartó tanulás egyik módját, amely megkülönböztethető képességeket kölcsönözhet nekünk.

Keresse a magazint az újságárusoknál, vagy rendelje meg! Ha pedig érdeklik a gazdasági, üzleti témák, lájkolja a HVG Extra Business Facebook-oldalát!