Az 500. évfordulóhoz közeledve cikksorozatban tárjuk fel a mohácsi csata drámai kimeneteléhez vezető körülményeket, következményeket. Elsőként Hunyadi Mátyás hadi politikáját és a halála utáni áldatlan állapotokat mutatjuk be.
Hofi Géza, mint szinte mindenki, aki valamire is vitte Magyarországon a 20. században, megosztó személyiségnek számít, tömegek rajonganak érte, miközben népes azok tábora is, akik a kádári hatalommal ápolt kétes viszonya miatt bírálják. Bizonyos pontig mindkét tábornak igaza van, hiszen ahhoz, hogy Hoffmann Géza porcelángyári munkás kabarétörténeti ikonná, „a Hofivá” váljon, éppúgy szükség volt a benne meglévő elementáris erejű tehetségre, mint az aczéli kultúrpolitika hathatós támogatására.
A történelem talán legnagyobb államvédelmi hatósága és az egyik leghírhedtebb diktatúrája után van mire figyelni az irattárakban. A német példából Magyarországon is lehet okulni az ügynökakták októberi megnyitása előtt.
Nagyon úgy néz ki, hogy a múlt kísértete újra megmérgezte a lengyel–ukrán viszonyt. A lengyelek felháborodtak, az ukránok megsértődtek, miközben újult erővel kérik számon egymáson a másik bűneit, ám a saját felelősségével egyik fél sem foglalkozik szívesen. A jelenlegi konfliktusból Moszkva profitálhat a legtöbbet, de ennek belátása Kijeven múlik, és egyelőre nem tűnik úgy, hogy az ukránok képesek lennének az önkorrekcióra.
Tanimoto Kijosi 1947-ben írt az atombomba-támadás borzalmairól. Az emlékiratait most egy amerikai levéltárban fedezték fel.
Ugyan a Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai Osztálya, a Katpol nevére kevesebben emlékeznek, mint az ÁVH-ra, ez nem jelenti azt, hogy az Alkotmány utca 5. szám alatt is működött szervezet akár céljaiban, akár módszereiben eltért volna a Péter Gábor nevével fémjelzett rettegett titkosrendőrségtől. Ha a Fehér Ház zavarta a Tiszát, ez az épület is zavarhatta volna.
Noha a labdarúgás szabályalkotó testülete híresen ellenálló a komolyabb újításokkal szemben, érdekes evolúción ment keresztül a sportág, amíg kialakultak a szilárd alapjai.
1991. június 16-án hagyta el Magyarország területét az utolsó szovjet katonai egység, és június 19-én távozott az utolsó katona, a Magyarországon állomásoztatott szovjet Déli Hadseregcsoport parancsnoka, Viktor Silov altábornagy. Minden jelentős politikai erő igyekezett hasznot húzni a szovjet csapatok távozásából, de igazából nem volt ebben semmi magyar érdem, és nem Orbán Viktor volt az első idehaza, aki a szovjet hadsereg azonnali kivonását követelte.
Mi vezetett oda, hogy az egykori NDK-ból létrejött német tartományokban ma mindenhol egy szélsőjobboldali párt a legnépszerűbb? – az újraegyesítés óta eltelt időket feldolgozó könyv magyarázatot igen, megoldást viszont nem kínál.
Nem Észak-Amerikában használták először a másik nevet, mert már a sportágat kitaláló briteknél létezett a szó.
A modern futball több mint másfél évszázada alatt nemcsak a csapatok felállása változott sokat, hanem több evolúciós állomás során az is eldőlt, hogy az egyéni teljesítményekre építő játéknál jobb a csapatmunka, a szüntelen védekezésnél többet ér a támadás. Min rökönyödött meg az olasz kapitány a magyarok ellen az 1910-es években? És a Fradi játékosai az 1929-es dél-amerikai túrájukon? És az egész világ 1958-as vébé angol-brazil meccsén?
Több mint tíz év kellett ahhoz, hogy elkészüljön a Nők társadalomtörténete a 20. századi Magyarországon című átfogó tanulmánykötet. Az „antigender” kampányok idején nőtörténetet írni sokak számára kockázatos vállalkozásnak tűnt.
Megrázó, bár korábban már bemutatott fotósorozattal, a helyszíneket bejáró filmekkel és néhány tárgyi emlékkel igyekszik bemutatni a Capa Központ új kiállítása a Rákosi- és a korai Kádár-korszak börtönvilágát.
Az önkormányzat vendéglátóhelyként szeretné üzemeltettetni az egykori 58-as villamos felújítandó végállomását.
Focivébés poszterünk böngészésétől garantáltan mindenki világbajnoki hangulatba kerül.
1976. június 4-én Balatonszemesnél a vonat halálra gázolta a magyarországi színészet történetének meghatározó egyéniségét. Aki életével is, halálával is megosztotta azokat, akiknek magánemberként, nézőként, munkatársként, színházi emberként közük volt hozzá. Ma sem tudjuk biztosan, öngyilkos lett-e, vagy baleset áldozata.
Sulyok Tamás alkotmánymódosítással való félreállítása távolról sem a legagresszívabb módja az államfő eltávolításának, még a magyar történelemben sem. Azért voltak ennél békésebb megoldások is.
Majd’ évszázados késéssel kezdi elismerni a francia állam és közvélemény, milyen komoly segítséget jelentettek az ország számára az afrikai gyarmatok katonái a (világ)háborúkban, és cserébe milyen méltatlanul bántak velük, és mennyire kihasználták őket.
A Mohács – Világok harca című alkotás leszámol egy sor, a csatához és annak előzményeihez fűződő káros tévhittel, ugyanakkor azt is remekül bemutatja, hogy tökéletesen lehet ápolni a nemzeti büszkeséget úgy is, hogy közben nem zárkózunk el a történeti realitásoktól.
A 2006-os választás huszadik évfordulójára írt, április 9-én megjelent cikkünknek ez volt a konklúziója: „A fájdalmas, de elkerülhetetlen lépések súlyos következményekkel járó elodázása árán elért győzelem pürroszinak bizonyult.” A győzelem mikéntjéből következett az őszödi beszéd, és abból mindaz, amit az elmúlt két évtizedben átéltünk. A győztes miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc vallomáskényszerbe került. Az őszödi beszéd: kényszervallomás. A megnyert választás után Gyurcsány elvesztette a hitelét és a hitelével együtt azt az esélyt, amelynek érdekében elkövette mindazt, amit az őszödi beszédében meggyónt. Ez a beszéd felelevenítette azt a klasszikus kérdést, hogy áthazudhatjuk-e magunkat az igazságig. Erre a kérdésre azóta sincs válasz.
