szerző:
Kanicsár Ádám András

Milyen ma az élete egy családnak, ahol két nő vagy két férfi nevel egy gyermeket? Minek kellene változnia a törvényben és a szociális szférában a teljes jogegyenlőségért? És miért a felnőttek jelentik az igazi problémát? A Háttér Társaság 2016 és 2017 folyamán interjúkkal és online kérdőívvel mérte fel a magyar szivárványcsaládok helyzetét, választ adva a kérdésekre.

Kiderült, hogy a szivárványcsaládokban élők 17 százaléka már szülő vagy társszülő (többnyire nő), további 7,5 százaléka pedig már tett lépéseket a gyerekvállalás felé. Ezen felül 57 százalékuk tervezi a jövőben a családalapítást. Megváltozott a szivárványcsaládok összetétele is: nőtt azok száma, akik azonos nemű párként vállaltak gyermeket, vagyis a gyermek nem az egyik szülő korábbi heteroszexuális kapcsolatából érkezett.

Sándor Bea, a kutatás vezetőjének elmondása szerint mindez hosszú távú társadalmi változás eredménye, mely valamikor a 2000-es évek elején ért be. Ekkor „érte el a harmincas éveit egy olyan kritikus tömeg, amelynek tagjai már a 90-es évektől úgy éltek, hogy fel tudták vállalni a szexuális irányultságukat a családjukban és a munkatársaik előtt.” Ez a tömeg volt az, aki ekkoriban úgy dönthetett, hogy gyereket vállal. Miután az elhatározást esetükben hosszas utánajárás és várakozás követi, jellemző, hogy a szivárványcsaládok sokkal jogtudatosabbak – hiszen muszáj eligazodniuk a jogszabályokban.

Eligazodni és sokszor falakba ütközni

Magyarországon a törvények a szivárványcsaládok számára nem kedveznek, sőt, alapvetően jogegyenlőtlenséget teremtenek. A mesterséges megtermékenyítést csak házaspárok, különnemű élettársak vagy meddő, illetve koruknál fogva hamarosan meddővé váló egyedülálló nők vehetik igénybe. A béranyaság és dajkaanyaság Magyarországon tiltott – különnemű párok számára is.

Az örökbefogadás sem egyszerű: bárki fogadhat örökbe – elbíráláskor a szexuális irányultság nem jelenthet akadályt – ám a törvény szerint a házaspárokat előnyben kell részesíteni. Azonos nemű élettársak pedig együtt nem is folyamodhatnak örökbefogadásért.

©

Ha egy meleg pár örökbe is fogad egy gyermeket, az törvényileg csak egyikükhöz tartozhat – még ha együtt is nevelik, és az örökbefogadó párja is részt vesz az alkalmassági vizsgálatokon és az örökbefogadásról szóló tanfolyamon. A vér szerinti - vagy örökbefogadó szülő párja nevelő- vagy mostohaszülőnek számít. Ha biztosítani akarják, hogy a gyermeket a vér szerinti vagy örökbefogadó szülő halála esetén a másik szülő nevelhesse tovább, azt végrendeletben vagy egy közokiratban kell rendezni.

Ettől függetlenül, aki gyereket akar, meg tudja oldani: „Aki Magyarországon él, és most 30-40-es és azt gondolja, hogy tényleg szeretne gyermeket vállalni, az nyilván vállal” – mondja Sándor Bea. Még ha sokszor a törvényeket megkerülve is: a felmérésben résztvevők 13 százaléka házi mesterséges megtermékenyítéssel, 3 százaléka pedig béranyaság útján vált szülővé – mindkettő tiltott Magyarországon. Hazai intézményekben végzett mesterséges megtermékenyítés által a párok 11, örökbefogadás által a megkérdezettek 2 százaléka alapított családot.

Nem segít a politikai légkör sem. Dombos Tamás szerint bár a Fidesz a nyílt homofóbiától távol tartja magát, ettől függetlenül a szivárványcsaládok kérdéséhez cseppet sem áll barátian. A konzervatív családkép propagandája sokszor félelmet kelt ezekben a családokban. Sándor Bea szerint ezért is gondolkodik sokuk az elköltözésben – vagy döntött már mellette.

„Ezt csak úgy lehet, ha a gyerek büszke a saját családjára”

Ám hiba lenne azt feltételezni, hogy a szivárványcsaládok helyzete hazánkban mindenképpen kedvezőtlen. Ehhez persze kell a szülők pozitív hozzáállása is: „Nem úgy akarnak gyereket vállalni, hogy azzal terheljék meg, hogy az ő családjukban bármi titok vagy szégyellnivaló van. Sokan azt mondják, hogy gyermeket nevelni csak úgy érdemes, ha a gyerek büszke a saját családjára. Ez alapvető joga minden gyereknek. A beszámolók szerint, ha ezzel az attitűddel lépnek be a társadalomba, nem kapnak negatív reakciókat.”

Ez a hozzáállás sokat lendít előre a szivárványcsaládok ügyén: „Egyre több ilyen család van, és az oktatási intézményekben sokan találkoznak velük. Játszótérre járnak, orvoshoz, megismerik őket az óvodai szülők, az iskolai szülők és a tanárok” – mondja Sándor Bea.

Miután a homofóbia leküzdésében az egyik legfontosabb tényező, hogy az ember ismer-e személyesen meleg embert– ez az arány pedig hazánkban roppant alacsony – a szivárványcsaládok szerepe ebben a szituációban igen jelentős. Míg egy család nélküli meleg könnyen el tudja titkolni tágabb környezete előtt azt, hogy meleg, egy családnál ez már nehezen elképzelhető.

„Ha az emberek részletesebben megismerik a gyermeket vállaló azonos nemű párok helyzetét, kialakulhat egy közeg, amelyben mérhető támogatása lesz a társadalomban a jogszabályi változásoknak” – mondja Dombos, aki szerint mindez politikailag is hozhat előrelépést, hiszen „a jelenlegi kormány populista: népszerű döntéseket akarnak hozni, és az felülírhatja ideológiai beállítottságukat.”

A változásoknak politikai támogatói is vannak. Az LMP nyitott a partner gyermekének örökbefogadására és a mesterséges megtermékenyítés szabályozásának revíziójára, a Momentum és a DK pedig az azonos nemű párok házasságát is támogatja. „Fontos lenne, hogy minden párt a jogegyenlőségre építse a politikáját, és ne a kirekesztésre és a megkülönböztetésre” – mondja Dombos

Megoldások és kérdőjelek Strasbourgban

A változáshoz viszont harcok is kellenek. Vagy leginkább harcosok: „Mind a mesterséges megtermékenyítés diszkriminatív szabályozása, mind a partner gyermekének örökbefogadásának hiánya olyan témák, amik megnyerhetőek lennének a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága előtt. Ha lennének olyan jelentkezők, akik az ügyüket ilyen formában vállalják, akkor ez néhány éven belül is nagy változást hozhatna” – mondja Dombos.

©

Ám a párok nem akarnak 5-6 éves perekbe belekezdeni – emeli ki Sándor Bea. Arról nem is beszélve, hogy nem minden ügy végkimenetele egyértelmű. Az eddigi esetek alapján nem biztos például, hogy jelenleg megnyerhető lenne a közös örökbefogadás ügye. Ám Dombos szerint a fenti két ügy nem reménytelen: „ha lenne olyan jelentkező leszbikus pár, akik szeretnének mesterséges megtermékenyítésben részt venni, vagy olyan szülőpár, akik egyikük vérszerinti vagy örökbefogadott gyermekét nevelik, és a másik szülő szeretné a gyermeket örökbefogadni, egyesületünk szívesen nyújtana ingyenes jogi képviseletet a strasbourgi pereskedéshez.”

Maga az Európai Unió is óvatosan bánik a kérdéssel. Az EU-nak a közelmúltban volt egy tudatosságnövelő kampánya, ám miután több kelet-európai kormány, köztük Magyarország is, roppant negatívan reagált, az EU mintha megijedt volna a további lépésektől – mondja Dombos, aki bízik abban, hogy ez hamarosan változni fog: „Nyilván nem azt várjuk az EU-tól, hogy rákényszerítse a tagállamokat arra, hogy engedélyezzék a házasságot, vagy hogy a családjogi rendszerüket alapvetően átírják. De abban igenis van az EU-nak mozgástere, hogy biztosítsák az alapvető jogokat az LMBTQI emberek és az ilyen családban élő gyerekek számára, hogy senkit se érhessen hátrány. Csak bízhatunk abban, hogy előbb-utóbb azok a tagállamok is elfogadóbb irányba mennek el, akik most elzárkóznak ettől a kérdéstől.”

Szükség lenne az oktatásra

Változásokra más területen is szükség lenne. A kutatásban részt vevő gyermeket nevelő azonos szülők beszámolói szerint előfordult, hogy a tanítónő nem vett tudomást a nem vérszerinti szülőről, vagy hogy a szülei miatt nem vettek fel egy gyermeket a kiszemelt iskolába. Sándor Bea szerint a megoldás az oktatási, szociális és egészségügyi szférában dolgozók továbbképzése lenne, ám leginkább az óvodapedagógusokra és a tanárokra kellene koncentrálni, „hiszen ott tényleg napi szinten, éveken át tartó kapcsolatról van szó.”

Sok tanár nem tudja, honnan kaphat segítséget, és milyen eszközei vannak, ha szembekerül a homoszexualitás kérdésével, ha egy szivárványcsalád gyermeke kerül a csoportjába, vagy ha zaklatással találkozik: „Nem tudja, hogyan hozza fel ezt a témát, vagy hogy szervezhet a nyílt napon melegséggel kapcsolatos programot, például élő könyvtárat, ha van erre fogadókészség az iskolában” – mondja Sándor Bea.

Segítség pedig lenne. A Melegség és megismerés program keretein belül osztályfőnöki órákon beszélgetnek a gyerekekkel kérdéseikről az LMBTQ közösség tagjai. 2015-ben pedig a Háttér, a Romaversitas, a TASZ és a Tett és Védelem Alapítvány együtt végzett kutatást az iskolák körében, és állítottak össze eszköztárat az iskolai zaklatás kezelésére.

A Háttér Társaság oktatási segédanyagokat is közzétesz pedagógusok és óvónők számára a kutatással foglalkozó weboldalán.

A gyerekek nem születnek homofóbnak

A gyerekek a kutatásban részt vevő szülők beszámolói szerint soha nem reagálnak negatívan. Ha az óvodában vagy iskolában felteszik a kérdést, hogy miért van a társuknak két anyukája vagy apukája, rögtön napirendre térnek a válasz fölött, és tényként fogadják el, hogy valakinek azonos nemű szülei vannak.

©

A gyerekek nem születnek homofóbnak. Csak azzá nevelik őket.

Sok téveszmét is fel kéne számolni. Dombos szerint sok esetben a szivárványcsaládban élő gyereket feleslegesen féltik a krízistől: „Ha a gyerek ilyen közegben nő föl, hogy nekik két anyukája vagy két apukája van, az számára természetes. Mindez akkor válik frusztrálóvá számára, ha mindenhonnan azt az információt kapja, hogy ezzel a családdal gond van.”

Sokan – sokszor tanárok – féltik a gyerekeket attól is, hogy csak az egyik nemmel találkoznak. Ám ez abszurd feltevés: „Ahogy az egyik interjúalanyunk megfogalmazta, mintha azt hinnék, hogy az azonos nemű szülők elviszik a gyerekeket egy másik bolygóra, ahol csak férfiak vagy csak nők vannak. Attól, hogy a gyereknek nincs valamilyen nemű szülője, rengeteg alkalma van a másik nemmel találkozni: van tágabb családja, vannak a családnak rokonai, ismerősei” – mondja Sándor Bea.

Ez nem a melegekről szól

A Háttér Társaság weboldalán folyamatosan teszi elérhetővé a szivárványcsaládokkal készült interjúkat, a felvilágosító és oktatási anyagokat, és részletes ajánlásokat tettek mind a kormányzat, mind az oktatási intézmények, mind pedig a gyámhatóságok, a gyermekvédelmi és családsegítő szolgálatok részére.

A társadalomnak és a politikai döntéshozóknak meg kell érteniük, hogy a változásokra valós igény van, hiszen a szivárványcsaládok léteznek, jelen vannak. Mindez nem csak az LMBTQI emberekről szól. Sokkal inkább egy olyan Magyarországról, ahol jogegyenlőség van a polgárok között.