szerző:
Kanicsár Ádám András

Milyen ma az élete egy családnak, ahol két nő vagy két férfi nevel egy gyermeket? Minek kellene változnia a törvényben és a szociális szférában a teljes jogegyenlőségért? És miért a felnőttek jelentik az igazi problémát? A Háttér Társaság 2016 és 2017 folyamán interjúkkal és online kérdőívvel mérte fel a magyar szivárványcsaládok helyzetét, választ adva a kérdésekre.

Kiderült, hogy a szivárványcsaládokban élők 17 százaléka már szülő vagy társszülő (többnyire nő), további 7,5 százaléka pedig már tett lépéseket a gyerekvállalás felé. Ezen felül 57 százalékuk tervezi a jövőben a családalapítást. Megváltozott a szivárványcsaládok összetétele is: nőtt azok száma, akik azonos nemű párként vállaltak gyermeket, vagyis a gyermek nem az egyik szülő korábbi heteroszexuális kapcsolatából érkezett.

Sándor Bea, a kutatás vezetőjének elmondása szerint mindez hosszú távú társadalmi változás eredménye, mely valamikor a 2000-es évek elején ért be. Ekkor „érte el a harmincas éveit egy olyan kritikus tömeg, amelynek tagjai már a 90-es évektől úgy éltek, hogy fel tudták vállalni a szexuális irányultságukat a családjukban és a munkatársaik előtt.” Ez a tömeg volt az, aki ekkoriban úgy dönthetett, hogy gyereket vállal. Miután az elhatározást esetükben hosszas utánajárás és várakozás követi, jellemző, hogy a szivárványcsaládok sokkal jogtudatosabbak – hiszen muszáj eligazodniuk a jogszabályokban.

Eligazodni és sokszor falakba ütközni

Magyarországon a törvények a szivárványcsaládok számára nem kedveznek, sőt, alapvetően jogegyenlőtlenséget teremtenek. A mesterséges megtermékenyítést csak házaspárok, különnemű élettársak vagy meddő, illetve koruknál fogva hamarosan meddővé váló egyedülálló nők vehetik igénybe. A béranyaság és dajkaanyaság Magyarországon tiltott – különnemű párok számára is.

Az örökbefogadás sem egyszerű: bárki fogadhat örökbe – elbíráláskor a szexuális irányultság nem jelenthet akadályt – ám a törvény szerint a házaspárokat előnyben kell részesíteni. Azonos nemű élettársak pedig együtt nem is folyamodhatnak örökbefogadásért.

©

Ha egy meleg pár örökbe is fogad egy gyermeket, az törvényileg csak egyikükhöz tartozhat – még ha együtt is nevelik, és az örökbefogadó párja is részt vesz az alkalmassági vizsgálatokon és az örökbefogadásról szóló tanfolyamon. A vér szerinti - vagy örökbefogadó szülő párja nevelő- vagy mostohaszülőnek számít. Ha biztosítani akarják, hogy a gyermeket a vér szerinti vagy örökbefogadó szülő halála esetén a másik szülő nevelhesse tovább, azt végrendeletben vagy egy közokiratban kell rendezni.

Ettől függetlenül, aki gyereket akar, meg tudja oldani: „Aki Magyarországon él, és most 30-40-es és azt gondolja, hogy tényleg szeretne gyermeket vállalni, az nyilván vállal” – mondja Sándor Bea. Még ha sokszor a törvényeket megkerülve is: a felmérésben résztvevők 13 százaléka házi mesterséges megtermékenyítéssel, 3 százaléka pedig béranyaság útján vált szülővé – mindkettő tiltott Magyarországon. Hazai intézményekben végzett mesterséges megtermékenyítés által a párok 11, örökbefogadás által a megkérdezettek 2 százaléka alapított családot.

Nem segít a politikai légkör sem. Dombos Tamás szerint bár a Fidesz a nyílt homofóbiától távol tartja magát, ettől függetlenül a szivárványcsaládok kérdéséhez cseppet sem áll barátian. A konzervatív családkép propagandája sokszor félelmet kelt ezekben a családokban. Sándor Bea szerint ezért is gondolkodik sokuk az elköltözésben – vagy döntött már mellette.

„Ezt csak úgy lehet, ha a gyerek büszke a saját családjára”

Ám hiba lenne azt feltételezni, hogy a szivárványcsaládok helyzete hazánkban mindenképpen kedvezőtlen. Ehhez persze kell a szülők pozitív hozzáállása is: „Nem úgy akarnak gyereket vállalni, hogy azzal terheljék meg, hogy az ő családjukban bármi titok vagy szégyellnivaló van. Sokan azt mondják, hogy gyermeket nevelni csak úgy érdemes, ha a gyerek büszke a saját családjára. Ez alapvető joga minden gyereknek. A beszámolók szerint, ha ezzel az attitűddel lépnek be a társadalomba, nem kapnak negatív reakciókat.”

Ez a hozzáállás sokat lendít előre a szivárványcsaládok ügyén: „Egyre több ilyen család van, és az oktatási intézményekben sokan találkoznak velük. Játszótérre járnak, orvoshoz, megismerik őket az óvodai szülők, az iskolai szülők és a tanárok” – mondja Sándor Bea.

Miután a homofóbia leküzdésében az egyik legfontosabb tényező, hogy az ember ismer-e személyesen meleg embert– ez az arány pedig hazánkban roppant alacsony – a szivárványcsaládok szerepe ebben a szituációban igen jelentős. Míg egy család nélküli meleg könnyen el tudja titkolni tágabb környezete előtt azt, hogy meleg, egy családnál ez már nehezen elképzelhető.

„Ha az emberek részletesebben megismerik a gyermeket vállaló azonos nemű párok helyzetét, kialakulhat egy közeg, amelyben mérhető támogatása lesz a társadalomban a jogszabályi változásoknak” – mondja Dombos, aki szerint mindez politikailag is hozhat előrelépést, hiszen „a jelenlegi kormány populista: népszerű döntéseket akarnak hozni, és az felülírhatja ideológiai beállítottságukat.”

A változásoknak politikai támogatói is vannak. Az LMP nyitott a partner gyermekének örökbefogadására és a mesterséges megtermékenyítés szabályozásának revíziójára, a Momentum és a DK pedig az azonos nemű párok házasságát is támogatja. „Fontos lenne, hogy minden párt a jogegyenlőségre építse a politikáját, és ne a kirekesztésre és a megkülönböztetésre” – mondja Dombos

Megoldások és kérdőjelek Strasbourgban

A változáshoz viszont harcok is kellenek. Vagy leginkább harcosok: „Mind a mesterséges megtermékenyítés diszkriminatív szabályozása, mind a partner gyermekének örökbefogadásának hiánya olyan témák, amik megnyerhetőek lennének a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága előtt. Ha lennének olyan jelentkezők, akik az ügyüket ilyen formában vállalják, akkor ez néhány éven belül is nagy változást hozhatna” – mondja Dombos.

©

Ám a párok nem akarnak 5-6 éves perekbe belekezdeni – emeli ki Sándor Bea. Arról nem is beszélve, hogy nem minden ügy végkimenetele egyértelmű. Az eddigi esetek alapján nem biztos például, hogy jelenleg megnyerhető lenne a közös örökbefogadás ügye. Ám Dombos szerint a fenti két ügy nem reménytelen: „ha lenne olyan jelentkező leszbikus pár, akik szeretnének mesterséges megtermékenyítésben részt venni, vagy olyan szülőpár, akik egyikük vérszerinti vagy örökbefogadott gyermekét nevelik, és a másik szülő szeretné a gyermeket örökbefogadni, egyesületünk szívesen nyújtana ingyenes jogi képviseletet a strasbourgi pereskedéshez.”

Maga az Európai Unió is óvatosan bánik a kérdéssel. Az EU-nak a közelmúltban volt egy tudatosságnövelő kampánya, ám miután több kelet-európai kormány, köztük Magyarország is, roppant negatívan reagált, az EU mintha megijedt volna a további lépésektől – mondja Dombos, aki bízik abban, hogy ez hamarosan változni fog: „Nyilván nem azt várjuk az EU-tól, hogy rákényszerítse a tagállamokat arra, hogy engedélyezzék a házasságot, vagy hogy a családjogi rendszerüket alapvetően átírják. De abban igenis van az EU-nak mozgástere, hogy biztosítsák az alapvető jogokat az LMBTQI emberek és az ilyen családban élő gyerekek számára, hogy senkit se érhessen hátrány. Csak bízhatunk abban, hogy előbb-utóbb azok a tagállamok is elfogadóbb irányba mennek el, akik most elzárkóznak ettől a kérdéstől.”

Szükség lenne az oktatásra

Változásokra más területen is szükség lenne. A kutatásban részt vevő gyermeket nevelő azonos szülők beszámolói szerint előfordult, hogy a tanítónő nem vett tudomást a nem vérszerinti szülőről, vagy hogy a szülei miatt nem vettek fel egy gyermeket a kiszemelt iskolába. Sándor Bea szerint a megoldás az oktatási, szociális és egészségügyi szférában dolgozók továbbképzése lenne, ám leginkább az óvodapedagógusokra és a tanárokra kellene koncentrálni, „hiszen ott tényleg napi szinten, éveken át tartó kapcsolatról van szó.”

Sok tanár nem tudja, honnan kaphat segítséget, és milyen eszközei vannak, ha szembekerül a homoszexualitás kérdésével, ha egy szivárványcsalád gyermeke kerül a csoportjába, vagy ha zaklatással találkozik: „Nem tudja, hogyan hozza fel ezt a témát, vagy hogy szervezhet a nyílt napon melegséggel kapcsolatos programot, például élő könyvtárat, ha van erre fogadókészség az iskolában” – mondja Sándor Bea.

Segítség pedig lenne. A Melegség és megismerés program keretein belül osztályfőnöki órákon beszélgetnek a gyerekekkel kérdéseikről az LMBTQ közösség tagjai. 2015-ben pedig a Háttér, a Romaversitas, a TASZ és a Tett és Védelem Alapítvány együtt végzett kutatást az iskolák körében, és állítottak össze eszköztárat az iskolai zaklatás kezelésére.

A Háttér Társaság oktatási segédanyagokat is közzétesz pedagógusok és óvónők számára a kutatással foglalkozó weboldalán.

A gyerekek nem születnek homofóbnak

A gyerekek a kutatásban részt vevő szülők beszámolói szerint soha nem reagálnak negatívan. Ha az óvodában vagy iskolában felteszik a kérdést, hogy miért van a társuknak két anyukája vagy apukája, rögtön napirendre térnek a válasz fölött, és tényként fogadják el, hogy valakinek azonos nemű szülei vannak.

©

A gyerekek nem születnek homofóbnak. Csak azzá nevelik őket.

Sok téveszmét is fel kéne számolni. Dombos szerint sok esetben a szivárványcsaládban élő gyereket feleslegesen féltik a krízistől: „Ha a gyerek ilyen közegben nő föl, hogy nekik két anyukája vagy két apukája van, az számára természetes. Mindez akkor válik frusztrálóvá számára, ha mindenhonnan azt az információt kapja, hogy ezzel a családdal gond van.”

Sokan – sokszor tanárok – féltik a gyerekeket attól is, hogy csak az egyik nemmel találkoznak. Ám ez abszurd feltevés: „Ahogy az egyik interjúalanyunk megfogalmazta, mintha azt hinnék, hogy az azonos nemű szülők elviszik a gyerekeket egy másik bolygóra, ahol csak férfiak vagy csak nők vannak. Attól, hogy a gyereknek nincs valamilyen nemű szülője, rengeteg alkalma van a másik nemmel találkozni: van tágabb családja, vannak a családnak rokonai, ismerősei” – mondja Sándor Bea.

Ez nem a melegekről szól

A Háttér Társaság weboldalán folyamatosan teszi elérhetővé a szivárványcsaládokkal készült interjúkat, a felvilágosító és oktatási anyagokat, és részletes ajánlásokat tettek mind a kormányzat, mind az oktatási intézmények, mind pedig a gyámhatóságok, a gyermekvédelmi és családsegítő szolgálatok részére.

A társadalomnak és a politikai döntéshozóknak meg kell érteniük, hogy a változásokra valós igény van, hiszen a szivárványcsaládok léteznek, jelen vannak. Mindez nem csak az LMBTQI emberekről szól. Sokkal inkább egy olyan Magyarországról, ahol jogegyenlőség van a polgárok között.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!