„Ki vagyok én?” – kérdezte a B oldal nyitószámában a Hobo Blues Band 1980-as, Közép-európai Hobo Blues című debütáló albumán az akkor már 35 éves énekes. És meg is válaszolta:

Gyűlölsz vagy szeretsz, Hobónak hívnak.

Mellesleg máig felteszi magának a kérdést, hogy melyik őrült az, aki ilyen idős korában alapít zenekart, hiszen amikor a Hobo Blues Band megalakult, ő már nemhogy nem számított tininek, de jóval túl volt a harmincon is. Ekkor a legtöbben már a zenei pályafutásukat be is fejezik. (Sőt, Hobo zenei mesterei közül többen – Jim Morrison, Jimi Hendrix – ebben a korban már rég halottak voltak.)

Hobo

Túry Gergely

Hobo pedig most 80 éves, és még mindig teljes erőből nyomja. Hogy mást ne mondjunk, a napokban mutatta be új, Medvevára című darabját a Nemzeti Színházban (ahol ezen kívül fut még három korábbi előadása), szombaton pedig az arénában ad életműkoncertet.   

„Fekvőbetegre röhögöm magam azon, hogy 77 éves vagyok, és még mindig csinálom. Azt hittem, 60-ig sem húzom ki, olyan életem volt… Mondják, ebben a korban már ne tervezzen az ember, de Zorán is 80 éves, és játszik. Bob Dylan 81, Jagger 78 éves. Nincs olyan érzetem, hogy le kéne zárni a pályafutásomat” – mondta a HVG-nek adott interjúban három éve, akkor épp szintén nagykoncertre készült, és könyvet adott ki. „Ez mégiscsak egy pont lesz a mondat végén. Ami nem azt jelenti, hogy nincs több mondat” – tette hozzá.

Azóta eltelt még három év, és volt még egy csomó „mondata”. Például – a zenekar és a magyar poptörténekem egyik legfényesebb albuma – a Vadászat a 40 éves évfordulóját ünneplő koncertje, újabb színdarabok (a Medvevára előtt az Utcazenész), több száz költői estje szerte az országban, és még ki tudja, mi minden. Mindig mondja, hogy sokkal több terve van, mint amit meg tud valósítani.

Szóval, nincs itt semmi pont. 80 évesen sem.

Reviczky Zsolt

És akkor a „ki vagyok én”-re mi is a válasz? Valószínűleg mindenkinek más.

Van, akinek a korai HBB-korszak dühös-pimasz-okos albumai és a Kopaszkutya akkoriban betiltott dalai, van, akinek a Vadászattal a színház felé forduló és ezt a kapcsolatot azóta is ápoló drámái vagy a könyveiben megírt ön- és kortörténetei. Van, akinek a különböző politikai ideológia alapján szidható közéleti ember („ezeknek náci vagyok, azoknak kommunista, a harmadiknak büdös zsidó: ebből látszik, hogy tök jó helyen állok” – legyint ezekre).

Orbán Viktor idézte egy beszédében a sorait, és szóltak Hobo-számok ellenzéki tüntetéseken.

A Vadászat egyébként nagyon jó példa arra, mennyire zavarba ejtő is a Hobo-életmű: a NER egyik legpimaszabb kirakatrendezvényéhez, a Vadászati Kiállításhoz a Nemzeti Színház ezzel a darabbal kapcsolódott, egy olyan darabbal, amely tulajdonképpen a mindenkori országelit urizálását figurázza ki.

Manapság megy a vita, mit keres Vidnyánszky Attila színházában, miért legitilmálja azt a dúlást, amit a Nemzeti Színház igazgatója a magyar színházi életben művel. Ő erre így érvelt: „Azt csinálom, amit én találok ki, és erre mindig lehetőséget is kapok… Miért kellene valamelyik párt zászlaja alatt játszani? Felléptem a Katonában, az Új Színházban, a Radnótiban, Miskolcon, Békéscsabán, Debrecenben és most a Nemzetiben. Mindegyiket a hatalom tartotta és tartja fenn. Ne menjek művelődési házba játszani, mert az egyik fideszes, a másik meg nem az? Vagy ne lépjek fel a Budapest Arénában, mert az igazgatója talán macska- vagy kutyabarát? Hogy van ez?”

Reviczky Zsolt

Az én nemzedékem számára pedig Hobo talán a legfontosabb irodalomtanár. Ugyanis a kezdetektől rendszeresen beemelt a műsoraiba olyan verseket, amelyeket vagy egyáltalán nem ismertünk, vagy ha igen, nem túlságosan érdekelt bennünket.

„Tőle hallottam először például Allan Ginsbergről (és éreztem késztetést, hogy végigolvassam a beatirodalom hozzáférhető műveit, sőt, hogy utánanézzek a fordítóinak, Eörsi Istvánnak és Orbán Ottónak). Ami még fontosabb, hogy ez a fura bohóc, ez a nem épp a hangi adottságai miatt szerethető énekes úgy tudta előadni a Hetediket, a Nagyon fájt, hogy nem tehettem meg, hogy ne vegyem elő a József Attila-összest 13-14 évesen. Sem addig, sem azután nem volt rám ilyen hatással irodalomtanár. És nem voltam egyedül, mert a „micsoda gitáros a Tátrai” mellett az is téma volt kamaszkörben, hogy „hétszer szüljön meg az anyád!”. Egyszerűen menő volt verseket hallgatni tőle: egy Hosszúlábú asszony, egy Hetedik, egy Rolling Stones-blues, egy Nagyon fáj, egy Tetovált nő, egy Leples bitang Ginsbergtől”  – írtam korábban. A már emlegetett Vadászat is tele van irodalmi utalásokkal Pilinszkytől Shakespeare-ig.

József Attila mellett Ady, Viszockij, Jim Morrison, Villon, Faludy, Pilinszky, Bob Dylan is kapott tőle önálló zenés költői estet, amelyeket a mai napig folyamatosan műsoron tart a vidéki kis klubokban, a határon túli eseményeken, börtönben vagy nagyobb művelődési házakban, színházakban.

Egyik nap tízezer néző előtt nyomja, hogy „oly sokáig voltunk lenn, hogy nem is tudjuk, milyen fenn”, másnap húsz embernek szavalja, hogy „a hetedik te magad légy”. De ez sem ilyen egyszerű, mert olyan is volt, hogy az arénában, a tömeg közepén sétálva énekelte a Hetediket.   

MTI/Mohai Balázs

Amikor erre a fajta népművelő szerepre rákérdeztünk nála, hárított:

„Nekem ez belső kényszer. Van persze a dologban – ezt nem lehet kikerülni – egy szolgálat. A rám még mindig irányuló figyelem egy részét igyekszem afelé fordítani, amit értékesnek tartok. Legyen az Ady költészete, vagy a Doors, a Rolling Stones zenéje.”

Nem könnyű ember. Nem véletlen, hogy „elfogyasztott” egy csomó zenészt a félévszázados pályája alatt, magára haragított egy csomó pályatársat, politikust, újságírót, és megsértődött egy csomó pályatársra, politikusra és újságíróra. Sosem volt „trendi”, nem lehetett besorolni sehova, mindig a maga útját járta és járja.

És ezzel a magyar zene, színház, de inkább mondjuk azt, a magyar kultúra egyik legfontosabb figurája. Isten éltessen, és kösz mindent, Hobo!