A KFIB vezetője, Romhányi Balázs, aki korábban a Költségvetési Tanács titkárságának főigazgatója volt, elmondta: ha teljesen elmaradnának az egyenlegjavító intézkedések, akkor a GDP-arányos államadósság ismét meglódulna, s a Magyar Nemzeti Bank, hogy inflációs célját tarthassa, kénytelen volna megemelni az alapkamatot. Ezt úgy is lehetne fogalmazni, hogy amennyiben nem sikerülne az elképzelt politikát betartani, annak ilyen hatásai is lehetnének. Sőt, a helyzet annyival rosszabbodhatna, hogy az alapkamat emelkedése következtében megnőnének a büdzsé kamatkiadásai és nagyobb lenne az MNB vesztesége is, amit a költségvetésnek kompenzálnia kellene. (A KFIB szerint a jegybank veszteségének finanszírozása az idén is 220 milliárd forintot köt le a büdzsében.)

KFIB

A 2011-es költségvetés tarthatónak tűnik, a kormány számai a hibahatáron belül vannak. Sőt, akár alacsonyabb hiány is elképzelhető, mint amivel számolnak. Ugyanakkor néhány probléma szembetűnik az intézet szerint. Az első, hogy a 250 milliárdos zárolás a KFIB számításai szerint (a hozzáférhető adatok alapján) legfeljebb 230 milliárd forintot ér el. Hogy a különbség miből adódik, azt nehéz lenne megmondani, hiszen a kormány nem közölte, hogy milyen költségvetési sorokon keletkeznek azok a veszteségek, amelyek az intézkedést indokolták.

Ennél jelentősebb kérdés, hogy vannak-e az előző évről áthozott problémák. És ezek mik? Gyaníthatóan igen sok olyan beszállítói szerződés van, amelyet akár 270 napos fizetési határidővel kötöttek meg, vagy a teljesített szerződések számláit egyszerűen nem tavaly nyújtották be, hanem az idén. Az intézet becslése szerint ez az összeg 80-100 milliárdos is lehet. Igazából azt volna jó tudni, hogy a ki nem fizetett számlák állományának változása mekkora egy év alatt. Erre vonatkozó hivatalos szám a Kincstártól azonban nem látott napvilágot.

Tisztázatlan az is, hogy a magán-nyugdíjpénztári reálhozam kifizetéseivel mi fog történni. A 220 milliárdosra becsült tétel (ami augusztusra 250 milliárdosra is hízhat) azzal, hogy az állampolgárok zsebébe vándorol, nem egyszerűen tulajdonformát vált, hiszen ebből költeni is fognak, aminek adóvonatkozásai is lesznek. A költési arányt a KFIB 20, az NGM 25 százalékra tette.

KFIB

Középtávon, azaz 2012-2014 között már sokkal nagyobb, egyenesen riasztó egyensúlytalanság alakulhat ki. Az úgynevezett belső tételeket (a kormányzati szféra béreit és dologi kiadásait) illetően a technikai kivetítés azt feltételezi, hogy a közszféra bérei reálszinten maradnak, ami körülbelül 250 milliárdos nominális kiadásnövekedést okoz. Ezzel 2012-ben a konvergenciaprogramhoz képest már 1000 milliárdos lehet az eltérés. Ráadásul ekkora nominális eredmény eléréséhez nem volna elég ezzel azonos értékű kiigazító intézkedéseket tenni, hiszen az adótartalommal és más tényezőkkel is számolni kell. Ám pillanatnyilag nem világos, hogy a kormány bruttó vagy nettó összegekről beszél. Azt sem lehet tudni, hogy számoltak-e az intézkedések másodlagos hatásaival, például adóbevételek kiesésével. Amíg ezekre a kérdésekre nem kapunk egyértelmű választ, azt sem lehet megítélni, hogy az intézkedések mennyivel javítják az egyenleget – fejtette ki Romhányi Balázs. Végül is, ha nem történne semmiféle intézkedés, úgy 2013-ban a GDP 4,0 százaléka, mintegy 1400 milliárd forint, 2014-ben pedig 3,9 százaléka, azaz több mint 1300 milliárd forint volna a költségvetési egyenleg eltérése a konvergenciaprogramhoz képest.

A KFIB vezetője szerint ugyanakkor nem feltétlenül van szükség egy nettó 1400 milliárdos csomag bevezetésére, mert ha a kormány gyorsan végrehajtja az intézkedéseket, akkor elkerülhető többek között a kamatemelés. Így a kormány által bemutatott 900 milliárdos program, ha nehezen is, de elég lehet.

Romlott az átláthatóság – állapították meg a kivetítés készítői. Méghozzá több szempontból is rosszabb lett a helyzet. A 250 (vagy 230) milliárdos zárolásnak nincs világos háttere. Arról, hogy erre mi szükség volt, az elemzők még mindig vitatkoznak. Továbbá a külföldre és belföldre szóló kommunikáció különbsége is rontja az átláthatóságot. Nem használt, hogy a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap megjelent a kommunikációban. Ezzel gyakran összekeverik a költségvetési egyenleget, meg annak finanszírozását, miközben attól az egyenleg nem javul, hogy egy külső forrásból betömik a lyukakat. Ez csak elfedi a középtávú problémát.