A kamarai helyzet megváltoztatására több elképzelés is fut párhuzamosan. A költségvetési bizottság jövő évi adótörvényekhez benyújtott módosító javaslata szerint a regisztráció lenne kötelező, míg a kamarai tagság önkéntes maradna. A tavasz óta a kormány előtt fekvő (és már többször visszadobott) kamarai törvénytervezet viszont számos közfeladattal látná el a kereskedelmi és iparkamarákat, és ezzel összefüggésben újra bevezetné a kötelező tagságot.

Azért, hogy rend legyen

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) régóta az utóbbi pártján van: ha a parlament végül ezt támogatja, akkor a második Orbán-kormány állíthatja vissza a kötelező kamarai tagságot, amit épp az első szüntetett meg 2000 novemberében. Ehhez a kormánynak napokon belül be kellene terjesztenie a kamarai törvényt – erről azonban a cikk megjelenésekor nincs tudomásunk.

A kötelező nyilvántartásba vétel és a kötelező tagság között jogi és gyakorlati értelemben is nagy a különbség: amennyiben a kérdést a kamarai törvény keretében rendezik, úgy a kamarák a jövőben – német és francia mintára – országos és helyi, a gazdaság működését érintő jogalkotás-előkészítési jogosítványokat kapnának.

Belépjek? Vagy csak fizessek?

Túry Gergely

Így például szakmai véleményük meghatározó lenne az állami pénzalapok gazdaságfejlesztési döntéseinek meghozatalakor vagy a felnőtt- és szakképzésben a képzési modulok, tantervek kialakításánál és szakmai ellenőrzésénél. Emellett az is lehetővé válna a számukra, hogy a nemzeti adóhivatalhoz hasonlóan cégregisztrációt működtessenek – a versenyben lévő másik javaslatnak ez az utóbbi lenne épp a teljes programja.

Más ez a fegyelem

Az önigazgatás jellegében is kitapintható a különbség. A kötelező tagsággal működő kamarák például fegyelmi jogkörrel bírnának tagjaik felett, és meghatároznák a szakmai minimumszabályokat. Abban a rendszerben, amikor pusztán a regisztráció kötelező, ilyesmiről nem lenne szó. Amennyiben mégis a kötelező tagság mellett döntenének, akkor bizonyos szakmacsoportokon kívül (mint például építészek, mérnökök, orvosok, gyógyszerészek, amelyeknek van kamarájuk) kötelezően kell majd belépniük az MKIK-ba.

Ez azzal járna, hogy a szervezet jelenlegi 43 ezer tagot számláló taglétszáma megsokszorozódna. Az MKIK szerint erre alapvető szükség lenne, hogy végre "rend legyen" a cégvilágban.

Az információáramlást erősíteni kell

„Nagyon fontos lenne olyan adatbázisok létrehozása, amelyek alkalmasak arra, hogy a cégek, illetve a gazdasági és politikai döntéshozók információhoz jussanak a gazdaságról – mondta a hvg.hu-nak Parragh László, az MKIK elnöke. Szükséges lenne tudni, hogy egy adott térségben milyen fejlődési irányokra lehet építeni, milyen képzési területekre lehet találni foglalkoztatót. Vagy ha a kormány tárgyalásba kezd a külföldi exportról, jól jön, ha van egy lista azokról a potenciális cégekről, akik ebben részt tudnának venni.”

Parragh tisztában van azzal, hogy olyan erős kamarai jelenlétet, mint amilyen például Németországban, Ausztriában vagy Franciaországban (így Magyarország legfontosabb kereskedelmi partnereinél) létezik, itthon nem lehet kialakítani. De a cégek egymás közötti kapcsolattartását, illetve az információáramlást az üzleti élet és az állam egyes szereplői között mindenképp erősíteni kell.

Macerás Arany oldalak

„Maga a törvényből kihámozható alapötlet nem rossz: létrehozni egy „állami Arany oldalakat” – mondta el a hvg.hu kérdésére Sepsi Tibor ügyvéd, alkotmányjogász, aki szerint egy ilyen adatbázisnak jól használható keresési felülettel kell rendelkeznie, és ha nem is ad a benne szereplők anyagi helyzetéről információt, az legalább megtudható legyen belőle, hogy a cég még létezik vagy sem.

A véleményét az Így írnánk mi blogon is közzétevő ügyvéd szerint azonban annak nincs  értelme, hogy teljesen új adatbázist hozzanak létre, hiszen a felvenni kívánt adatok a cégnyilvántartásban és a meglévő hatósági nyilvántartásokban már szerepelnek. Ráadásul az eljárás nemcsak egyszeri, hanem a változásokat is közölni kell, például székhelyváltozás vagy új tevékenységi körök felvétele esetén is. Sepsi szerint így a kapcsolódó bürokrácia költsége akár a duplája is lehet az ötezer forint egyszeri regisztrációs díjnak.

Vállalkozók egymás között: Parragh László jobbján Demján Sándor

Túry Gergely

Az MKIK elnöke azt ígéri, hogy a folyamatot úgy viszik végig, hogy a lehető legkisebb terhet jelentse a vállalkozásoknak anyagilag és bürokrácia szempontjából is. A meglévő adatbázisok bővítésének viszont szerinte törvényi akadálya van.

Lásd: építőipar

Parragh úgy látja, hogy a mai technikai feltételek mellett minden lehetőség meglenne arra, hogy az adóhivatalnak havonta leadott adatokat betegyék egy központi adatbázisba. Mégis, ha valaki információhoz akar jutni egy cégről, akkor a legfrissebb számok múlt év végiek. Ha lenne egy gyorsabban frissülő adatbázis, az jelentősen csökkentené az üzleti kockázatokat.

Parragh szerint a kötelező regisztráció előnye az építőiparban látható, ahol két évvel ezelőtt vezették be. Az, aki nem regisztrált, nem végezhet építőipari tevékenységet. Ezzel sikerült elérni, hogy a korábban saccolt, jelentős részben feketén működő 90-100 ezer építőipari cég 43 ezerre csökkent, melyek működőképessége nyomon követhető.

Lehet, hogy mindegy, melyik

Bár Parragh szerint még meg kell várni, hogy felszálljon a fehér füst, és eldőljön, melyik változatot támogatja a kormány, az adótörvényekből az derül ki, a kormány beéri a nyilvántartásba vétellel. Ez pedig vereségnek számít a MKIK számára, amely már 2010-ben azzal számolt, hogy idén január elsejétől bevezetik a kötelező tagságot.

Igaz, Sepsi szerint az sem elképzelhetetlen, hogy azáltal, hogy minden vállalkozásnak be kell fizetnie a regisztrációs díjat, könnyen összemosódik a kötelező regisztráció a kötelező kamarai tagsággal, és innen már csak egy lépést azt kijelenteni, hogy az MKIK az egész magyar gazdaság, de legalábbis jelentős részének nevében lép fel. Vagyis a kamara így is, úgy is nyer a változáson.