Összeomlás - ezt látta a Hungária Értékpapír stratégiai igazgatója

HVG: Három éve dolgozik a Hungária Értékpapírnál. Mi volt a feladata?

Sarkadi-Szabó Kornél: Elsősorban piaci folyamatokat, összefüggéseket elemeztem, és ezek közvetítésével biztosítottam a Hungária megjelenését a médiában. Szakmai funkcióm volt, amihez teljes véleményalkotási szabadságot kaptam. Ez nekem a hitelesség miatt volt fontos, így gyakorlatilag függetlenként tudtam működni. Utóbbi miatt vállaltam el a felkérést, amit egyébként végig tiszteletben is tartottak. Ha pedig a vezetőség, a tulajdonosok igényelték, elmondtam stratégiai észrevételeimet a hazai befektetési piaccal, trendekkel, új megoldásokkal kapcsolatban.

HVG: És a Hungária céges, üzleti tevékenységébe beavatták?

S-SZ.K.: Eleinte kikérték a véleményemet klasszikus befektetési szegmensekről. Például, hogy milyen új forint- vagy euróalapú konstrukciók jelentek meg a piacon, az egyes befektetési termékek mennyire népszerűek, vagy hogy milyen promóciós kampányt folytassunk. Ám ezek a kérdések, felkérések nagyon esetiek voltak, ráadásul másfél év után kezdtek elsikkadni, majd szinte teljesen megszűntek. Én pedig az elemzési feladatra koncentráltam.

Fazekas István

HVG: Minek tudta be, hogy a tulajdonos vagy a vezetőség nem volt kíváncsi a véleményére?

S-SZ.K.: Információ és hozzáférés híján nehezen tudtam megítélni, milyen súllyal esnek latba szakmai érvek a döntéseknél. Természetesen feltűnt, hogy egy idő után egyáltalán nem törődtek az észrevételeimmel, ám arra senkit sem lehet kötelezni, hogy a meglátásaimat mindenképpen vegye figyelembe. Az pedig, hogy az így született végső döntések mennyire bizonyultak megalapozatlannak, majd csak a végelszámolásnál derül ki. A mai napig nem tudjuk például, milyen fedezet van a Hungáriához kapcsolódó vállalkozások által kibocsátott kötvények mögött, és hogy pontosan milyen szerepet töltött be a Hungária Értékpapír ezek forgalmazásában. Ezt a bűnügyi nyomozásnak kell kiderítenie.

HVG: Ha sejtette, hogy nem mennek jó irányba a dolgok, miért nem szólt, illetve miért maradt a cégnél?

S-SZ.K.: Nem lehet minden aktus mögött bűncselekményt gyanítani. Különösen, hogy tudomásom szerint a Hungáriánál sem a 2013-as átfogó, sem a tavalyi utólagos MNB-vizsgálat nem talált kirívó szabálytalanságot. Azt pedig ebben a magyar közegben tudomásul kell venni, hogy az ember nem vállalhatja a felelősséget a környezetében lévő összes ember tettéért. A sajátjáért maximálisan, ám a háttérben zajló folyamatokról semmilyen érdemi információm nem volt.

HVG: Vagyis a felügyelet felelőssége is, hogy brókerbotrányokig fajultak a dolgok?

S-SZ.K.: Szerintem már nincs hová hátrálni. Vagy most tárnak fel mindent, ami az összes érintett felelősségét illeti, vagy soha. Ez a piramis akkorára duzzadt, hogy új ügyfél hiányában az idén MNB-vizsgálat nélkül is bukás lett volna belőle. A vezetők úgy tologatták volna a hiányzó ügyfélcsoportokat, mint Hitler a nem létező hadtesteket 1945 tavaszán a bunkerban. A Quaestor-csődnek további következményei lesznek: a csoport rengeteg vállalkozást, projektet finanszírozott. E cégek most elveszítik a bevételük jelentős részét, bár ez – mint kiderült – illúzió volt. Utólag úgy tűnik, a védelmi rendszer vagy annak alkalmazása nem működött: mintha alig lett volna pajzs a résen. Mindenkinek érdeke, hogy a vizsgálat azonosítsa a hibás folyamatokat, a piacidegen, illegális vagy csak egyszerűen szakmai hibákat vétő személyeket, legyen szó akár a szóban forgó cégek alkalmazottjairól, a könyvvizsgálókról vagy a hatóság, az MNB személyi állományáról. A tisztességteleneket, a korruptakat kirostálja a botrány, viszont a szűrőn át kell mennie a hatóságnak is. Ez minden talpon maradó szereplő hitelességi érdeke.

Fazekas István

HVG: Mennyire csökkenhet az esélye a hasonló botrányok megismétlődésének a kormány és az MNB által tervezett jogszabály-módosítások nyomán?

S-SZ.K.: Az ellenőrzések eddig is részletes dokumentumokat igényeltek, a sűrítésük nem teljes megoldás. Az ügyfelek pontosabb nyilvántartása és a képesítést előíró kikötés viszont üdvözlendő. A szakmai tudás hiánya ugyanis szinte lehetetlenné tesz ésszerű üzleti döntéseket. E nélkül piaci körülmények között életképtelen egy pénzügyi vállalkozás, hacsak nem nyúl törvénytelen eszközökhöz, megkerülve a valós teljesítménykényszert. Fontos lenne az érdekek beazonosítása. Ahol jutalék van, ott alapvető érdekellentét alakul ki a cég, az értékesítő és a vevő között. Különösen igaz ez arra a pénzügyi szektorra, ahol az alacsony kamat miatt a kicsivel magasabb hozam ígérete is ellenállhatatlannak hat. Ilyenkor a szabályozásnak különösen szigorúnak kellene lennie, védenie a kevés piaci tapasztalattal rendelkező ügyfél érdekeit és segítve a piaci szereplők teljesítményének összehasonlítását. Az ilyen pénzügyi termékeknél minden értékesítési pontnál a bankihoz hasonló teljeshiteldíj-mutatóra lenne szükség, ahol minden közvetett költséget – különös tekintettel a jutalékokra – fel kellene tüntetni. A jutalékokban, idáig nem volt, mindenképpen plafont kellene bevezetni, vagy a meglévőt szigorítani. A pénzügyi szektor, speciális helyzetéből fakadóan, fokozottan veszélyes üzem.

HVG: De csupán e változtatásokkal visszaszerezhető-e a befektetési szolgáltatók iránt a botrányok miatt jelentősen megcsappant bizalom?

S-SZ.K.: Szerintem egyelőre nincs szó bizalomvesztésről, ez tévedés. Csak olyan típusú termékek kereslete nullázódhat, amelyekkel a befektetők befürödtek, mint a rögzített magas kamatú és hozamú kötvények, valamint a befektetési „garanciák”. A piacon maradó tisztességes szolgáltatókkal szembeni bizalom azonban nem fog megrendülni, sőt most kiváló lehetőség van arra, hogy megerősödjék. Ehhez el kell választani a tisztességes szereplőket az érintett vétkes, tisztességtelen masszától. A nyomozóhatóságnak végig kell fejtenie minden fél, a menedzsment és a felügyelet felelősségét, onnan kezdve, hogy ki nem tett meg mindent a lehetőségeihez képest, addig, hogy ki sikkasztott. Csak így őrizhető meg a hitelesség.

HVG: És az államé? Hiszen most már a legbiztonságosabbnak tartott állampapírok sem kockázatmentesek: a Buda-Cash-botrány rávilágított, milyen könnyű éveken át hamisítani azokat.

S-SZ.K.: A gazdasági, pénzügyi folyamatok végesek, tudni kell a korlátokat. Nem volna szabad szinte minden lakossági szereplőt beterelni állampapírokba, illetve nem lehet minden vállalkozásnak kedvezményes hitelt nyújtani. Ezeknek a lépéseknek megvannak azok a kockázatai, amelyek most még nem jelentkeznek, de ha nem vigyázunk, a mostanihoz hasonló károkat okozhatnak, és felfalhatják a jövő növekedését és/vagy államadósság-csökkentő terveit. Nem ártana szigorítani az MNB növekedési hitelprogramján. Ez a botrány ugyanakkor azt is egyértelművé tette, hogy a magyar és külföldi tulajdonos közötti megkülönböztetés értelmetlen. Azok érdekét kell védeni, akik a magyar gazdaságban dolgoznak, vállalkoznak, a törvényeket betartva profitra, akár extra méretűre törnek. Ha megfelelő a szabályozás, ezt csak úgy tehetik, hogy tényleg extra minőségű és hozzáadott értékű szolgáltatást nyújtanak.