„Egy fillérrel sem keresnek többet a dolgozóink a minimálbér-emelések után sem, mivel megszüntették a cafetériát és a pótlékokat” – szólalt fel egy vásárhelyi utcafórumon egy helyi cégnél dolgozó szakszervezeti vezető. Azzal is szembesítette a városban naponta három utcafórumot tartó Lázár Jánost, hogy a rugalmas munkaidőkerettel, amely nemrég került bele a munka törvénykönyvébe, is kiszolgáltatják a munkavállalókat. „Havi vagy fél évre szóló szerződéseket kötnek a dolgozókkal, ráadásul a megrendelések függvényében hol felveszik, hol elküldik a őket.” A nő szerint az sincs rendjén, hogy a túlórák után is járulékot kell fizetni, de a szolgálati időbe ezt nem számolják bele a nyugdíjba.

„Becsléseink szerint a túlórákkal a magyarok nagyjából tíz évet ráhúznak a szolgálati időre, ami nem számít a nyugdíjba” – tette hozzá a szakszervezeti vezető, aki arra volt kíváncsi, hogy tervezi-e a kormány, hogy módosítják a Munka törvénykönyvét a munkavállalók érdekében.

A szakszervezeti vezető az után szólalt meg, miután Lázár János éppen azt fejtegette, hogy nem dühből kell szavazni, hanem mérlegelni kell, a jelenlegi kormány milyen intézkedéseket hozott. Ezek között Lázár a személyi jövedelemadó csökkentését, a foglalkoztatás növelését, a béremeléseket és a családtámogatásokat sorolta.

Lázár János lakossági fórumon

Szlavkovits Rita

Mivel a szakszervezeti vezető szavait a hátsó sorokban nem hallották, Lázár röviden összefoglalta az elmondottakat, miközben már egy új szót is kitalált. „Minimálbéresítették a jövedelmet” – sűrítette egy szóba a miniszter az elmondottakat, majd hosszas fejtegetésbe fogott arról, hogy a munkaadókkal és a munkavállalókkal való hosszas egyeztetés előzi meg akár a béremeléseket, akár a törvénymódosításokat. A miniszter szerint ez nem könnyű feladat, hosszabb távon a munkaadói járulékok fokozatos csökkentésével lehet eredményt elérni. A szakszervezeteket viszont óvatosságra intette Lázár, szerinte főként ott kell aggódniuk, ahol a cég tulajdonosa külföldi:

Addig megy ez a sztrájkolgatás, amíg a tulajdonos összeszedi a cókmókját és inkább Észak-Afrikában létesít gyárat. Kockázatot vállal a közösség a sztrájkkal. A szakszervezetnek óriási a felelőssége abban, hogy milyen rendszerben nyit frontot a munkaadóval.

Lázárnak még a bérharccal kapcsolatos álláspontot is sikerült a migránsokkal összefüggésbe hozni. Azt állította, hogy az európai cégeket arra ösztönzi Brüsszel, hogy a migrációs nyomás enyhítése okán inkább Észak-Afrikába vigyék a beruházásaikat, ne pedig ebbe a térségbe, így félő, hogy könnyebben hagyják el Magyarországot a multik, ezért kell megfontolniuk a munkavállalóknak, hogy meddig feszítik a húrt. (Az nem egészen világos, ez miért állna érdekében az Európai Uniónak.)

A szakszervezeti vezető felvetette a képzések hiányát is, mivel sem nyelvi, sem informatikai tanfolyamok nem indulnak sem az állam, sem cégek szervezésében. Lázár szerint ebben a kérdésben az iparkamarával folyamatosan egyeztetnek, csak olyan képzések elindítását tartják célszerűnek, amelyekre a vállalkozóknak igénye van.

Szlavkovits Rita

A miniszter gyorsan maga mellé hívta a helyi képviselőket is, akik szerint az önkormányzatoknak is van lehetősége, hogy befolyásolják akár külföldi tulajdonos esetében is a béreket. Éppen a szerdai testületi ülésen döntöttek arról, hogy az építményadó 30 százalékát elengedik, amennyiben a vállalkozó ezt az összeget béremelésre fordítja.

„Az önök cégének jó nagy alapterületű a telephelye” – fűzte hozzá Lázár az érdekvédőre nézve, aki már ki is számolta, hogy a kedvezménnyel a cég a dolgozóknak fejenként 2000 forinttal tud majd többet fizetni. Évente.

Más hozzászóló nem volt, így az egyórás utcafórum után Lázár János felpattant a biciklijére és továbbhajtott. Naponta több utcafórumot tart a héten is, csütörtökön éppen helyi vállalkozókkal is fog találkozni, akikkel bizonyára az itt is felmerülő témákat is érinteni fogják. Azt már csak a fórum után, nekünk mondta el a szakszervezeti vezető, hogy a kisebb, helyben működő szakszervezetekről nem is vesz tudomást a kormány, pedig a nagyobb érdekvédelmi szervezetek, amelyek állami támogatást is kapnak, egyre kevésbé képviselik valóban a munkavállalói érdekeket.