A depresszió sokak számára csupán egy kifejezés arra, ha valaki panaszkodik, kedvetlen, vagy egyszerűen nincs kedve semmihez. Pedig a fogalom maga súlyos betegséget takar, és nem mindegy, hogy felismerjük-e, illetve kezeljük-e időben a tüneteket.
A depresszió ma már az egész világon az egyik vezető népbetegség, az érintettek száma a WHO 2017-es jelentése szerint eléri a 322 milliót. A tartós tüneteken túl a lakosság 10 százaléka legalább egyszer átéli a depressziót életében. A sokáig csak amolyan „úri betegségnek” kikiáltott probléma egyre nagyobb méreteket ölt, a felmérések szerint a következő években a betegségek egyik fő kiváltó oka lesz. Noha megjelenése egyre gyakoribb a gyermekek, kamaszok és fiatal felnőttek körében (ennek okait jelenleg is vizsgálják), leggyakrabban mégis a negyvenesek szenvednek tőle. A depresszió előfordulása kétszer olyan gyakori a nőknél, mint a férfiak esetében: a tanulmányok szerint minden ötödik nő átéli élete során.
A veszélyeztetett „szendvicsgeneráció”
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a férfiak védettek lennének, sőt. A depresszió pont őket, pontosabban a szakirodalom szerint csak puffer- vagy szendvicsgenerációnak nevezett, 40-50 év közötti férfiakat érinti komolyabban. Esetükben a betegség általában feltáratlan és kezeletlen marad, ez pedig sokszor akut és mély krízishelyzetet teremt, ami később tragédiával is végződhet. Míg a nők könnyebben kérnek segítséget, addig az erősebb nem tagjai közül sokan a depressziót csak amolyan „hisztinek” gondolják, miután a szüleiktől azt tanulták, hogy a férfi erős, nem sír és nem töpreng az érzésein, ha pedig nem teljesít a tőle elvárt és megszokott szinten, az egyenlő a kudarccal. Ez lehet az oka annak, hogy a férfiak jóval nagyobb arányban követnek el sikeres öngyilkosságot. A hazai helyzetet vizsgálva sem kedvezőbb a kép: a pandémia első évében a 2019-es adatokhoz viszonyítva drámaian, mintegy 10 százalékkal nőtt az öngyilkosságok száma, és míg a nőknél hárommal több nő vetett véget az életének 2020-ban, ugyanebben az évben 153-mal több férfi lett öngyilkos. Pedig az öngyilkosság megelőzhető lenne, hiszen a krízisben élők sokszor csupán változást szeretnének, ezért is jelzi a legtöbbjük valamilyen módon előre a szándékát. Ha nincs kihez fordulniuk, olyankor a szakemberek feladata lenne, hogy segítsenek kijutni a krízisidőszakból – ám ez csak akkor lehetséges, ha a páciens felismeri, hogy segítségre van szüksége.
Vannak jelek, ismerjük fel őket!
De mit rontunk el, ami miatt a depresszió észrevétlenül és kezeletlenül átveheti az irányítást az életünk felett? A szakemberek szerint az edukáció hiányossága miatt csak a testi, szervi, fizikai betegségeket fogadjuk el igazi problémának. A szorongásra, a stresszre, a depresszióra még ma is sokan úgy tekintenek, hogy néhány hosszú alvással és egy nyaralással mindezek orvosolhatók. Ha megjelennek az első tünetek, azokat általában múló állapotnak, átmeneti rosszkedvnek gondoljuk, pedig az intő jelek általában egyszerre jelentkeznek, érzelmi, kognitív, motivációs és testi tüneteket is okozva. Ha az alább felsorolt tünetek közül többet, illetve legalább a panaszok felét tapasztaljuk magunkon, kérjünk szakorvosi kivizsgálást!
A depresszió számos tünetet produkálhat, melyek közül a legjellemzőbben a következők:
Depresszió: több kiváltó ok egy időben
A fenti tünetek azonban nem kizárólag a depressziós páciensekre jellemzők, elvégre számos más betegség is okozhat hasonló panaszokat. Emiatt is fontos, hogy mindig kérjük ki szakorvos tanácsát, mielőtt diagnosztizálnánk magunkon a betegséget. Mindenki veszélyeztetettnek számít, akiben megvan a depresszióra való hajlam. Azonban, lévén szó úgynevezett multifaktoriális betegségről, egyszerre több kiváltó ok is kell ahhoz, hogy valaki depresszióba zuhanjon. Hajlamosító tényezők lehetnek:
Kezelés nélkül veszélyes lehet
A kezeletlen depresszió nemcsak azért veszélyes, mert akár hosszú évekig nem szabadulhatunk a hangulatzavartól, és a kialakult szomorúság, enerváltság akár a személyiség részévé is válhat (az enyhe fokú depressziót, amely akár évekig is a páciens életének része lehet, a szakirodalom disztímiának nevezi), ezzel pedig nemcsak a saját életünket, hanem a családunk, hozzátartozóink életét is mérgezzük. A krónikusan fennálló depresszió további szervi betegségeket is előidézhet, így magas vérnyomást, cukorbetegséget vagy akár daganatos betegségek kialakulását is. A tartós kilátástalanságban szenvedő, reményvesztett páciens sokszor azonban meg sem várja, míg más testi panasza jelentkezik: ha nem lát megoldást problémájára, könnyen önmaga ellen fordulhat. A szakértők szerint az öngyilkosságot elkövetők 90 százaléka hangulatzavarral, depresszióval küzdött, ezért is fontos, hogy már az első jeleknél kérjünk szakmai segítséget a helyzet megoldásához.
A legfontosabb: ne szégyelljük a panaszokat és ne söpörjük a szőnyeg alá a problémát! Olvassunk a témában, legyünk tudatosak és figyeljünk oda magunkra. Mindez segíthet abban, hogy kiegyensúlyozott, nyugodt és boldog életet élhessünk, bármilyen körülmények között.
Miért köszönheti a házát Amy Heckerling John Travoltának és Bruce Willisnek? Mit tapasztalt női rendezőként Hollywoodban? Hogyan fedezte fel Sean Pennt és Alicia Silverstone-t? És miért volt fontos, hogy Phoebe Cates ledobja a bikinifelsőjét? A Nicsak, ki beszél! és a Spinédzserek író-rendezőjével beszélgettünk.
