"Ha mindenáron a Fidesszel akartok üzletelni, javasoltunk volna mást" - a Magyar Fejlesztési Bank Rt. (MFB) ügyeinek ismerői szerint e szavak is elhangzottak azon válogatott szidalmak mellett, amelyek az MFB Rt. vezérkarának fejére zúdultak az MSZP lehető legmagasabb köreiből, miután kiderült, hogy az állami bank 49 százalékos üzletrészt szerzett Pintér Sándor volt belügyminiszter Civil Biztonsági Szolgálat Rt. (CBSZ) nevű vállalkozásában (HVG, 2004. május 8.). Bár az MFB azóta is kitart az ügylet piaci jellegének hangsúlyozása mellett, némi veszélyérzetük azért lehetett. Úgy tudni, a párttelefonoktól tartva hónapokon át halogatták a döntést, s csak akkor kötötték meg az üzletet, amikor prominens kormányzati személyiségek is áldásukat adták rá. Igaz, akkor sem volt mindenki beavatva, így például a bank elnöke és az igazgatóság sem tudott semmiről.
Az MFB-től kapott 240 millió forint - a bank közlése szerint - a CBSZ "piaci terjeszkedését" szolgálja majd. Márpedig a túltelített biztonsági piacon egyetlen jelentős falat akad: a Magyar Posta Rt. (MP) érdekeltségébe tartozó JNT Security Logisztikai és Biztonsági Kft. (HVG, 2003. március 22.). E cég vette át az egykor Földi László exhírszerző által vezetett, az Orbán-kormány idején állami megrendelésekkel kistafírozott - nem mellékesen 60 százalékban az MFB tulajdonában lévő -, végelszámolás alatt álló Defend Security Kft. eszközeit. Az MP Rt. korábban azt javasolta tulajdonosának, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-nek (ÁPV), az idén semmiképpen se adjanak túl a JNT-n (HVG, 2004. március 13.), arra számítva, hogy amit nem privatizálnak 2004-ben, az vélhetően az országgyűlési választásokig állami tulajdonban marad. A HVG információi szerint azonban ismét napirendre került az egy kormányhatározatban is - igaz, határidő nélkül - előirányzott értékesítés. Az ügyletet "hajtó" Pénzügyminisztérium fiskális érveket hangoztat - kell a privatizációs bevétel -, míg az egyre inkább háttérbe szorulni látszó ellenzők szerint több mint luxus eladni egy stabilan nyereséges, biztos megrendelésállományú, a Defend eszközeivel annak pénzszállítóit, s nem utolsósorban a legújabb technikát képviselő pénzfeldolgozóját is átvett céget, túl azon, hogy ez kiszolgáltatottá teszi a postát.
A JNT biztos üzletnek tűnik. A Magyarországon évente összesen feldolgozott 11,8 ezermilliárd forint készpénz egynegyede, mintegy 3 ezermilliárd forint az MP-n folyik keresztül; a feldolgozó haszna a pénz mennyiségétől függ, annak idején a Defend például 0,7 ezrelékért vállalta a munkát. A CBSZ érdeklődését hivatalosan ugyan nem erősítette meg senki, a piac mégis a Pintér-céget tartja esélyesnek (a legjelentősebb versenytárs, a már a Defenddel is perben-haragban álló Group 4 Kft. további terjeszkedését alighanem megvétózná a Gazdasági Versenyhivatal). Ezt a forgatókönyvet látszik alátámasztani, hogy alig néhány héttel az MFB beszállása után az eddig elsősorban objektumvédelemben jeleskedő CBSZ megvette a Ganz Holding Rt. telepén működő, egy liechtensteini offshore cég tulajdonában lévő Trans Trezor Pénzszállító és Szolgáltató Rt.-t.
De áhítozik-e Pintér cége a Defend egykori politikai szerepére is, kíván-e alig leplezett módon párt- és kormányzati érdekeket kiszolgáló fegyveres szervezetet alakítani a CBSZ-ből? Az ellentmondásos személyiség hírében álló volt rendőrminiszter gazdasági fellépése az árokbetemetés politikai jelszavának görbe tükörképe, az MFB-ügylet akár kézzelfogható bizonyítékul szolgálhatna Pintér egykori minisztertársa, Dávid Ibolya MDF-elnöknek a két nagy párt "mutyiját" firtató felvetésére. Igaz, életútjának ismerői szerint Pintér az Antall-kormányban az ő főnökeként dolgozó (s most az MDF belső harcaiban Dávid Ibolyát támogató) Boross Péter, illetve Csányi Sándor, az OTP Bank Rt. nagy befolyású elnök-vezérigazgatója nélkül nehezen érhette volna el, amit elért. A belügyi vezetés ismerői ugyanakkor emlékeztetnek, túl azon, hogy Pintér évtizedes rendőri munkája során felbecsülhetetlen információs tőkét halmozott fel, a köztársasági őrezred felügyelete révén alkalmasint rálátása lehetett az állami vezetők kiteregetni nem kívánt magánéleti szennyesére is. Akárhogyan is, tény, a főrendőri posztokról belügyminiszterré avanzsált Pintér (lásd Pályaív című írásunkat) ügyesen lavírozott az elmúlt csaknem 15 évben, s az államigazgatásban szerzett kapcsolatait a magánszektorban kamatoztatja: olykor ő teremt elfoglaltságot egykori bizalmas kollégáinak, amikor pedig az élet úgy hozza, hogy ismét közhivatalt kap, a vállalatában korábban fantáziát látó befektetők egy része állami megrendeléseknek örülhet.
Az exbelügyminiszter korántsem számít kezdő vállalkozónak: ő és családtagjai a biztonságvédelmen túl a divat- és autókereskedelemtől az ingatlanforgalmazásig számos területen kipróbálták magukat (lásd táblázatunkat). Felesége például 1992-ben szerzett üzletrészt a jelenleg Peugeot-márkakereskedelemmel foglalkozó váci PM Perpetuum Mobile Kft.-ben, amelyben tag a Pintérrel több vállalkozásban felbukkanó egykori BKV-s osztályvezető Tölgyesi Vilmos felesége is. Szintén Pintérné nevéhez köthető a jelenleg felszámolás alatt álló Omega-Tabak Rt.: az asszony 1997-1998-ban igazgatósági tag volt az egykori mentor, Boross Péter lánya, Boross Ildikó ügyvéd résztulajdonában volt cégben. Boross Ildikó 2002- 2003-ban felbukkant a jelenleg Pintér és Tölgyesi tulajdonában lévő Immobil 2000 Ingatlanközvetítő és Hasznosító Kft.-ben, amely 2002-ben mindössze 2,5 millió forint árbevételt termelt, miközben 11 millió forint kölcsönt vett fel, ellenben 16 millió forint értékű OTP-, közel 20 millió forint értékű Mol-részvényt, valamint 22 millió forint kincstárjegyet birtokolt. Családi cégnek mondható a budapesti Amicus Divat Kereskedelmi Bt., amelynek tulajdonosai Pintér édesanyja, felesége és leánya. A céget alapító Fedor István, Tóth Ernő és Horváth András Pintér-bizalmasként ismert volt Pest megyei nyomozókkal együtt tagja annak a Carriere Kft.-nek, amely az MP-nél éppen a Defend-szerződések kiszivárgása kapcsán elrendelt poligráfos vizsgálatot végezte (HVG, 2002. január 12.).
A nagy falatot a biztonsági piac jelenti. Pintér 1998-as belügyminiszteri kinevezése után eladta a Preventív-Security Rt.-ben (P-S) birtokolt tulajdonrészét, informális befolyása azonban a piac ismerői szerint ez után is megmaradt. Ez volt az a legendás vállalkozás, amelynek képviseletében Pintér - Tóth és Horváth kíséretében - biztonsági üveg vásárlásáról tárgyalt az utóbb bombagyárosként elítélt Dietmar Clodóval (HVG, 2000. április 15.). A P-S nemrégiben felvásárolt néhány kisebb biztonsági céget, köztük a több Pintér-üzletben is felbukkanó, jelenleg halált okozó ittas vezetés vádjával bíróság előtt álló Szabó Péter főrendőr cégét, a Strázsa-Véd Kft.-t (HVG, 2003. január 15.).
Ennek ellenére úgy tűnik, az utóbbi hónapokban Pintér inkább a konkurens CBSZ Rt. felfuttatásával foglalkozott. Az 1991-ben mások mellett az egykori Demisz-érdekeltség Inhold Kft. által alapított, 2002-ben egymilliárd forint árbevétel mellett 69 millió forint nyereséget termelt CBSZ Rt.-t Pintér tavaly vásárolta meg (HVG, 2003. március 29.) magánszemélyektől és azok vállalkozásaitól. A cég tavaly októberben pozsonyi leányvállalatot hozott létre Civil Slovakia S.r.o. néven, amelyet Angyal Imre volt szlovákiai rendőrfőkapitány-helyettes vezet, akinek egyebek mellett a magyarországi robbantásos merényletek szlovák szálának felgöngyölítésében kellett volna jeleskednie, a remélt áttörés azonban elmaradt.
A felpörgetett - bevételének oroszlánrészét a Csányi nevével fémjelzett OTP-csoport, a Mol és a Mizo Rt. objektumainak védelméből, illetve a JNT alvállalkozójaként termelő - CBSZ időközben leigazolta a korrupció gyanúja alól mentesült Gál László volt Békés megyei főkapitányt. Az MFB márciusban döntött úgy, hogy beszáll az általa 300 millió forint értékűre taksált, az alaptőke-emelés után 156 millió forint jegyzett tőkéjű cégbe öt évre szóló befektetéssel: Pintérnek legkésőbb a határidő lejártakor vissza kell vásárolnia a 76 millió forint névértékű üzletrészt a most kapott 240 millió forintért, illetve az MFB által "elvárt haszonért" (utóbbit a bank nem közölte).
Az MFB azzal cáfolta az ügylet párhuzamba állítását a rossz emlékű Defend-befektetéssel, hogy ezúttal nyereséges vállalkozásba invesztált, és csupán kisebbségi tulajdont szerzett. A vállalkozás azonban a mérlegadatok szerint viszonylag szerény, alig nyolcszázalékos arányban alakítja profittá a bevételt, a kisebbségi tulajdonnak pedig még kevesebb értelme van, mint a többségi befolyásnak. Arról nem is szólva, hogy annak idején az állami megrendelésekkel bőségesen ellátott Defend sem tűnt rossz üzletnek, most az MFB-nek mégis csaknem 600 millió forintja bánja az akkori befektetést: a végelszámolás során kiderült, hogy a kft mintegy 1 milliárd forinttal tartozott az APEH-nak (a JNT-től az eszközökért kapott pénz fedezi ugyan az adósságot, végső soron azonban mégis a 60 százalékos tulajdonos esik el ettől a bevételtől).
"Kétszer veszi meg ugyanazt az MFB: egyszer Földinek, egyszer Pintérnek" - összegezték a HVG-nek az ügyletet a piac nevük elhallgatását kérő ismerői. A HVG értesülései szerint az üzletrészvásárlást régóta tervezték az MFB-ben: az elmúlt hónapokban többen látták Pintért Erős János vezérigazgatóval tárgyalni a város különböző pontjain. Mindez nem lepte meg a politikai pletykák iránt fogékonyakat: a kormányváltás óta szóltak a hírek arról, hogy bizalmasain keresztül Pintér a távozása után is megtartotta befolyását a rendőri és a belügyi vezetésre (HVG, 2003. április 5.), s - részben Csányi révén - bejáratos a legfelsőbb körökbe is. Miközben, úgy tűnik, nem szakított eddigi gyakorlatával, s az ellenzékkel is tartja a kapcsolatot. Legalábbis erről számoltak be a Fidesz-MPSZ megfontolásait ismerő források, akik szerint legközelebbi bizalmasai az utóbbi időben nemegyszer kíséreltek meg virágnyelven kódolt tanácsot adni - "mi, fideszesek" összekacsintással -, melyik panamagyanús belügyminisztériumi (BM) beszerzési ügyet tanácsos interpellálni-kritizálni, melyiket nem. Feltűnő védelmet élveznek például egyes informatikai ügyletek, így a nagyobbik ellenzéki párt szóra sem méltatta azt az összesen nem kevesebb mint 9 milliárd forint értékű, hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárást, amelynek alapján az egyetlen meghívott - a BM indoklása szerint a munkában már bizonyos tapasztalatokat szerzett - Siemens Rt. üzemeltetheti és bővítheti 2006-ig az okmányirodák informatikáját.
RÁDI ANTÓNIA
