"Testidegen implantátumok beültetése helyett öt éven belül elérhetjük, hogy a fogukat vesztett betegek új rágószerveket növesszenek maguknak" - biztatja fogahullatott embertársait Paul Sharpe professzor, a londoni King's College Fogászati Intézetének tanszékvezetője. Ő mindenesetre akkora fantáziát lát az általa kifejlesztett módszerben, hogy nem sokat rágódott a dolgon, és két éve szabadalmaztatta eljárását. Úgy hírlik, a szakma is bizakodó, legalábbis erre utal, hogy Sharpe néhány héttel ezelőtt elnyerte a tizenkétezer szakembert tömörítő Fogászati Kutatók Nemzetközi Szövetsége - főleg az új gondolatokat és megoldásokat díjazó - éves elismerését. Az egereken már több-kevesebb sikerrel tesztelt módszer lényege, hogy az állkapocscsontba fognövesztésre fogható, őssejtből képzett szöveteket ültetnek be, amelyek ott a remények szerint 4-8 hét alatt kifejlett foggá érnek.

Sharpe kutatásai nem minden előzmény nélkül valók. Néhány évvel ezelőtt Songtau Shi, az USA Országos Fogászati és Arckoponya-kutatási Intézetének tudósa bejelentette, hogy laboratóriumi kísérletei során sikerült létrehoznia a fog két alkotórészét is: a keményebb dentint és a puhább, hajszálereket és idegrostokat is tartalmazó úgynevezett fogbélt - ráadásul emberi fogból nyert őssejt bevetésével. Shi egyik újítása éppen az volt, hogy először bölcsességfogakból, később viszont már tejfogakból is elkülönített néhány, a köldökzsinórvérből nyerhetőnél szűkebb "hatókörű" őssejtet. A saját lányának egyik kihullott tejfogából kikapart fogbélben talált sejteket a fogspecialista néhány napig továbbtenyésztette, majd megvizsgálta őket, és ekkor őssejttevékenységet észlelt a kultúrában. A kísérletre azzal tette fel a koronát, hogy a tenyészetet a csontszövet egyik alkotóelemével, kalcium-foszfáttal keverte össze, majd az egészet beültette egy egér bőre alá. Két hónap múlva azt találta, hogy a sejtek emberi fogszövetet termeltek.

Egy átlagos tejfogból Shi állítása szerint 12-20 őssejt nyerhető. Az ilyen módon kapott őssejtek ráadásul nemcsak fogakat alkothatnak, hanem akár ideg- vagy zsírsejtgyártásra is alkalmasak lehetnek, így a gyógyászat más területein is hasznosíthatóak. Shit és a fogorvosokat mégsem az hozta lázba, hogy a gyermekkora során mintegy húsz tejfogat elhullató átlagpolgár ezek szerint minden különösebb orvosi beavatkozás nélkül akár több száz őssejtet adhat a tudománynak, hanem az elveszett fog újratermelésénél egyszerűbbnek látszó további lehetőség is. A sejtecskékből ugyanis testbarát tömés tenyészthető, így végleg búcsút lehetne inteni a higanyvegyületekből vagy kompozitokból készített töméseknek. Ami már csak azért is hasznos lehetne, mivel a tömés a test részévé válna, s nem kellene néhány évente kicserélni.

Úgy tűnik, a fogbél és a dentin ilyetén újratermelése ma már nem kunszt. Ezért is nyilatkozhatta Tony Smith, a Birminghami Egyetem fogszövet-specialistája négy éve a New Scientist brit tudományos folyóiratnak, hogy az igazán nagy dobás a test legkeményebb anyagának, az (edzetlen) acél keménységével vetekedő fogzománcnak a regenerálása lenne. Ám ennek - amint a tudós akkor fogalmazott - "senki sem jutott még csak a közelébe sem".

Sharpe professzor azonban állítja: olyannyira a közelébe jutott a fogzománc-előállításnak, hogy már "készített" is ilyen anyagot. Idáig azonban meglehetősen rögös, időnként talán etikailag is kifogásolható módon jutott el a brit tudós. Először még csak egy közelebbről meg nem határozott felnőtt emberi őssejtből tenyésztett dentinszövet-kezdeményt, amelyet aztán egy felnőtt egér veséjébe helyezett, mivel ott a fogszövet bőségesen kap vért és oxigént a további fejlődéshez. A siker azonban ekkor még elmaradt. Ekkor jött rá Sharpe, hogy a fogzománc és a puhább fogbél két különböző típusú sejtből fejlődik ki, ezért tovább kísérletezett. Különösen azokat a fejlődési rendellenességeket tanulmányozta, amikor - a sejtburjánzás vészterhes példájaként - a női petefészek kinövésében haj, izom vagy akár fog alakulhat ki.

Ez adta az ötletet Sharpe-nak, hogy fogcsírát operáljon ki egérembrióból - emberi magzatnál ez nehezen lenne elképzelhető -, amit aztán beültetett egy felnőtt egér szájába, ott megindult a sejtképződés, és néhány hét alatt egy átlagos méretű fogat növesztett az állat. Ami azért volt lehetséges, mivel a fogcsíra kétféle szövettípusból, hámszövetből és úgynevezett embrionális mezodermából áll össze - ez fejlődik tovább teljes foggá. A brit tudós a HVG-nek elmondta: a fenti kísérletből kiindulva mostanában azzal próbálkozik, hogy kétféle anyagot, egy felnőtt ember őssejtjéből tenyésztett és egy magzati szövetet mixel össze, amit a genetikuscsapata által fontosnak ítélt génekkel igyekszik növekedésre ösztökélni.

Mind ez idáig csak mérsékelt, laboratóriumi körülmények között elért sikerrel, ugyanis - amint azt a kutató maga is elismerte - "a magzati és a felnőtt szövetösszetétel és vérellátás teljesen különböző". Arról már nem is szólva, hogy a Sharpe által 2007-ben embereken is tesztelni kívánt módszernek van egy, mindeddig csak kevéssé hangoztatott fogyatékossága. A brit tudós és csapata egyelőre nem érti, miért lesz például a metszőfogból metszőfog, így pillanatnyilag azt sem tudja garantálni, hogy a hiányzó fog helyén ugyanolyan típusú rágószerv fog nőni...

IZSÁK NORBERT