HVG: A legutóbbi tartományi választásokon Szászországban a szélsőjobboldali Német Nemzetidemokrata Párt (NPD) 9,2 százalékkal, Brandenburgban a Német Népi Unió (DVU) pedig 6,1 százalékkal nem tagadható politikai sikert ért el. Azóta arról vitatkoznak Németországban, hogyan is bánjanak ezekkel az erőkkel, a szászországi tartományi parlament alakuló ülésen pedig néhány képviselő a székét megfordítva a hátát mutatta, amikor az NPD képviselője ragadta magához a szót. Ön hogyan viselkedne egy ilyen helyzetben?

U. V.: Sokkal inkább azon kellene elgondolkodniuk a szászországi kereszténydemokrata (CDU) képviselőknek - hiszen ők kormányoztak abszolút többséggel több választási cikluson keresztül -, hogyan sikerül úgy megosztania a társadalmat a tartományi kormánynak, hogy az NPD ilyen választási eredményt tudott elérni. A sopánkodás már nem visz előre. Azt a célt kell kitűzni, hogy szélsőjobb pártok még egyszer ne kerülhessenek be a parlamentbe. A tartományi kormány végezze a dolgát, vitatkozzon a szélsőjobboldali szavazókkal. Ehhez az is hozzátartozik, hogy megmutassák ezeknek az erőknek az igazi arcát, és tegyék világossá az emberek előtt, milyen hecckampánnyal és üres fecsegéssel csalták ki a szavazataikat.

HVG: Heves vita bontakozott ki arról, mennyiben tehető felelőssé ezért az előretörésért az NPD ellen indított betiltási eljárás kudarca, ami azért következett be, mert a tanúk között megtalálhatók voltak a Szövetségi Alkotmányvédő Hivatal, vagyis a titkosszolgálat munkatársai is, akik az NPD-be beépítve dolgoztak. Valóban hiba történt? Miként nyomozzanak a hatóságok egy alkotmányellenes szervezet ellen sikeresen?

U. V.: A szövetségi kormány továbbra is alkotmányellenes pártnak tartja az NPD-t. Gondolhatja azonban, hogy az alkotmányvédő hatóság tevékenységéről, annak érdekében, hogy ne akadályozzuk a munkájukat, tilos nyilvánosan beszélni. Annyit azonban mondhatok, hogy az olyan szélsőjobboldali törekvéseket és pártokat, amelyek szembefordulnak fennálló alkotmányunkkal, köztük az NPD-t is, állandó megfigyelés alatt tartjuk.

HVG: Négy éve, amikor ön a parlament belügyi bizottságának elnöke volt, kijelentette, hogy az NPD elleni betiltási eljárás nemigen lehet sikeres. Volt sejtelme arról, hogy a dolog így végződik? És arról, hogy ez sok kívülálló számára legitimációval ér fel?

U. V.: Akkori kijelentésemet politikai, nem pedig jogi értelemben gondoltam. Hogy egy párt alkotmányellenes-e, azt az alkotmánybíróságnak kell megállapítania. Ha alkotmányellenes, helyeslem a betiltását, amit az alkotmány meg is enged. A betiltás megakadályozhatja, hogy egy szélsőjobboldali párt demokratikus eszközöket - például választásiköltség-visszatérítést, azaz az adózók pénzét - használjon fel arra, hogy alkotmányellenes célokat kövessen. Ám a betiltással nem oltjuk ki a szellemi gyújtogatók szélsőjobboldali ideológiáját. A politika feladata, hogy megszólítsa az embereket, és megnyerje őket a demokráciának. Fontos, hogy a társadalomban legyen elég civil kurázsi ahhoz, hogy az intolerancia, az idegengyűlölet és az erőszak ellen mozgósítson.

HVG: Mégis, mondana valami közelebbit arról, hogy ön szerint mikor érdemes tiltani és mikor inkább a polgárokat szólítgatni? És az utóbbi miként lehet hatékony?

U. V.: Németország a szilárd demokrácia alapján áll, a szabadságon alapuló társadalmi rendünket az állam aktívan védi, kötelességünk, hogy e téren semmit ne engedjünk át az elszabadult vélemények játékának. Ha a szélsőséges erők bűncselekményt követnek el, akkor a bűnüldöző szervek határozottan és energikusan beavatkoznak. A betiltásra bőven akad példa: 1992 óta a szövetség és a tartományok összesen 19 jobboldali szélsőséges szervezettel szemben jártak el ily módon. Otto Schily belügyminiszter négy éve betiltotta a Blood and Honour (Vér és Becsület) nevű szervezetet, illetve a White Youth (Fehér Ifjúság) ifjúsági szervezetet. Néhány tartomány is hasonlóan járt el a helyi szélsőséges egyesületekkel. Különösen nagy súlyt helyezünk az internetes jobboldali bűncselekmények üldözésére, és a Szövetségi Alkotmányvédő Hivatal létrehozott egy olyan programot, amellyel segíti azokat, akik meg akarnak szabadulni ultrajobbos kötődéseiktől. De a szélsőségek elleni küzdelem középpontjában mindig az eszmei-politikai vita áll. Már 2000-ben létrehozta a kormány a "Szövetség a demokráciáért és a toleranciáért - a szélsőségek és az erőszak ellen" nevű szervezetet. Ez a szövetség cselekvési és vitafórum, amelyhez időközben országszerte 1300 kezdeményezés csatlakozott. A "Fórum a rasszizmus ellen" is nyolcvan csoportot egyesít a társadalom minden területéről. A cél az, hogy több kezdeményezésre, civil kurázsira motiváljuk a társadalmat az antidemokratikus és szélsőséges erők elleni küzdelemben.

HVG: Nyilvánvalóan a választási sikereken felbuzdulva talált most egymásra az NPD és a DVU, és megegyeztek, hogy 2006-ban közösen indulnak a parlamenti választáson. Nem sokkal e hír bejelentése után a rendőrségi szakszervezet figyelmeztetett az ultrajobbos provokáció, az utcai erőszak veszélyére. Ön szerint is erőszakhullámra számíthatunk?

U. V.: A populista pánikkeltésnek nem vagyok híve. De valóban igaz, hogy a szélsőjobboldali gyűléseken sajnos gyakran kerül sor erőszakos cselekményekre. Ezek vezetői gyakran "báránybőrbe bújt farkasra" hasonlítanak. A DVU, amely mögött egy gazdag müncheni kiadó áll, eddig inkább papíron létezett, az NPD pedig szervezett tagsággal rendelkezik. A jelenlegi kombináció, a tőkeerős DVU és az NPD szervezeti háttere együtt szerintem valóban nyugtalanító. Persze az nem segít, ha rémképekkel ijesztgetjük az embereket. Tudatosítani kell az emberekben: fontos, hogy elmenjenek szavazni, mert aki nem megy el, a szélsőségeket erősíti. Az a tény, hogy a szélsőséges pártok ilyen jó eredményt értek el, annak is köszönhető, hogy a demokratikus pártok szavazói nem járultak megfelelő számban az urnákhoz.

HVG: Ön nemcsak belügyi államtitkár, hanem a nagyobbik kormánypárt, az SPD alelnöke is, a kérdést politikai értelemben is meg lehet fogalmazni: hogyan kell a nagy néppártoknak válaszolniuk e kihívásokra?

U. V.: Meg kell szólítanunk, magunkkal kell ragadnunk azokat az embereket is, akik úgy érzik, a politika magukra hagyta őket. Ennek mindenütt meg kell történnie, a lakóhelyen, az iskolákban, ifjúsági találkozóhelyeken és a családokban is. Lehetőséget kell teremtenünk a számukra, hogy tegyenek a demokráciáért, például népszavazás útján. A közvetlen polgári részvételi jog bevezetését szövetségi szinten már az előző választási ciklusban bevittük a parlamentbe, de az alkotmánymódosításhoz szükséges kétharmados többség nem volt meg, megbukott az ellenzék ellenállásán. De továbbra is azon dolgozunk, hogy nagyobb beleszólási jogot tudjunk kivívni. Ha a polgárok maguk is kezdeményezhetnek törvényjavaslatot, vagy népszavazással dönthetnek bizonyos dolgokról, akkor maguk is alakítói lehetnek a politikának, ahelyett hogy besétálnának szélsőjobb toborzók hálójába. A konzervatív pártoknak meg kell tanulniuk, hogy megosztják a társadalmat, ha a választási harcot más országokból és kultúrákból származó emberek és a kisebbségek hátán akarják megvívni. Ezzel nem a saját választóikat mozgósítják, hanem a szélsőséges pártok kezére játszanak.

HVG: Mivel magyarázza, hogy idegenellenes jelszavaival az NPD kifejezetten ott ér el sikert, ahol nagyon kevés külföldi él, mint például Szászország legfestőibb régiójában, a Szász Svájcban?

U. V.: A jobboldali szélsőséges pártok nem arról beszélnek, hogy mi van, hanem félelmeket gerjesztenek, és azután erre építenek. Ezért nem mindig döntő a külföldiek valós száma egy területen. Meg vagyok győződve arról, hogy a választóknak csak egy töredéke ténylegesen szélsőséges beállítottságú. A nagyobb rész bizonyára olyan ember, aki elégedetlen jelenlegi élethelyzetével, és ezért vevő a radikális jelszavakra.

HVG: Korábban többször megtörtént, hogy szélsőséges pártok bekerültek a tartományi parlamentekbe, majd ismét kiestek. Vajon így lesz-e ez ezúttal is? Vagy úgy gondolja, hogy most mélyebben keresendők a megerősödés gyökerei?

U. V.: Az NPD 1968 óta először került be egy tartományi parlamentbe, a DVU-nak Brandenburgban sikerült megtartani a helyét. Ezek a szélsőséges pártok csaknem minden más esetben a látványos bevonulást követően egy választási ciklus után észrevétlenül kiestek. Parlamenti munkájuk az eddigi tapasztalatok szerint a nullával egyenlő. E pártok többnyire nagyon gyenge szállal kötődnek a településekhez, a választási kampányon kívül alig mutatnak politikai aktivitást. Az is igaz, hogy az NPD néhány régióban, például Szászországban fel tud mutatni bizonyos szervezeti beágyazottságot. Bízom benne, hogy a választók észreveszik, hogy csak a levegőbe beszélnek, és választási ígéreteik szétpukkannak, mint a szappanbuborék.

WEYER BÉLA / BERLIN

Ute Vogt

A kormányzó német szociáldemokraták (SPD) politikai üdvöskéje, legfiatalabb alelnöke Heidelbergben született, s ott szerezte jogi végzettségét is, amelynek birtokában ügyvédként kezdte pályafutását. Már 20 éves korában belépett az SPD-be. A hagyományosan konzervatív Baden-Württembergben korábban nem sok fű nőtt a szociáldemokratáknak, ám a legutóbbi, 2001-es tartományi parlamenti választáson az akkor már tartományi SPD-elnök Vogt vezetésével 33,3 százalékos eredményt sikerült elérniük. Ez a győzelemhez még kevés volt, ahhoz azonban elég, hogy a dinamikus, fiatal politikusnőre országszerte felfigyeljenek. A 2002-es szövetségi választások után az újjáalakult Schröder-kormányban a belügyminisztérium parlamenti államtitkára lett, egy évvel később pedig a bochumi SPD-kongresszuson a párt egyik alelnökévé választották. Szabad idejében szívesen motorozik.