"Elégtétellel tölt el, hogy a magyar baloldal az, amely ebben a másfél évtizedes vitában a legbátrabb álláspontot tette a magáévá" - mondta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök múlt csütörtökön. Utalva arra, hogy az MSZP vezetése előzőleg bejelentette, olyan törvénymódosítási javaslatot terjesztenek az Országgyűlés elé, amelynek nyomán korlátlanul hozzáférhetővé válna az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ÁSZTL) őrzött valamennyi, 1944. december 21-e és 1990. február 14-e (a III-as főcsoportfőnökség megszűnése) között keletkezett irat. Gyurcsány még azt sem tartotta kizártnak, hogy a megvalósítás előtt álló jogi akadályok elhárítása érdekében akár az alkotmány módosítását is támogatná a kabinet.

Hasonlóan radikális szellemű törvényjavaslat előkészítésének ígéretével a baloldal nem először áll a közvélemény elé. Két és fél évvel ezelőtt - kémelhárító múltjának kényszerű elismerése után - Medgyessy Péter kormányfő jelentette be, hogy kezdeményezni fogja a teljes ügynöklista nyilvánosságra hozatalát (HVG, 2002. július 6.). A kormánypárti képviselők bevonásával kidolgozott javaslat parlamenti szavazásra került változata azonban már olyan súlyos kompromisszumokat tartalmazott - a nyilvános ügynöknévsor például már egyáltalán nem szerepelt benne -, hogy a koalíciós társ SZDSZ sem támogatta, így az a végszavazáson elbukott (HVG, 2002. december 21.).

A szocialisták újabb nagy fogadkozása váratlanul érte a parlamenti pártokat és a téma civil szakértőit. Már csak azért is, mert ügynökügyben még az elmúlt napok előzményei is a történtekkel ellentétes MSZP-hozzáállást vetítettek előre. A párt képviselői - igaz, hangsúlyozottan nem valamifajta hivatalos szocialista testületi álláspontot képviselve - többségében a múlt felesleges bolygatásának minősítették, hogy Mécs Imre szabaddemokrata képviselő és frakciótársa, Fodor Gábor újból az Országgyűlés elé terjesztették az átvilágítandó közszereplők körének lényeges bővítését célzó - a 2002-es eredeti változattal teljesen megegyező - ügynöktörvény-javaslatot (HVG, 2004. december 3.), amit aztán annak rendje-módja szerint múlt kedden a parlament nemzetbiztonsági bizottsága az MSZP-s voksok segítségével általános vitára alkalmatlannak nyilvánított.

A szocialisták pálfordulására az ellenzék szerint aligha van más magyarázat, mint hogy a párt vezetői - a sikertörténetnek aligha nevezhető december 5-ei kettős népszavazás után - olyan témát kerestek, amellyel ismét magukhoz ragadhatják a közbeszéd irányítását, tematizálhatják az elkövetkező napok politikai vitáit. A szocialisták szerint viszont egyszerűen arról van szó, hogy - mint Hiller István pártelnök fogalmazott - most találkozott egymással "a politikai szándék és az akarat". Ugyanakkor még a koalíciós társ SZDSZ-ben is él a gyanú, hogy a szocialisták az elmúlt napok fejleményei (néhány közismert ember érintettségének nyilvánosságra kerülése, a Mécs-Fodor-javaslat) nyomán arra a következtetésre jutottak, az ügynökügy rendezése megkerülhetetlenné vált, s az MSZP jobb híján a "ha nem tudod megkerülni, állj az élére" stratégia alkalmazásában találta meg a számára legtöbb politikai haszonnal kecsegtető megoldást. Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője viszont úgy fogalmazott a HVG-nek, hogy eddig a politika határozta meg azt a kört - foglalkozási és társadalmi csoportokat -, amelyeknek a tagjait át kell világítani, s mivel ezen az SZDSZ-es javaslat sem változtatna, ők az iratok hozzáférhetővé tételével mindenkinek egyenlő esélyt teremtenének az "információs kárpótlásra" vagy épp a lelepleződésre. A fideszes Demeter Ervin szerint viszont, ha az MSZP vezetőinek komolyak a szándékaik, akkor azzal is szembe kell nézniük, hogy csak a dokumentumok egy része lelhető fel az ÁSZTL-nél, s a rendszerváltáskor eltűnt, illetve ismeretlen helyre került iratok felkutatása érdekében is tenniük kell, hogy a kép teljes lehessen.

Az elmúlt 15 év tapasztalatai alapján a kezdeményezők ugyanakkor bizton számíthattak arra, hogy menet közben szép számmal akadnak olyan aggályoskodók - nemzetbiztonsági, adatvédelmi szakemberek, politikusok -, akiknek a véleménye sokat nyom a latban, következésképp mire esetleg törvény lesz a javaslatból, lényegesen szűkül a "korlátlan hozzáférés". A felelősségben viszont ez esetben nem - vagy csak részben - kellene osztoznia az MSZP-nek. E forgatókönyv megvalósulására enged következtetni, hogy már a bejelentés után nagy erők mozdultak meg az ötlet "finomítására", és a hét elején úgy tűnt, a szocialisták maguk is készek visszavenni a lendületből.

Az MSZP javaslatát pártfogásába vevő Gyurcsány például úgy pontosított, hogy csak azoknak az iratoknak a korlátlan megismerhetővé tétele jöhet számításba, amelyeknek nyilvánosságra kerülése nem sérti az ország érdekeit. Ami praktikusan annyit jelent, hogy a levéltárba kerülő anyagok előzetes felülvizsgálatával megbízott szakértői csoport is áldását adja rá. Csakhogy a múlt megismerésének egyik legfőbb akadálya - legalábbis Kenedi János, az állambiztonsági iratok ismert kutatója szerint - éppen az, hogy nem valósult meg az állambiztonsági iratok szelektálása feletti civil kontroll. Nem lehet tudni például azt, mit és miért tart vissza a háromtagú bizottság, amelynek álláspontjáról mellesleg sokat elárul, hogy egyik tagja, Gálszécsy András, az Antall-kormány egykori titokminisztere már a múlt szerdai MSZP-bejelentés után sietett leszögezni, amatőrnek tartja a szocialisták kezdeményezését. Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy ha a javaslatot a Hiller által bejelentett tartalommal fogadná el az Országgyűlés, az aligha menne át az alkotmányossági szűrőn. Az iratok korlátlan nyilvánossága az ombudsman megítélése szerint az egykori megfigyeltek személyiségi jogainak alkotmányos sérelmét okozhatná, az alaptörvényt pedig nem volna "jogállamhoz illő" az MSZP-s javaslathoz igazítani.

Az ÁSZTL-ben őrzött 3 millió oldalnyi állambiztonsági iratanyag jelentős része olyan magáninformációt tartalmaz, amihez a hatalomnak normális körülmények között semmi köze nem lett volna, s ilyen alapon az utókornak sem igen lenne joga ezekbe beletekinteni. A pártállam azonban - Rév István kutató szavaival - a saját működése történetét is hátrahagyta a dokumentumokban. Így az állambiztonsági szolgálat által keletkeztetett iratanyag hozzáférhetővé tétele - úgy is, mint "az emberi fejekben végzett garázdálkodás egyik történeti forrása" - Kenedi szerint nem valamifajta politikai kegy, hanem az állam kötelessége lenne a polgáraival szemben, ahogy azt Németországban be is látták a törvényhozók.

Csakhogy ami a kutató számára történeti forrásanyag - amely értő, kritikai megközelítést igényel -, egymás ellen kijátszható kártya lehet a mindennapokban. S itt még csak nem is kell feltétlenül a politikára gondolni. Elég, ha egy konkurens cég a másik vezetőjéről vagy szomszédok egymás közti vitájában az egyik haragos a másikról próbál meg az ellenérdekű felet esetleg a hozzátartozói előtt is kompromittáló, az illető törvénytelen megfigyeléséből származó információkat kimazsolázni az ÁTLSZ-nél őrzött iratokból.

A nemkívánatos következményekre is utalva kezdték a napokban már korlátozott értelemben használni a korlátlan megismerhetőség fogalmát a kérdésben megszólaló szocialista politikusok. Burány Sándor, a törvényjavaslat formába öntésével megbízott MSZP-s munkacsoport vezetője például a hétvégén már arról beszélt, hogy a megfigyeltek vagy az ügynökök - akiket gyakran épp valamilyen gyengeségük tett zsarolhatóvá - magánéletére vonatkozó adatok, például az illető szexuális magatartásával, vallási hovatartozásával, esetleges betegségével összefüggő információk továbbra sem válhatnak közérdekű adattá. Hétfő délutáni parlamenti felszólalásában pedig már arról beszélt, hogy a pártok reagálásából ítélve a "legkisebb közös többszörös" az lehet, ha nyilvánosságra hozzák az egykori ügynökök és az állambiztonság hivatásos alkalmazottainak névsorát. Erre viszont az ellenzék - ahogy Orbán Viktor Fidesz-elnök után Dávid Ibolya MDF-elnök is utalt rá - csak olyan feltételekkel adná az áldását, ha az érintettséghez megfelelő szankció, például a politikai szerepvállalástól történő eltiltás társulna. Mivel ettől a koalíció elzárkózik, egyre kisebb a valószínűsége, hogy a szocialisták által a februári parlamenti szezonkezdetre beterjeszteni tervezett javaslatból az "információs kárpótlást" érdemben is elősegítő törvény születhetnék.

DOBSZAY JÁNOS