"Az ukránok december 24-én, a katolikus karácsonnyal kezdik az ünneplést, és január 14-én, az úgynevezett régi - a pravoszláv - újév köszöntésével fejezik be" - mondta el a HVG-nek Bogdana Kosztyuk újságíró, a Szabadság Rádió munkatársa, és hozzátette: kevés embert lehet ebben az időszakban érdemi munkára fogni. A Szovjetunió szétesése után ismét hivatalos ünneppé lett január 7-ei ortodox karácsony megőrizte vallási jellegét, a családi ajándékosztás pedig változatlanul az újévi ünnepek idején esedékes. Ennek jelképe továbbra is a Télapó, de született egy újabb alkalom is: december 19-én, az ottani Mikulás-napon szintén kijár valamilyen meglepetés a gyerekeknek Ukrajnában.

A kijevi főutcán, a Hrescsatikon álló Központi Áruház, a CUM igazgatóságának ügyeletese bízik abban, hogy kínálatuk az idén is vonzza majd az ünnepi vásárlókat. "Forradalom ide, megismételt elnökválasztás oda, a fenyőfa alá mindenképpen kell tenni valamit" - mondta bizakodóan, amikor körbevezette a HVG munkatársát a többemeletes üzletházban, amely igazán gazdag áruválasztékot kínál. A hazai termékek mellett francia kozmetikumok, dán játékok, svájci órák, vezető világmárkák sportszerei kelletik magukat a vitrinekben, amelyek már december közepén teljes karácsonyi díszben csillogtak.

A vevők rohama azonban az idén késett. Az év utolsó hónapjában a bevétel általában öt-hatszorosa a máskor szokásosnak - árulta el az ügyeletes, de adatokat nem volt hajlandó mondani. Azt viszont elismerte, hogy most csak szombat-vasárnap vannak sokan, amikor mindent 5 százalékkal olcsóbban adnak. Hétköznap kevés a vevő - mutatott körbe az impozáns, ám csaknem üres földszinti csarnokban, ahol csak néhány, az ellenzéki elnökjelölt, Viktor Juscsenko támogatóinak narancssárga karszalagját viselő fiatal keltett feltűnést, de ők sem vásárolni jöttek: a fénymásoló kioszkot keresték, alighanem valamilyen röplapot akartak sokszorosítani.

A sokáig ellenzéki blokád alatt tartott kormányszékháztól és parlamenttől nem túl messze lévő Novij Ermitázs exkluzív ajándék- és dísztárgyszalon vezetője, Tetjana Petrunyja is panaszkodott. Mint mondta, már februárban kiválogatták és megrendelték a karácsonyi kínálatba szánt árukat, de a politikai események miatt késnek a szállítások, így komolyan visszaesett a forgalmuk. Noha az üzletben méregdrága, egyebek közt Hermés-, Lalique- és Christofle-termékeket kínálnak, a kereslet - eddig - évről évre nőtt. Persze az ukránok 636 hrivnyás (1 hrivnya = 34,7 forint) havi átlagkeresetéből nem futja ilyen luxusra, csak egy viszonylag vékony tehetős réteg képviselőit vonzza a bolt. Most azonban van olyan nap, amikor egyetlen vevőjük sincs - tette hozzá a vezetőnő.

A gyenge kezdés azonban nem jelenti azt, hogy kevesebbet hoz majd a kereskedőknek az év vége. Ukrajnában ugyanis igencsak hosszúra nyúlik a szezon. A nagyüzem december közepén indult be: a kijevi helyhatóság döntése értelmében addigra kellett a várost teljes díszbe öltöztetni, amire 1,2 millió hrivnyát különítettek el. Az önkéntes Télapók versenyétől a jégfigurák színházán át a kirakodóvásárig számos rendezvénnyel próbálnak jó hangulatot teremteni. A város fenyőfájának a Juscsenko-hívek nagygyűléseinek helyszíne, a Függetlenség tere ad otthont.

Az idei karácsony legnépszerűbb színe Ukrajnában az ellenzéki elnökjelölt támogatói által divatba hozott narancssárga. Előrelátóan felkészült a politika diktálta színváltásra Tetjana Kremesna, aki a családja tulajdonában lévő, tíz egységből álló Oleszja divatáruüzlet-hálózatot igazgatja: kínálatukból nem hiányzott a narancsszínben pompázó sapka és sál, rajta piros Tak! (Igen!) felirattal. "Ez tiszta üzlet. Nem tartozom egyik politikai táborhoz sem!" - mentegetőzött. Az üzletasszony úgy gondolja, előbb-utóbb elmúlik a lelkesedés, az emberek néhány hét alatt megunják a narancssárgát. "Az idei téli szezonban a nők a feketét és az orgonaszínt fogják előnyben részesíteni - jósolta magabiztosan -, mert akár tetszik, akár nem, a divatot a francia és az olasz tervezők diktálják."

Kevés helyen fordult akkorát a világ másfél évtized alatt, mint Moszkvában, ahol a kilencvenes évek elején - a főutak kivilágítását kivéve - még semmi sem utalt a közelgő ünnepre. Most viszont már november vége óta állnak a belvárosi tereket díszítő, fényárban úszó óriásfenyők, sok buszvezető Télapó-ruhába öltözött, az üzletek pedig hatalmas választékkal és ezerféle kedvezményes akcióval csábítják a vásárlókat.

A költekezési kedvet az is tüzeli, hogy az ortodox keresztény országban, ahol csak a 20. század elején, az 1919-es bolsevik forradalom után tértek át a Gergely-naptár használatára, az új és a régi időszámítás szerint is megemlékeznek az ünne-pekről, így az oroszoknak minden évben két kará-csonyuk és két újévük van. A legnagyobb sláger-nek az idén is a mobiltelefonok és a szórakoztatóelektronikai cikkek számítanak, de szépen fogynak a könyvek és természetesen a játékok is. A fő ünnepnap egyébként január elseje, ekkor adják át az itt hivatalosan még mindig "újévi" - és nem karácsonyi - fenyő alá helyezett ajándékokat. A sajátos terminológia oka: a szovjet időkben a hatalom mindent megtett, hogy elfeledtesse a karácsonyi ünnep vallási eredetét.

Aki a szovjet időkben is megfordult Moszkva híres gyermekáruházban, a Gyetszkij Mirben, lemérheti, mekkorát változott az orosz főváros: a valamikor szegényes kínálatot a bőség zavara váltotta fel. A polcokon ezerszám sorakoznak a játékok, a ruhaboltokban pedig a legdrágább nyugati cégek kínálják gyermekruha-költeményeiket. Az ünnepek közeledtével a hipermarketek forgalma is szemmel láthatóan megnőtt: a vásárlók megdöbbentő mennyiségű étellel és alkohollal pakolják meg bevásárlókocsijukat.

Az üzletek kedvezményes hitelekkel készültek a vásárlási lázra: miközben az éves infláció 11-12 százalék körül van, sok helyütt tíz hónapos, kamat- és kezelésidíj-mentes kölcsönt ajánlanak az érdeklődőknek. Az idén a törvényhozók is gondoskodtak ajándékról: az új év első hetének hétköznapjait munkaszüneti napokká nyilvánították, így a téli vakáción lévő gyermekekkel a szülők többsége is otthon maradhat. A honanyák és honatyák döntése komoly bölcsességről tanúskodik, hiszen a gyakorlat eddig is azt mutatta, hogy az oroszok az otthoni fáradalmak munkahelyi kipihenésére, illetve a kollégákkal való ünneplésre fordították a hivatalos újév és a január 7-ére eső ortodox karácsony közti munkanapokat.

Hömpölyög a karácsonyi tömeg Belgrád főutcája, a Terazije kivilágított kirakatai előtt is, bár a háttérben a televízió toronyépületének az 1999-es bombázások emlékét őrző áttört födémjei, roncsolt falai láthatók. Kicsit odébb, a ma Sándor király nevét viselő egykori Forradalom körúton Mercedesükből, Audijukból felékszerezett, bundás hölgyek, elegáns urak bújnak ki a Metropol Hotel előtt. Az ötvenes évek megkopott luxusát idéző szocreál épület - a Tito-korszak egyik reprezentatív helye -, amely ma játékteremnek is otthont ad, állítólag a szerb maffia, a Milosevicshez kötődő üzleti klánok egyik kedvelt találkozóhelye. Noha a szerb karácsonyt január 7-én tartják, december közepén a belvárosban már javában zajlik a vásár. A presszók is tömve. A szecessziós, kerámiahomlokzatú Moszkva Szálló földszintjén működő elegáns kávéházban lehetetlen asztalhoz jutni. Ide másféle közönség jár: újságolvasó értelmiségiek, egyetemi hallgatók, a belgrádi középosztály.

Az év végi ünneplés persze korántsem olyan intenzitású, mint a nyugati hagyományokat követő országokban. A szerb fővárosban alig két-három éve kezdett elterjedni az év végi bevásárlási láz. A Terazije üzleteinek kirakataiban, az áruházakban látni ugyan egy-két feldíszített fenyőfát, a Kneza Mihaila sétálóutca elején egy vattaszakállú Télapó is bóklászik, a díszkivilágítást néhány színes reklámfeliratos lampion hivatott szolgáltatni, ám a pravoszláv szerbek otthonaiban nem divat a karácsonyfa. Ehelyett, a hagyományt követve, az év végén tölgyfaágakkal díszítik a családi védőszentek ikonjait. A fogyasztási kedv, az év végi ajándékozás viszont kezd átragadni a szerbekre is.

A Kneza Mihailán egy utcai árus tetszetős, ám kétes eredetű Hugo Boss nyakkendőket kínál. A butikok, ruházati boltok kirakataiban Dolce e Gabbanna-, Versace-, Pierre Cardin-termékek csábítják a vevőt - könnyen lehet, hogy egy részük hamisítvány -, máshol Timberland cipők, Benetton és Mexx szabadidőruhák meg persze elektronikai cikkek kelletik magukat. Nemrég nyílt a Sony-mintabolt, egy másik üzletben Panasonic plazmatévé kapható mintegy 400 ezer és dvd-felvevő 60 ezer dinárért (a csúszó leértékelés jelenlegi állása szerint egy dinár = 3,1 forint). Rejtély, kik vásárolnak ilyesmit egy olyan országban, ahol hivatalosan 15 ezer dinár körül van az átlagjövedelem, és az átlag fölött - belgrádi újságíró-kollégák szerint - a lakosság mindössze 10 százaléka él. A titok nyitja: legalább 50, de inkább 65 százalékosra tehető a feketegazdaság aránya. A jövedelmek nagy része ezért nem jelenik meg a hivatalos statisztikákban, és tekintélyes összegeket utalnak haza a külföldön dolgozók is.

A legkeresettebb árucikkek egyike most, 2004 végén Belgrádban mégis egy könyv: a "jugonosztalgia" enciklopédiája (Leksikon yumithologhije). Egy internetes "beíró" honlapként született, és most könyvként kiadva 500 oldalon 930 tárgyat, személyt, intézményt, eseményt, mozzanatot sorol fel, az egykori szocialista Jugoszlávia lakói szívéhez nőtt dolgok leltárát. Szerepel benne a jugoszlávokat motorizáló Zastava 600-as autó, az ihatatlan Cockta üdítőital, a szocialista dinárbankjegy, a Crvena Zvezda (Vörös Csillag) legendás belgrádi futballcsapat és még sok minden. A múltba vágyás nem csupán e kiadványban ölt testet. Az egyik legkedveltebb belgrádi kávéház ma a JBT (az egykori pártállami vezér, Josip Broz Tito kezdőbetűi nyomán), ahol a felszolgálók a politikai rendőrség szürke egyenruháját viselik, és ahová csak egykori vörös párttagsági könyvvel lehet belépni - akinek nincs ilyen igazolványa, az a kínai ruhaneműt is kínáló szabadpiacon vásárolhat magának.

Pozsonyban már december elején kóstolót vesznek a jóból - legalábbis ami a kulináris élvezeteket illeti. A szlovák fővárosban az idén sem tértek el a hagyománytól: az óvárosi Hlavne Namestie-n, vagyis a Főtéren sátrat vertek a karácsonyi díszeket és apró ajándéktárgyakat áruló kézművesek és a vendéglátósok. Kapható itt zsíros kenyér hagymával, sült kolbász, de rétesek, palacsinták gazdagon töltött változatait is kínálják. Kondérban rotyog a házikolbásszal, tejföllel, szárított gombával készülő, messze földön híres szlovák káposztaleves. Étvágygerjesztőként fiatalok és idősebbek kis csoportokba verődve hörpintgetik a mézbort. A méztermelők is sátrat vernek ugyanis ilyenkor, mert portékájuk keresett cikk az ünnepek előtt: a méz vagy abból készült édességek ajándékozásával kívánnak az emberek jó egészséget egymásnak. A forralt borként kortyolgatható, mézből erjesztett medovinát azonban ajánlatos mértékkel szopogatni, a meleg nedű könnyen a fejébe szállhat az ünnepi beszerzőkörúton járónak.

Aki viszont túlmerészkedik a turistalátványosságnak is szánt, szépen felújított és az ünnepekre feldíszített óvároson, az már nem sokat láthat az ünnepi készülődésből. A hetvenes-nyolcvanas évek magyar turistái még emlékezhetnek az akkor bevásárlóparadicsomnak tetsző Prior csehszlovák áruházláncra. A pozsonyi belvárosban több kézen is megfordult, egykori korszerűségéből sokat vesztett, jócskán megszürkült áruház most a Tescóé, amely nem az otthon megszokott szupermarketet, hanem "hagyományos", különböző részlegekből álló, butikrendszerű üzletet alakított ki a többszintes épületben. A karácsonyi ajándékra családtagonként ezer korona körül költő pozsonyiak inkább a belvároson kívüli bevásárlócentrumokban vadásznak alkalmi vételre, és ha ott sem találnak kedvükre való portékát, immár EU-tagként átruccannak a szomszédos ausztriai Schwechatra, ahol a hét végi bolhapiacon szinte jelképes áron lehet kinőtt-megunt sporteszközökhöz, játékokhoz jutni.

A románok lelkesen ápolják az "átkosban" a hivatalosan nem létező karácsonyt helyettesítő úgynevezett ajándékozási hónap hagyományait, amelyeket sajátos módon ötvöznek az európai szokásokkal. Így aztán a Nyugatról "importált" Mikulás - amelynek román adaptációját Mos Craciunnak, vagyis karácsonyapónak nevezik - december 6-ától szilveszterig folyamatos ajándékozásban van. Bukarestben például, az I. kerületi polgármesteri hivatalban büszkén mesélték a HVG tudósítójának, hogy december 19-éig karácsonyapónak öltözött középiskolásokkal járják végig a gyermekotthonokat, óvodákat, ahol egy rövid műsor után édességcsomagokat adnak a kicsiknek. Jóságos akciókat szervez a Bucuresti Mall nevű bevásárlóközpont is, ahol időseknek és gyerekeknek osztogatnak ajándékcsomagokat. A karácsonyi ajándékozás és a karácsonyfa-állítás persze - mint azt Petru Sirbu ortodox pap elmondta - nem ortodox szokás, nyugat felől és Erdélyből gyűrűzött át a Kárpátokon.

Az igazi hívők karácsony előtt harmincnapos böjtöt tartanak, amikor tilos az esküvő és minden más mulatság. A tradíciók szerint a szentestére kaláccsal, pereccel, főtt és édesített búzával, töltött káposztával kell készülni, és a böjt miatt a disznót december 23-án vagy 24-én, esetleg még később vágják le. "A halétel fogyasztása ilyenkor csak Bukovinában szokás, mert ott átvették a katolikusoktól" - magyarázta az atya, hozzátéve, hogy a hagyományok már falun is összekeveredtek a városi szokásokkal, "az emberek képesek úgy leülni enni, hogy a pap nem szentelte meg az ételt". Szintén ortodox hagyomány a december 23-án kezdődő "kólindálás", amikor állatfiguráknak öltözött emberek házról házra járva énekelnek, verset mondanak, és ezért pénzt kapnak. A népi hagyományt követve egyébként a karácsonyi ünnepek egészen vízkeresztig tartanak.

Más képet mutat Kolozsvár, ahol már a románok is régen átvették az európai szokásokat. Az üzletek kirakatai mindenütt ünnepi díszben pompáznak, december első hetében a polgármesteri hivatal megkezdte a díszkivilágítás felszereltetését, amelyből azonban az idén is csak a központba jut. A Funar-érát felváltó jobboldali vezetés pedig vélhetően már nem csak piros-sárga-kék égőket vásárol, és a főtérre felállítandó hatalmas karácsonyfát sem burkolják trikolórba.

A kolozsváriakat azonban legalább enynyire izgatja, hogy lesz-e elég karácsonyfa. A fatolvajok ellen küzdve ugyanis az erdészeti igazgatóság az idén először azonosító jellel látja el a legálisan árusítható 13 ezer fát, amely a háromszázezres nagyváros igényeinek negyedét sem elégíti ki. Hogy mégse maradjon senki fa nélkül, arról a fenyőmaffia gondoskodik.

A bevásárlási őrület, régiótól függetlenül, egész Romániában kitör ilyenkor. Egy felmérés szerint az átlagcsalád 1-3 millió lejt (1 forint = 158 lej) költ ajándékra. Az előző évek tapasztalatai szerint a csúcspont - az ajándék- és az étel-, italvásárlás tekintetében - december 23-24. A nagyvárosok mindegyikében van kijelölt vásárközpont, ahol a petárdától a kínai bóvlikon keresztül az arany ékszerig minden kapható, miközben a boltok egymást licitálják túl az árengedményekben, különleges ajánlatokban. Most éppen az egyik országos háztartási elektronikai bolthálózat "hitel személyi igazolványra" akciója viszi a prímet, amellyel 20 millió lejig lehet vásárolni. Ami némi gyógyír a román valuta 5 százalékos erősödésére azoknak, akik a nyugati rokonoktól eurót, dollárt várnak karácsonyra.

GÁTI JÚLIA / POZSONY,

IRHÁZI JÁNOS / BUKAREST, KOLOZSVÁR, MAGYAR PÉTER / BELGRÁD,

NÉMETH ANDRÁS / MOSZKVA,

POÓR CSABA / KIJEV