Bizonyos értelemben rabszolgamunkát végeztet - ismeri el internetes fórumokon Patrick Bernard, a kaliforniai Gamersloot.net nevű vállalkozás főnöke. Más kérdés - teszi mindig hozzá -, hogy akiket dolgoztat, azoknak nem egy ázsiai vagy fekete-afrikai országban kell éhbérért nehéz fizikai munkát végezniük, vagy futószalag mellett állniuk, hanem napi nyolc-tíz órában számítógépen játszanak. A londoni The Observer vasárnapi lap Bukaresttől nem messze, egy kisvárosban talált rá a Gamersloot alkalmazottainak egy csoportjára, akik havi mintegy 150 dollárnak megfelelő összegért három műszakban online játékokban harcolnak: várat ostromolnak, kincset keresnek, űrgyarmatot vagy virtuális várost építenek.

A bérjátékosok munkája iránti keresletet a szerepjátékok legújabb, interneten keresztül interaktívvá tehető változata teremti, amely az utóbbi két-három évben a széles sávú online kapcsolat térnyerésével egyidejűleg viharos gyorsasággal terjed tizen- és huszonévesek tízmilliói körében. Az úgynevezett intenzív, több résztvevős online szerepjátékok mind bonyolultabb virtuális világokat hoztak létre, amelyekben a játékos mesebeli karaktereinek egyre több feladatot kell megoldaniuk ahhoz, hogy magasabb szintre lépjenek, megszerezzék az áhított fegyvereket vagy kincset, és teljesítsék a megszabott feladatokat. Egy "átlagos" számítógépőrült heti 22 órát fektet efféle művilági karrierépítésbe, ám a fanatikusok körében nem ritka az sem, hogy heti hatvan órát görnyednek a monitor előtt. Akik ezt megspórolandó fizetni is hajlandók egy, a megfelelő szintre felturbózott szereplőért vagy az annak megszerzéséhez szükséges virtuális javakért, azok immár működő piacra találnak - természetesen ugyancsak az interneten.

Az elsők között az ugyancsak kaliforniai BlackSnow Interactive (BSI) nevű vállalkozás ismerte föl a virtuális világokban való boldogulásukért az időn kívül - vagy ahelyett - pénzt áldozni is hajlandó megszállottak kiszolgálásában rejlő üzleti lehetőséget. A cég 2002 elején az amerikai határ túloldalán, a mexikói Tijuanában bérelt irodát, és tanított be a számítógép, valamint az online játékok alapfokú ismeretére a boldogulásukat a városban kereső környékbeli földműveseket. Ők, főleg mechanikus mozdulatok monoton ismételgetésével, sárkányokat és egyéb szörnyeket győztek le, harckészséget fejlesztettek, aranyérmeket, illetve egyéb díjakat gyűjtöttek, hogy aztán a BSI jó pénzért értékesítse az ő fáradságos játékuk árán a képzelt világok magasabb szintjére emelkedett virtuális szereplőket. A napi néhány dollárért dolgozók munkájának gyümölcse egyes becslések szerint havi 60 ezer dollár nyereséget hozott a BSI-nek - míg föl nem figyelt az üzletelésre az egyik megcélzott online szerepjáték, a Dark Age of Camelot kifejlesztője, a Mythic szoftvercég is. Ő sorban lezárta a turbózott szereplőket vásárlók hozzáférését, az adásvétel legfontosabb helyszínének számító internetes bolhapiacról, az eBayról pedig letiltatta a programjával kapcsolatos aukciókat, és ezzel magát a BSI-t is eltüntette a színről.

A szerepjátéküzlet szellemét azonban nem sikerült visszaszorítani a palackba. Ma legalább 350 ilyen online játék között válogathatnak az érdeklődők - több tucat esetében a részvételre előfizetők száma meghaladja a százezret -, az eBay árverésein pedig ezerszám kerülnek képzeletbeli kalapács alá a virtuális szereplők, illetve jutalmak. Egy, a játékmániától megfertőzve annak gazdasági környezetére is kíváncsi amerikai közgazdász azt állítja: a virtuális javak forgalmazása már nagyon is valóságos pénzeket mozgat, az ebből származó bevétel a konzervatív becslések szerint évi 100 millió dollár, de a lelkesebbek, úgy vélekedik, ennek akár az ötszörösét is elérhetik.

Az árak az elérni kívánt nehézségi fok becsületes megszerzésének időigényétől függően változnak. Az egyik legnépszerűbbnek számító EverQuest játékban - ahol Norrath középkori hangulatú világában kalandoznak a szereplők - fölhasználható száz aranyhoz például az eBayen 28,99 dollárért lehet "akciós áron" hozzájutni. De ha valaki a legújabb sikerjáték, a World of Warcraft orkok és emberek között dúló fordulatos háborújában való részvételhez szeretne hosszú órák kattintgatásait megspórolva egy magas fokon kiképzett és felszerelt játékoshoz jutni, annak nem kevesebb mint 899 dollárt kell kipengetnie. Ám az eladónak nem árt óvatosnak lennie, mivel a szerepjáték készítője, a Blizzard - amely üldözi az efféle kereskedelmet - éppen március közepén zárt le több mint ezer "számlát", amelyek tulajdonosai a szabályokat megszegve szakmányban gyűjtöttek (vagy olcsó bérű operátorokkal gyűjtettek) a kalandok során felhasználható aranyat, amelyet aztán áruba bocsátottak.

Tavaly decemberben pedig már igazi sajtószenzációt okozott, amikor az ausztrál David Storey 26,5 ezer USA-dollárt sem sajnált azért, hogy megvásároljon egy csodálatos szigetet a több mint 220 ezer tagú, Project Entropia nevű virtuális valóság Calypso bolygóján. Ami persze nem ígérkezik rossz befektetésnek, hiszen tervei szerint bérleti díj fejében engedi majd be birtokára az ott virtuálisan lakni vagy természeti kincsek után kutatni vágyókat. Befektetése a való világban is megtérülhet, mivel a mesevalóságban - noha a játékba való belépés ingyenes - saját helyi valutával kell fizetni a szükséges javakért. A játék pénzhez elsősorban feladatok megoldásával lehet hozzájutni, de meg is vásárolható, tizet adnak belőle egy igazi USA-dollárért: ezt szükség esetén a játékosok hitelkártyáról fizetik be, de a sikeresek, akiknek odabent van mit eladniuk, ki is vonhatják hasznukat a virtuális valóságból.