HVG

Évek óta döntetlenre áll a vita, vajon sok vagy kevés a hazai gyógyszerfogyasztás. Ennek megítélése attól függ, mihez hasonlítjuk: az OECD-országok között is hátul kullogó magyar élettartamhoz, az évente kidobott 2500 tonna orvossághoz, netán a fekvőbeteg-ellátásra fordított forintokhoz. Ez utóbbira - amely szinte egyhangú szakmai vélemény szerint túlméretezett, igaz, egyúttal alulfinanszírozott is - az idei költségvetési előirányzat szerint csupán 362 milliárd forint jutna. Történelmi fordulópont, hogy a fekvőbeteg-kasszát az előrejelzések szerint első ízben fogja felülmúlni a gyógyszerre fordított egészségbiztosítási támogatás, amely elérheti a 390-400 milliárd forintot is, s amelyet a gyógyászati segédeszközök szubvenciója további több mint 40 milliárd forinttal fejel meg (lásd táblázatunkat).

A gyógyszertámogatás összege az elmúlt öt évben kis híján megduplázódott, miközben a gyógyszerek termelői ára nem vagy alig néhány százalékkal nőtt. A kasszatúllépés is folyamatosan növekvő tendenciát mutat, ennek összege tavaly már megközelítette a 100 milliárd forintot. Az állami gyógyszertámogatások féken tartásával egészségügyi miniszterek sora próbálkozott: a fideszes Mikola István például a gyógyszerismertetés és -promóció szabályait szigorította, a szocialista Kökény Mihály pedig forgalomarányos befizetésre kötelezte a gyártókat. Molnár Lajos most valamennyi lehetséges megoldást egyszerre vetette be: egyebek mellett erősítené az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) áralku-pozícióját mind a gyógyszerek, mind pedig a gyógyászati segédeszközök körében. A gyártók árajánlatait nyilvánossá, az interneten is hozzáférhetővé tenné, megkönnyítené és meggyorsítaná az olcsó, generikus készítmények befogadását az OEP által támogatott medicinák közé, és tovább szigorítaná a gyógyszerek orvosoknak szóló ajánlási lehetőségeit. Jelenleg 2800 orvosi diplomás gyógyszergyári "termékmenedzser" ismerteti meg praktizáló kollégáit valamely medicina újdonságaival, az ő, eddig 13 500 forintos regisztrációjukért a jövőben egyenként 5 millió forintot, majd évente további 1 milliót kellene fizetni. Önmagában ez például a Richter Gedeon Nyrt.-nek jövőre 1 milliárd forintos pluszkiadást jelent, hacsak szélnek nem ereszti 230 orvoslátogatóját.

A gyógyszergyártók a fix összegű támogatásban részesülő készítmények után 14, a százalékos támogatást élvező orvosságok után 16 százalékos kötelező rabattot fizetnének az OEP-nek mint legnagyobb vásárlójuknak. A befizetendő összeget mérsékelhetik, ha csökkentik készítményeik árát, és vállalják, hogy három évig nem drágítanak. Gyaníthatóan ők állják majd a gyógyszerkassza túllépése esetén a deficit nagyobb részét is: 1 és 9 százalék közötti plusz esetén még közösen töltené fel a kasszát az állam és a gyógyszeripar - minél nagyobb a deficit, az utóbbira annál nagyobb teher jut -, 10 százalék felett azonban a többlettámogatás teljes összegét a gyártóknak kell befizetniük. "Ha azzal számolunk, hogy 2007-ben az OEP-gyógyszerkassza legfeljebb 320 milliárd forint lesz, a mai tendenciák alapján legalább 100 milliárd forintos túlköltés valószínűsíthető. Számításunk szerint ez azt jelenti, hogy a támogatott medicinát forgalmazó cégek árbevételének 36 százalékát vonja el a most benyújtott törvény elfogadásával a kormány, természetesen az adókon felül" - mondta a HVG-nek Székely Krisztina, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének elnöke.

A gyártókhoz hasonló befizetési kötelezettség terhelné a gyógyszer-nagy- és kiskereskedőket is. Utóbbiak évi 30 millió forintos nettó árbevételtől felfelé, emelkedő mértékű szolidaritási díjat fizetnének, amellyel a hátrányos helyzetű patikák fennmaradását segítenék. A Magyar Gyógyszerészkamara (MGYK) alighanem ennyi sarcot könnyedén tudomásul venne, ám mással van elfoglalva: az eddig államilag garantált monopóliumuk elvesztése miatt aggódik, sztrájkkal, utcai demonstrációkkal fenyegetődzik. Eddig eredménytelenül, mert a pénteken az Országgyűlésnek benyújtott gyógyszer-gazdaságossági törvény az utolsó szóig érvényesíti a miniszter által kilátásba helyezett piacliberalizáló lépéseket, amelyektől a tárca a vevők igényeihez rugalmasabban alkalmazkodó nyitva tartást, a szabaddá váló verseny hatására több szolgáltatást, valamint olcsóbb vény nélküli orvosságokat remél.

Sokan értetlenkedve fogadták, hogy a miniszter a medicinát rendelő orvosokat is bevonná a deficit felelősei körébe. Ha a doktorok rendszeresen és indokolatlanul a választhatók közül a drágább készítményeket írják fel, az OEP csökkentheti a praxisuk, illetve a rendelőintézet finanszírozását. "Nem úgy kell elképzelni, hogy minden egyes recept támogatástartalmát megvizsgálja az OEP, hanem a tevékenység egésze kerül mérlegre. Azt tesszük szóvá, ha ez jelentősen eltér a rendelt gyógyszerek mennyisége és térítési díja tekintetében az átlagtól" - magyarázta a HVG-nek a miniszter, hogyan kell érteni a tervezett regulát.

A gyógyszertörvénynél minden bizonnyal kevesebb indulatot vált ki az egészségbiztosítási felügyelet létrehozásáról szóló javaslat, amely a fogyasztóvédelmi feladatok ellátására új hatóságot hoz létre. Ennek a hatvan-hetven fős, a szakminiszter felügyelete alá rendelt apparátusnak egyebek mellett az lenne a dolga, hogy a biztosítottak érdekeit képviselje. Ellenőrizné a szolgáltatások hozzáférhetőségét és minőségét, internetes honlapján elérhetővé tenné a várólistákat, minőségmérési rendszereket dolgozna ki. Bár az OEP 2005 márciusa óta rendszeresen közöl "minőségi rangsorokat" - elsőként az infarktushalálozás gyakoriságáról közölt ilyet a kórházak típusa szerint, majd pedig a császármetszéses szülések gyakoriságáról -, az intézmények anonimak, beazonosíthatatlanok maradtak. Ennek ellenére a rangsorokat az orvosszakma sokat bírálta. Most ezek a minőségi sorrendek kíméletlenül nyilvánosak lesznek - ígéri a miniszter -, és a felügyelet, amely alkalmanként legfeljebb 10 millió forintos pénzbüntetést szabhat ki, szélsőséges esetben arra is felszólíthatja az OEP-et, hogy bontson szerződést a nem megfelelő szolgáltatást nyújtó kórházzal vagy rendelőintézettel.

Az új hatóságnak meg kell találnia a helyét az egészségügy szakmai kontrolljáért felelős Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ), valamint az egészségbiztosítói szektort felügyelő Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) mellett. Elnökét hat évre a miniszterelnök nevezi ki - áll a törvénytervezetben -, a hattagú felügyeleti tanács tagjait pedig az egészségügyi és a pénzügyminiszter, a Gazdasági Versenyhivatal, a PSZÁF, a kórházszövetség és szakmai kamarák delegálják. Az egyelőre nem világos, hogy ebbéli tisztükben hogyan fogják a betegek érdekeit előtérbe helyezni, mivel a törvény tervezői nem igyekeztek sem a fogyasztó-, sem a betegvédelem területén tapasztalatot szerzett személyeket és szervezeteket a testületbe invitálni.

A szakmai kamarák működését újraszabályozó törvénytervezet, mindenekelőtt a kötelező tagságot megszüntető passzus már a jogszabály papírra vetése előtt élénk ellenkezést váltott ki. Nemcsak a nagy publicitással tiltakozó Magyar Orvosi Kamara (MOK) és az MGYK, hanem a két évvel ezelőtt alapított, a három érintett szervezet közül a legnagyobb, 100 ezer tagot számláló Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara is zokon vette jogosítványai megnyirbálását. Ha a tervezetet az Országgyűlés elfogadja, minden kamarai tagsági viszony automatikusan megszűnik, a szakmai érdekképviseleteknek újra kell szerveződniük, immár önkéntes alapon. A jövő áprilisig megrendezendő soron kívüli kamarai választásokon válik majd el, önszántukból hányan tartják fontosnak a szakmai együvé tartozást. A kamarák véleményezési jogköre megmarad, köztestületi - nyilvántartási, képzés-szervezési - jogosítványaikat azonban jócskán szűkítené a minisztérium.

A közvélemény számára nem sok olyan etikai ügy maradt emlékezetes, amelyben a betegnek igazat adó kamara elítélte volna valamely céhbeli kollégáját, a jövőben ez már elvétve sem fordulhat elő. Az új kamarák jövő évtől ugyanis csak a tagsági viszonnyal, a szervezet belső rendjével, nem pedig a szakmagyakorlás kérdéseivel összefüggő etikai ügyekben dönthetnek. A szakmagyakorlás viselkedési normáinak kidolgozásáról és annak betartásáról egy új fórum lesz hivatott dönteni: a törvénytervezet az ÁNTSZ keretein belül véli megtalálni az önálló jogi személyiséggel felruházott Országos Etikai Tanács helyét. "Az egészségügyben tapasztalható tudatos rombolás ellen tiltakozva" a MOK demonstrációra szólította fel a tagságát, mintegy csatlakozva a gyógyszerészek megmozdulásához.

A törvények sora napokon belül a szintén hosszan vitatott - és széles körben ellenzett - vizitdíj, valamint kórházi ágydíj bevezetéséről rendelkező paragrafusokkal folytatódik. A mértékek már ismertek - alkalmanként 300 forintot kellene fizetni -, a mentességek köre is körvonalazódott; a tervezet benyújtását az elszámolás és a visszafizetés technikájának meghatározása késlelteti. A legnagyobb intézkedés-csomag, amely az egész országra kiterjedően meghatározza, mely kórházak kerülnek a fejlesztendők sorába, és melyek lesznek a krónikus betegek ápolására kijelölve, csak az év végére készül el. Így ha addigra netán elülnének is a mostani viták, a 160 hazai kórház sorsát alapvetően meghatározó lista bizonyosan újabb indulatokat vált majd ki.

GÁTI JÚLIA