Mintha már csak a megszokás tartaná életben a pártvezetők politikai évértékelőjének műfaját. Az Orbán Viktor miniszterelnöksége idején meghonosított, akkoriban még a politikai innováció egyik hathatós eszközének számító attrakció folyamatos kiüresedése évek óta tart. A két nagy tábor vezetőjének tavalyi produktuma után - amely leginkább általánosságtól hemzsegő kampánybeszédekre emlékeztetett (HVG, 2006. február 4.) - az idén még ennél is halványabbra sikerült az első felvonás. Gyurcsány Ferenc hétfői parlamenti beszéde híján volt mindannak, ami az évértékeléshez mint kifejezéshez társítható. Nem volt sem leltár, sem helyzetértékelés. Igaz, a reformokból még nem is nagyon lehet mit a mérlegre tenni; a kiigazítás sikerességének megemlítése így maga is inkább eufemizmusként hatott. De nem nyitott meg a beszéd új dimenziókat, nem vázolt fel új víziókat sem.
A kormányfő, aki egy éve még amolyan törvény-előterjesztőként viselkedett - konkrét törvénymódosításokat, kormánydöntéseket helyezett kilátásba -, most leginkább egy, a hatalomhoz lojális megfigyelő vágyálmait, illetve az ország előtt álló általános feladatokat fogalmazta meg. Például: az egészségügyi, oktatási reformokat folytatni, a gyermekszegénység ellen küzdeni kell. Megkezdődik a büntető törvénykönyv és a polgári törvénykönyv átfogó megújítása (lásd cikkünket a 17. oldalon). A retorikai teljesítményként is nehezen értékelhető - leginkább leckefelmondásnak tűnő - beszéd talán egyedüli újdonsága az volt, hogy a miniszterelnök ezúttal nem az ellenzéki vezér és pártja politikai mozgásához viszonyítva határozta meg magát és politikai törekvéseit. Feltűnően visszafogott, konfliktuskerülő volt, ami éppúgy lehet egy később általánossá váló miniszterelnöki magatartás előképe, mint annak az óvatosságnak a jele, amit az MSZP tisztújító kongresszusának közelsége miatti diplomáciai megfontolások tettek indokolttá.
Elveszett ugyanakkor a miniszterelnöki évértékelőnek az a pikantériája, hogy míg Orbán korábban rendre az Országgyűlés falain kívül, saját közönség előtt beszélt, Medgyessy Péter, majd Gyurcsány, a vita lehetőségét felkínálva, parlamenti keretek között mondta el szónoklatát. Bár formailag ezúttal sem volt ez másként - Gyurcsány a házszabály alapján, napirend előtt mondta el 55 perces évértékelőjét -, lényegében a kormányfő is saját közönségével diskurált, mint teszi azt lapzártánk után, pénteken Orbán. A tavaly ősz óta tartó ellenzéki bojkott miatt ugyanis - amelynek meghosszabbításáról a Fidesz-frakció tagjai a hétfői nyílt szavazáson, Orbán óhajának megfelelően, mindössze két ellenszavazat és három tartózkodás mellett döntöttek - a kormányfő most is félházas beszédet mondott. Az ellenzéki frakcióvezetők viszont reagáltak a Gyurcsány-beszédre, ezt viszont már a miniszterelnök nem tartotta válaszra érdemesnek.
Minden arra mutat: a felek túlságosan is mélyre ásták magukat a lövészárkokba ahhoz, hogy most már bármelyikük is új irányt szabhatna a dolgok menetének. Orbán pénteki beszédétől sem várható, hogy a tőle eddig hallottakhoz képest valami minőségileg újjal rukkolna elő. A pártelnök - aki ezúttal a "polgári" kormány egyik szimbolikus építményében, a 2002-es választásokon a Fidesz főhadiszállásaként is működő Millenáris Parkban lép fel - forrásaink szerint várhatóan a párt által elindított, ám az utóbbi hetek fejleményei nyomán (Schmidt Mária elleni cikk, Kossuth téri kordonbontás) háttérbe szorult társadalmi vitához szervesen kapcsolódó beszédet mond. Állítólag hangsúlyosan kíván szólni a demokratikus szabadságjogok magyarországi állapotáról. Az igazságosság, életminőség, közszolgáltatás, versenyképesség témakörében meghirdetett konzultáció népszerűsítése mellett pedig kitérni szándékozik az általa "új többségnek" nevezett - a kormánnyal immár nem valamifajta ideológia alapján szemben álló -, ám meglehetősen képlékenynek, amorfnak tűnő politikai képződmény előtt álló feladatokra is. Mindehhez pedig most már nem csupán a kordonok látványa ad sajátos hátteret.
DOBSZAY JÁNOS
