Míg a nyilas zászló öt piros és négy fehér sávot, valamint egy nyilaskeresztet tartalmazott, addig a történelmi zászló egyszerűen négy piros és négy fehér sávból áll - szögezte le a híveit a múlt szombatra a Várba szólító közleményében az új radikalizmus pártja, a Jobbik. A nagygyűlésnek hirdetett, végül három-négyszáz főt megmozdító demonstráció egyik szónoka, az önmagát ezúttal közírónak tituláló Orbán Éva középiskolai tanár - a néhány hete piacra dobott Amit az Árpádsávos zászlóról illik tudni című brosúra szerzője - "megdöbbentő" felfedezését ismételte meg hallgatóságának, miszerint már csak a sávszámok eltérése miatt sincs semmi közös a nyilas, illetve a törvényi védelemre szoruló "nemzeti jelkép", az árpádsávos lobogó között.

Az utca embere valószínűleg ezután sem fog sávszámolgatásba kezdeni egy vörös-fehér vászon láttán. A rendszerváltás utáni években (tavalyig) ugyanis ezt a könnyen azonosítható szimbólumot - a nyilas korszak hagyományát felélesztve - kizárólag szélsőjobboldali csoportok használták. Árpádsávos zászlót lengettek 1991-ben a tatabányai Turul-szobor újraavatásakor a ceremóniától még távol tartott szkinhedek, s ott virítottak a Kossuth téren az árpádsávok akkor is, amikor egy évvel később, október 23-án belefojtották a szót Göncz Árpád köztársasági elnökbe. Az 1990-es évek közepén a Szálasit eszmei elődjének tekintő Szabó Albert-féle csoportosulások ugyanúgy hatalmas árpádsávos lobogók alatt masíroztak, mint a Nemzeti Arcvonal, illetve a Vér és Becsület nevet választó neonácik.