Mindegy, hogy ki veszi meg, csak történjen valami, mert ez az állami kft meg fogja ölni a lóversenyt - panaszkodtak a HVG-nek a múlt szombati ügetőfutamok szünetében a lovit három évtizede minden héten felkereső törzsfogadók. "Hogy tudnának nyereséget termelni, ha arra sem képesek, hogy rávegyék a hajtókat, startoljanak becsületesen?!" - fakadt ki egyikük a százszázalékos állami tulajdonban lévő Nemzeti Lóverseny Kft. veszteségeire célozva.

A fogadók reményei dacára a Nemzeti Lóverseny Kft.-re és a Magyar Lóversenyfogadást Szervező Kft.-re tavaly augusztusban kiírt privatizációs pályázatról első körben nem született döntés. Pedig a két cég nem áll valami fényesen: a Nemzeti Lóverseny Kft. tavaly a 2006-os 1,4 milliárdos árbevételénél - az előzetes mérlegadatok szerint - kevesebbet, tavalyelőtti félmilliárdos üzemi veszteségénél valamelyest többet realizált, a lóversenyfogadást szervező cég pedig alulteljesítette előző évi 1,3 milliárdos árbevételét és 8 millió forintos nyereségét. A magánosításról a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. igazgatósága a múlt hét szerdán tárgyalt ugyan, ám a verdiktet elnapolta. A HVG információi szerint azért, mert a grémium még egyeztetni kíván a szerencsejátékokban illetékes pénzügyi tárcával.

A lóversenyes céget tulajdonba, a fogadást pedig tízéves koncesszióba adó tenderre egyébként csupán egyetlen pályázat érkezett a tavaly novemberi határidőig. Bár korábban úgy hírlett, hogy legalább három szereplő - a francia állami tulajdonú lóversenycég, a Pari Mutuel Urban, a szakmai befektető olasz Sisal S.p.A., valamint a Danubius Szálloda és Gyógyüdülő Nyrt. fő tulajdonosaként az egyik legnagyobb brit fogadóhálózatot, a Ladbrokes Ltd.-t is birtokló Bernard Schreier izraeli-brit üzletember - licitjére lehet számítani, sőt az állami tulajdonú Szerencsejáték Zrt. is indul a tenderen, végül csupán Winkler Márton, az Amerikai-Magyar Bőrkereskedelmi Zrt. tulajdonosa által gründolt befektetői konzorcium tett ajánlatot. Ennek tartalmáról sem a privatizációs szervezet, sem a végleges döntésig hallgatást fogadó üzletember nem nyilatkozott a HVG-nek. Az ügetősportban érdekelt - egyebek közt a 2006-os Derbi-győztes lovat is tulajdonló - Winkler ugyanakkor nem csupán a tendert, de még az általa birtokolt galopptréningpályát is elbukhatja. A Levegő Munkacsoport két héttel ezelőtt beadvánnyal fordult a Pest Megyei Ügyészséghez az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. és Winkler között még tavalyelőtt kötött adásvételi szerződés miatt, az üzletember ugyanis 760 millió forintért megvásárolta a Dunakeszi-Alagon található 167 hektáros lóverseny-tréningtelep 54 hektáros - homokos talaja és természetes növénytakarója miatt hóban-sárban is használható, ezért téli pályának nevezett - részét. A tranzakció már akkor vihart kavart, Winkler ugyanis néhány napos növénytermesztői őstermelői igazolványt lobogtatva, törvényben előírt elővásárlási jogára hivatkozva szerezte meg a területet, amelyért másfél évig pereskedett (HVG, 2006. március 4.).

"Az adásvétel több mint aggályos. A téli pálya ugyanis 1993 óta helyi természetvédelmi oltalom alatt áll, ami azóta sem szűnt meg, ám ezt a szerződéskötéskor nem vették figyelembe" - nyilatkozta a HVG-nek Bendik Gábor, a Levegő Munkacsoport jogásza. A természet védelméről szóló 1996-os törvény szerint az ilyen besorolású, állami tulajdonú területek csak akkor kerülhetnek magánkézbe, ha a kontraktust a szakminiszter is engedélyezte. Ám erre a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumtól kapott tájékoztatás szerint nem került sor. De ez csak az egyik baki. Bendik szerint a sporttörvény alapján - mivel az ingatlan közel negyede sportcélú területként szerepel a nyilvántartásban - valamelyik lovas egyesület vagy szövetség is jogosult lett volna az alagi pálya megszerzésére.

"A természeti védettség nem szerepel ugyan a tulajdoni lapokon, de ez feltételezhetően a dunakeszi önkormányzat, jelesül a jegyző mulasztása. Ez a 2006-ban újra megerősített védettségi határozatot nem befolyásolja" - így Bendik. A már az 1890-es alapításakor is a természetes állapotokat őrző - ezzel a versenylovak "lenyugtatását" szolgáló - pálya ráadásul aligha kerülhetne ki az oltalom alól, az Alkotmánybíróság 1994. évi 28-as számú határozata szerint ugyanis a természeti védettség szintjét csak rendkívüli esetekben lehet csökkenteni s csak teljes pusztulás után visszavonni (a helyi védettséget a fokozott, majd az országos védettség követi). Amennyiben az ügyészség jogosnak találja a Levegő Munkacsoport panaszait, hivatalból kérnie kell a bíróságtól a szerződés semmissé nyilvánítását. A privatizációs szervezet mozgásterét tovább szűkíti, hogy 2006 nyarán a kulturális tárca miniszteri rendelettel műemlékké nyilvánította az egész alagi tréningtelepet - istállóstul, lakóépületestül, karámostul, edzőpályástul. Az M0-s és a 2/A autóutak találkozásánál található - három éve ismét teltházzal üzemelő, négyszáz versenyló otthonául szolgáló -, máig egységes arculatú, lazán beépített terület ugyanis kiemelt sport-, gazdaság- és kultúrtörténeti értéket képvisel.

A magánosítást az állam azonban minél előbb szeretné nyélbe ütni, mégpedig az idén 181 éves magyar lóversenyzés feláldozása nélkül. Ezért hirdették meg a két céget együtt, mivel az Albertirsai úti 90 hektáros Kincsem Park ingatlanvagyona minimum több tízmilliárdos értéket képvisel - igaz, több mint 5 milliárdos jelzálog terheli. A telek értékesítésének a tízéves elidegenítési tilalom szabna gátat, valamint az, hogy a vevőnek a következő évtizedben évi 110 versenynapot kell megrendeznie, továbbá évi 100 millió forintot - illetve ha a nyertes a nem csupán a lovira értendő bukmékeri rendszert választja, évi 400 milliót - koncesszióként az államkasszába befizetnie. Némiképp árnyalja ugyanakkor a képet, hogy a HVG informátorai szerint a privatizációs stratégia a Kincsem Park egyharmadára, az alagi telep egynegyedére engedélyezné a "sportcélú" építkezést - például fitnesz- és wellnessközpontét, szállodáét és kaszinóét.

"A lóversenyen is érződnek a megszorítások, az embereknek jóval kevesebb a pénzük" - osztotta meg tapasztalatait a HVG-vel Vajtó Lajos, a két lovis cég három éve kinevezett ügyvezető igazgatója, aki a szintén állami tulajdonú Magyar Sportmarketing Kft. éléről került mai posztjára. Vajtó szerint a kiemelt versenynapok sikeresek voltak tavaly is, ám a lovin élőben közvetített franciaországi futamok nem hoztak többletbevételt, bár azokra is fogadni lehetett. Szerinte a Nemzeti Lóverseny Kft. 2000 óta felhalmozott veszteségeit az is súlyosbítja, hogy a X. kerületi önkormányzattal hosszú évek óta nem sikerült megegyezni az évi 170 millió forintra rúgó ingatlanadóról. A privatizációs szándék miatt a tervezett beruházások - a városi fogadóirodák számának fokozatos növelése, illetve egy új számítógépes rendszer beszerzése - is elmaradtak. A lóversenypályán csupán annyi fejlesztés történt, hogy leaszfaltozták - egyesek szerint ezzel életveszélyessé tették - a telivérek verseny előtti felvezetésére és a zsokék nyeregbe segítésére szolgáló, korábban murvával és gyöngykaviccsal borított jártatót. Új fejlemény viszont, hogy a közeljövőben egy országosan fogható televízió közvetíti majd az ügető- és galoppfutamokat (jelenleg a Fix Tv teszi ezt, ám csupán 30 ezer nézője van a loviközvetítéseknek).

A magyar lóversenyszakág versenyképessé tételéhez legalább 2 milliárd forintra lenne szükség - állítják egybehangzóan az iparágban járatos szakemberek. Ez az összeg fedezné az országos fogadóiroda-hálózat kiépítését, a pénzdíjak emelését, és azt, hogy a pesti futamokra külföldön is lehessen fogadni. Ekkora befektetésre azonban legfeljebb a privatizációs pályázat tőkeerős befutója vállalkozhat - ha lesz ilyen.

VAJNA TAMÁS