"A TF-re akartam menni, de az edzőm lebeszélt róla. Ő mondta, menjek a jogra, mert azt könnyen el lehet végezni. Mivel nem akartam katonának állni, jelentkeztem" - emlékszik a hivatás egykori kiválasztásának fő motívumára a magyar égen üstökösként átrohanó Morvai Krisztina által nemrég otthagyott Civil Jogász Bizottság immár egyedüli, 73 éves elnöke. Az ifjúkor mindenesetre a sport jegyében telt: a magasugrásban még a válogatott előszobájáig is eljutó, későbbi sífutó és -ugró azonban a fent már említett úton végül jogászhallgató lett. Nem a legjobbkor: jött 1956, a szülők azonban nagyon óvták: "nem is látott senki a sarkon fegyverrel a kezemben, a legtöbb időt későbbi feleségem szüleinél, a Kútvölgyi úton töltöttem". 1957-ben így is problémát okoz a diploma utáni elhelyezkedés. Csak a Horthy-rendszer Rádió- és MTI-elnökétől, Kozma Miklóstól, az új érában Ortutay Gyulán át az ugyancsak MTI-vezér Barcs Sándorig az elnökök mellett személyi sofőrködő papa összeköttetésével sikerül egy fogalmazói állást kapnia. "Az elején minden idegen volt, nem értettem, hogy tud egy bíró uralni egy ügyet." Aztán megoldja, sőt 1977 elejétől már a Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiumába hívták: "Én voltam az első fiatal, akit felvittek oda." Számos nagy ügy mellett főként a közlekedési ügyek specialistájaként tartották számon 2004. őszi nyugdíjazásáig. Aktivitása a 2006. októberi események kapcsán újjáéled, és szellemileg összejön Morvai Krisztinával, akivel létrehozzák az ügyben többször is harciasan állást foglaló Civil Jogász Bizottságot, amelynek társelnök-szóvivőnője - mint most kiderült - nem is a tagok álláspontját kommunikálta.

"Autók és síelés. Igaz, az utóbbit már visszafogottabban csinálom" - beszél szenvedélyeiről az aranylakodalmukat nemrég ünneplő feleségével egy Fény utcai nagyobb polgári lakást birtokló, mind megfontoltabb exbíró, melyek közül a síelést oly mértékben örökítette két, immár felnőtt, ma ügyvédkedő fiára, hogy azok többszörös síbajnokok is voltak.

müller judit

- Nyilván túl van már a politikai verbalizmusában amazontermészetű Morvai Krisztina távozásának bejelentését követő első sokkon. Kétségbeesett, avagy megkönnyebbült?

- Kétségtelen, hogy Krisztina több nyilatkozatot tett, ami izgalmat okozott, s egy bizonyos körben óriási közönségsikere volt. Hiába kértük azonban, jelentse ki, hogy amit mond, nem a bizottságunk álláspontja, hanem kizárólag az övé, ezt nem tette meg. Pedig amikor 2006 végén megalakultunk, leszögeztük, hogy mindenféle politikai erőtől megfelelő távolságot tartunk, és csak az alkotmány, illetve az alkotmányos törvények szellemében nyilvánítunk véleményt.

- Hát, ez nem igazán jött össze. De mondjuk, amikor az említett hölgy véreskezűnek, hibbant Nérónak és még ki tudja, minek nevezett miniszterelnököt, rendőrkapitányt, ön vagy önök legalább kikérhették volna maguknak... Vagy csak mi nem ismerjük ebbéli törekvésüket?

- Tehetetlenek voltunk. És az is baj volt, hogy csak ritkán találkoztunk. Kaptuk a híreket, hogy itt meg ott Krisztina milyen színesen nyilatkozik, de azt is, hogy sokaknak nagyon nem tetszik, amiket mond. Szóltunk persze, hogy ne járasson le bennünket, de nem volt foganatja.

- Lehet, hogy csak ugródeszkaként használta önöket?

- Mi baráti alapon verbuválódott önkéntes szervezet vagyunk. Még alapító okiratunk sincs. Alapítványunk persze van, hogy a támogatások, banki átutalások tisztességesen nyomon követhetők legyenek.

- Ez így szabályos. Nem csoda: ön évtizedeken át büntetőügyekben ítélkezett. De mikor képezte át magát az alkotmányjogra?

- Engedtessék meg, de fél évszázadon át dolgoztam büntetőbíróként, és azalatt nem volt két egyforma ügyem. Ahogy megtanultam a könnyű habsalakbeton készítésének a technológiáját, vagy a talajmechanikáét, abba is belebányásztam magam, hogy az 1983-ban Ausztriában szakadékba zuhant magyar autóbusznak például miért mondott csődöt a fékszerkezete. De ez hosszú történet. A lényeg, hogy bármit meg lehet tanulni. Alkotmányügyben is, elő kell venni, és meg kell érteni a paragrafusok közötti, mögötti összefüggéseket.

- A szakmai közvélemény mégis leginkább a közlekedési ügyek specialistájaként ismeri. Nyilván mindig jó kocsija volt. Ismertetné karrierjét gépkocsimárkákban elmesélve?

- Romhalmazokkal kezdtem, de mivel az apósom autószerelő és -javító mester volt, megtanított az autók szerelésére. Nagy keservesen hozzájutottam egy ócska Renault-hoz. Később Párizsban feleségem nagybátyjától, akinek ugyancsak volt egy autójavító műhelye, kaptunk egy használt 403-as Peugeot-t, olyat, mint amilyen Columbo felügyelőnek van. Utána volt egy Daciám, azt követően pedig Ladákon jártam, a Legfelsőbb Bíróság éveiben meg 240-es Volvón, ami sokat evett, ezért lecseréltem egy szép Audi 80-asra, de azt meg ellopták. Ma egy turbódízel Passattal közlekedem.

- Így is szép íve van a karriernek. Apropó, közlekedési ügyek: sosem próbálták az ítéletét befolyásolni, ha egy valamilyen szintű fejes ügye véletlenül elkerült e bírósági szakaszba?

- Olyan még a nagy átkosban sem volt, hogy kívülről rászóltak volna egy bíróra. Igaz, egyszer kerületi bíró koromban, amikor például egy Pest megyei vállalat vezére ellen különböző vagyon elleni visszaélések miatt indított eljárást tárgyaltam, a csoportvezető bíró megpróbált érdeklődni nálam. Az illetőnek erős pártkapcsolatai voltak. Én viszont megállapítottam a bűnösségét, és végrehajtandó börtönbüntetést szabtam ki.

- És le is ülte az illető?

- Végül nem, mert a Fővárosi Bíróságon voltak magas szintű kapcsolatai, és másodfokon felfüggesztették a büntetés végrehajtását. Tőlem pedig megvonták az éves jutalmamat. Tudják, mennyi volt? 150 forint. Ettől van most olyan nyugdíjam, hogy a fal adja a másikat.

- Látja, és mégis milyen higgadtan nyilatkozik az önt ért méltánytalanságról. De nagy újítóként is számon tartja a szakma. Például hogy a nevéhez fűződik az az elv, miszerint "sötétben sötétet gázolni szabad"...

- Mielőtt átvettem volna ezt a referádát, a sötétben elkövetett gázolásos történeteknek az volt a végük, hogy bűnösséget állapítottak meg. Nekem sikerült forradalmat csinálnom: orvosiak, műszakiak, mérnökök összefogásával bebizonyítottam, hogy az emberi szem képessége is véges, így a legtöbb esetben felmentés lett az ilyen gázolások vége. A közlekedési ügyek azonban csak a hab volt a tortán. Tanácselnökként rengeteg más ügyet tárgyaltam. Volt nagy brókercsalási ügyem, de az én elnökletemmel tárgyaltuk a viszkis rabló, a sorozatgyilkos Erdélyi Nándor, illetve Soproni Ágnes színésznő fiának a büntetőügyét is.

- És még nem volt divat, hogy leköpik a bírót, netán meg is ütik. Mi romlott el?

- Szerintem sok esetben nem ártana, ha a bíró is magába nézne, hogyan alakulhat ki ilyen helyzet. Mert ott történnie kellett előtte valaminek. A közelmúltban inkognitóban végighallgattam egy tárgyalást, és bizony meg voltam döbbenve a pervezetésen, meg a hangnemen, amit a bíró használt. Ha tisztességes hangon beszélek valakihez, ilyesmi nem fordulhat elő.

LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN