HVG: Ön a netgeneráció alapos elemzésével került be újra a köztudatba. Mit lehet az ifjaktól tanulni?
D. T.: Például meg lehet tőlük tudni, hogyan élhetik túl a cégek a küszöbönálló földrengésszerű változásokat. Új munkakultúra kezd ugyanis kialakulni, és ez már korántsem a hagyományos kontrollról és főnöki tekintélyről, hanem sokkal inkább a "beosztottak" lehetőségeinek kiterjesztéséről és a feltétel nélküli együttműködésről szól. Most éljük a világtörténelem első olyan korszakát, amikor a fiataloké a gyakorlati hatalom. Bemegy a friss diplomás az első munkahelyére, ahol a hagyományos főnök rögtön beavatja a munkahelyi táplálékláncba. Amin a szinte gyerek munkavállaló alaposan meglepődik, mert egészen addig, 11 éves korától kezdve övé volt a hatalom: ő állította be a szülei videóját, i-Podját, vírusirtotta az otthoni számítógépeket, és ezek után le akarják uralni? A jövő generációja igazságosabban, a képességek szerint szeretné megosztani a hatalmat. Ez pedig alapjaiban átírja a hagyományos cégvezetés "alaprajzát".
HVG: Ha ilyenek a fiatalok, mivel lehet hatni rájuk? Esetleg több pénzzel és még gyorsabb kocsikkal kell megvásárolni a lojalitásukat?
D. T.: A pénz már kevés - a legújabb kutatások szerint a fiatal tehetségek csak a negyedik legfontosabb szempontnak tekintik a fizetést a munkahelyválasztáskor. A döntő dolog, hogy tanulhatnak-e valami számukra fontosat, érdekes feladatokat végeznek-e, miközben érdekes emberekkel találkoznak, harmadsorban pedig jól akarják érezni magukat. Ez is felforgatja az eddigi rendet: az olyan bölények, mint én, azt gondolják, hogy a munka az munka, s csak utána jöhet a szórakozás. A fiatalok holisztikusabban gondolkodnak: szerintük a munka is legyen élvezetes. Az új generáció nemsokára teljes lendülettel árasztja el a munkaerőpiacot - ellenállhatatlan erő fog áthatolhatatlan falakba ütközni. A kezdeti feszültségeket már most lehet érezni.
HVG: Az új paradigma milyen hatással van a közvetlen munkakörnyezetre? Be lehet még kényszeríteni az új generációt a hagyományos irodák szürke falai közé?
D. T.: Alaposan át kell gondolnunk minden munkafolyamatot. Legelébb is a munkaerő-felvétel rendszerét kell megváltoztatnunk: ma már szinte kidobott pénz a hagyományos álláshirdetés, sokkal hatékonyabb a társasági hálózatokon való toborzás. Egyébként vicces, hogy a cégek többsége éppen az új filozófiával ellentétesen cselekszik, például kifejezetten megtiltja a közösségi portálok munkahelyen való használatát. Pedig csak annyit kellene tenniük a cégvezetőknek, hogy jobban kinyitják a fülüket a fiatal generációk előtt.
HVG: Az 1980-as évektől kezdve sokat írt az informatika jövőjéről. Volt bármi, amit most visszavonna, esetleg olyasmi, amit sajnál, hogy nem jósolt meg előre?
D. T.: Azt nagyon sajnálom, hogy nem beszéltem rá magam az e-Bay megvásárlására. Amikor a cégem az első esettanulmányt elkészítette az internetes áruházról, akkor még auctionwebnek hívták. Egy kanadai honfitársam 70 ezer dollárt fektetett bele, ez ma közel 5 milliárd dollárt ér. Én mindössze egy zseniális tanulmányt írtam róluk. Azt hiszem, az Enronnal kapcsolatban tévedtem a legnagyobbat. Nagyon szépen fejlődött a cég, de a dicső jövőjüket ecsetelő írásomban lábjegyzetben meg kellett volna említenem: "eszetekbe ne jusson meghamisítani a könyvelést!"
