Jó szimattal érzi meg Leisztinger Tamás, ha egy-egy agrárvállalkozó bajba kerül a banki hiteleivel. Tavaly februárban egy nappal az után vette birtokba a Bábolna Takarmányipari Kft. takarmánygyártó részlegeit - az azóta Csányi Sándor OTP-vezérrel közössé vált - érdekeltsége, a Tendre Kft., hogy az MKB Bank bejelentette, él a takarmányipari cég kulcsfontosságú ingatlanain lévő opciós jogával (HVG, 2007. április 7.), a múlt héten pedig a Komáromi Mezőgazdasági Zrt.-nél indított el változásokat egy megbillent hitelügylet. A 2005 elején privatizált hajdani állami gazdaság részvényeinek 85 százalékát birtokló Kemenesalja Agráripari Kft.-be került be oly módon a nagyvállalkozó Leisztinger egyik cége, az Arago Zrt., hogy kifizette a Kemenesalja többségi tulajdonosának, Raschka Zsoltnak a K&H Banknál fennálló privatizációs hitelét - a HVG információi szerint 450-460 millió forintot. Raschka ugyanis a hírek szerint nem tudott fizetni, s a kft.-ben lévő üzletrészeinek egy részét ajánlotta fel a hitel biztosítékául. A "piacon" érdekes módon pillanatok alatt elterjedt a hír, többen arról számoltak be, hogy érdeklődött a cég iránt a bábolnai agráróriás IKR Zrt. is, de elkésett.

A Komáromi Mezőgazdasági Zrt.-ben magánszemélyként is közel 6 százalékos részesedéssel rendelkező Raschka ugyanakkor a HVG-nek csupán tárgyalásokról beszélt, s arról, hogy kapott "megkeresést", de nem történt semmi az ügyben. A részvények tranzakciója a cégbírósági dokumentumok szerint egyelőre valóban nem történt meg, de az azért árulkodó jel lehet, hogy a múlt heti közgyűlésen több, az Arago által delegált tag is bekerült az igazgatóságba, köztük az azonmód vezérigazgatónak is megtett Marczali Gábor. Méghozzá vélhetően valamiféle háttér-megállapodás alapján, ugyanis az Arago embereit a közgyűlés a HVG információi szerint egyhangúlag szavazta meg, amihez az ezek szerint már csak volt vezérigazgató Raschka voksa is kellett. A dolog azért is érdekes, mert Leisztinger cége éppen Marczali vezérigazgatósága idején szerezte meg tavaly az azóta felszámolás alá került Bábolna Takarmányipari Kft. eszközeit, piacát és márkanevét, kihasználva a takarmánycég kilátástalan helyzetét. A dicstelen bábolnai történet után érdemesítette Leisztinger a komáromi megbízatásra Marczalit, sőt ugyanő január vége óta az agrárberkekben szintén Leisztingerhez kötött Agrobaracs Zrt.-nél is igazgatósági tag.

Nagy falat a komáromi agrárcég: a 4800 hektáron gazdálkodó volt állami gazdaságban a mostanában jól prosperáló gabona és olajos növények termelésén kívül havi egymillió liter tejet állítanak elő. Bár most kapkodtak érte, a 2004-ben elindított privatizációban csak a harmadik körben tudott túladni a cég részvényein az állami vagyonkezelő, a Bácsalmási Agráripari Zrt.-vel, illetve az akkor Leisztinger érdekeltségébe került Alcsiszigeti Mezőgazdasági Rt.-vel együtt. A vásárló Kemenesalja Agráripari Kft.-nek a 201 millió forintos vételáron felül 480 millió forintos tőkeemelést és 220 millió forint tulajdonosi kölcsön visszafizetését kellett vállalnia az 1,6 milliárd forintos adóssággal is terhelt komáromi cégnél. A társaság Pontis márkát előállító - azóta bezárt - húsüzemét külön cégbe szervezték, majd megpróbálták eladni, ami nem sikerült. A 2004-ben üzemi szinten 654 millió forintos veszteséget, 2006-ban pedig már 402 millió forint nyereséget előállító komáromi társaság a hitelállomány kezelésével jól hozhat a konyhára; fő vonzereje jelentős termőterülete lehet, ami után évente több mint 400 millió forint támogatást kasszíroz.

Az Arago által "elfoglalt" Kemenesalja Agráripari Kft.-ben Raschkán kívül tulajdonos még Gálos Marianna, illetve - 3 százalék erejéig - Raskó György, az Antall- és a Boross-kormány agrárállamtitkára is érdekelt. Utóbbi a Gálos Mariannával fennállt "exrokoni" kapcsolatával indokolta szerepvállalását, ami a pályázati anyag előkészítésében merült ki, az ügymenetben az első hetek kivételével nem vett részt, s igazgatósági és felügyelőbizottsági tagságot sem vállalt. Némelyek szerint jobban is tette, hogy óvatos volt, ugyanis agrárberkekben úgy tartják, az adóhatóság szabálytalan számlázás és kifizetések miatt vizsgálódik a cégnél.

A pozícióit feladni kényszerülő Raschka egyéni agrárvállalkozóként szerencsésebb volt: 2004 és 2006 között az uniós támogatásokat összegző farmsubsidy.org honlap szerint Magyarországon a mezőgazdasági beruházások támogatása kategóriában a kilencedik legtöbb, 350,3 millió forint támogatást kapta az uniós kasszából, igazi nagyágyúkat is megelőzve, például a Csányi Sándor által birtokolt Dalmandi Mezőgazdasági Zrt.-t vagy a komáromi cégre sikertelenül pályázó Szaxon Attila IKR Zrt.-jét.

A komáromi agrárcég hamarosan bekövetkező tulajdonosváltása is jele annak, milyen mozgások indultak meg az agrárpiacon: tehetős vállalkozók vásárolnak föl támogatási joggal rendelkező mezőgazdasági cégeket. Az SPS-nek nevezett új szubvenciós rendszer 2009-re tervezett bevezetése után ugyanis az uniós apanázs nagyobb része a terület, kisebb része pedig egy meghatározott bázisidőszak támogatási adatai alapján járna, nagyrészt attól függetlenül, hogy az adott üzem termel-e valamit (HVG, 2008. július 19.). Az agrárpiaci nagybevásárlásban Leisztinger cégei is aktívak, méghozzá a HVG információi szerint elsősorban Zala megyében. Ott például a Miklósfai Mezőgazdasági Zrt., a Krisztina Tej Kft., a Hungária-Barnak Kft., a Zalatárnoki Növénytermesztő és Szolgáltató Kft., valamint utóbbi révén a Zalatárnok-Tófej Mezőgazdasági Kft. került Leisztinger Alcsiszigeti Zrt.-jének tulajdonába. Az egykori Bábolna Takarmányipari Kft. ügyeit ismerők szerint mind partnerei voltak a megroggyant kft-nek, amelynek fizetésképtelensége miatt a felsorolt cégek is nehéz helyzetbe kerültek, s tulajdonosaiknak nyilván jól jött a vevő segítő keze.

KELEMEN ZOLTÁN