Az államnak nem csupán az adók beszedése, újraelosztása a feladata. Mintha megfeledkezne arról, hogy egyes területeken az intervenció legalább ennyire fontos lenne, s még pénzbe sem kerülne - állítja Vecsei Miklós, a Máltai Szeretetszolgálat ügyvezető alelnöke, egyúttal a Hajléktalanokért Közalapítvány kuratóriumi elnöke, aki 2007 végéig a szociális tárca miniszteri biztosa volt. Véleményét annak kapcsán fogalmazta meg, hogy a szociális ellátó szakma évek óta érlelt, kormányzati lépéseket szorgalmazó szakértői javaslatait a múlt héten átadták a Szociális és Munkaügyi Minisztérium államtitkárának. A Vecsei által hiányolt állami beavatkozás lehetséges területeit is vázolja a Győri Péter és Maróthy Márta szakértők által papírra vetett, a nemzeti hajléktalanügyi stratégia középtávú tennivalóira javaslatot tevő, nagyon is gyakorlatias összefoglaló.

A nagyobb vidéki városokban több százan, Budapesten akár több ezren is fedél nélkül éjszakáznak télvíz idején. A fővárosi felmérések szerint az átlagosan 8 ezer fedél nélküli valamivel több mint fele, mintegy 4600 fő menhelyen, különböző átmeneti otthonokban jut éjszakai menedékhez, a többiek még ezt a minimális komfortot is nélkülözik. A feladat most már nem az, ami a rendszerváltást követő években volt, hogy tűzoltásként hajléktalanszállók épüljenek. Tíz évvel ezelőtt a fővárosi önkormányzat még azt a célt tűzte ki, hogy "senki ne fagyjon meg télen az utcákon a segítség hiánya miatt", ma már arról kellene beszélni, hogyan lehet öt év alatt 30 százalékkal csökkenteni a közterületeken élők számát. "Mindenekelőtt azt kell megakadályozni, hogy a családok visszafordíthatatlan csődhelyzetbe, majd az utcára kerüljenek, és hogy az elszegényedett településeken az egyetlen vonzó perspektívát ne a gazdag budai kukák guberálása jelentse" - mondta a HVG-nek Vecsei, aki szerint a kormánynak szóló javaslataik nem teljesíthetetlen vágyálmok.

A tanulmány áttekinti a jelenlegi lakáskörülményeket és a lakáshoz jutás feltételrendszerét: a magyarországi piac szembeszökő sajátossága, hogy a bérlakások aránya mindössze 8 százalék, ami Európában a legalacsonyabb. Ugyanakkor a központi költségvetés lakáshoz jutási támogatása eléri a GDP 1,2-1,5 százalékát, ez alig marad el az uniós tagországok hasonló mutatóitól. A támogatási csomag több mint 90 százaléka azonban a tulajdonszerzést - az építést, a vásárlást - segíti elő, mindenekelőtt kamattámogatás formájában. Ezzel szemben a lakásfenntartási támogatás az elmúlt években nem haladta meg e segítség 5-8 százalékát. Pedig a vásárlás nem minden család számára reális alternatíva, hiszen az alacsony jövedelműek és a szociális segélyen élők esetében eleve kódolt az eladósodás. Az elhúzódó, tartós pénzügyi nehézséggel küzdő, a lakásfenntartási kiadásokban három hónaposnál régebbi tartozást felhalmozott háztartások száma meghaladja a negyedmilliót. Tovább rontja a helyzetet, hogy sokan nem képesek a tulajdonukkal bánni. Ha az áruhitelt nem törleszti a vásárló, legfeljebb elviszik a fedezet nélkül vásárolt plazmatévét, ám ha a lakását ajánlja fel valaki a hitel fedezeteként, könnyen az utcán találhatja magát. "Az egymásra licitáló bankokat az államnak kellene visszafognia, meghatározva, mely esetekben fogadható el az ingatlan hitelfedezetként. Egyelőre mi tárgyalunk különböző pénzintézetekkel, hogy hozzanak létre szociális testületet, amely törlesztési haladék, pénzügyi tanács formájában igyekezne segítséget adni azoknak, akik átmeneti fizetési zavarba kerültek" - vázol egy lehetséges stratégiát Vecsei.

Eleve nem jöhetne szóba a tulajdonvesztés, ha létezne a szociális bérlakás intézménye, amely a rendszerváltást követően lényegében megszűnt: mindössze 117 ezer lakás maradt önkormányzati tulajdonban, s ezek egy része piaci vagy ahhoz közeli bérért kiadott otthon. Megkerülhetetlen feladat tehát a szociális bérlakások számának törvényi garanciákkal, támogatásokkal, akár magánbefektetők bevonásával történő megsokszorozása. Tovább rontja a fővárosi fedélhelyzetet, hogy a még meglévő szükséglakásokat, amelyekből Budapesten 30 ezret tartanak nyilván, egy új jogszabály szerint már nem lehet újra bérbe adni. Bár ezek minden komfortot nélkülöznek, megszüntetésükkel a legelesettebbek kerülnek az utcára. Az adósságcsapdából való kilábalást szinte lehetetlenné teszi, hogy a lakbértartozás miatt felmondott bérleti szerződés megszűntével az önkormányzat úgynevezett használati díjat vethet ki, ami többszörösen meghaladhatja a lakbér nagyságát. Míg az üzleti életre vonatkozik a csődtörvény, az adósságrendezés megkísérlése, a hitelezőkkel való tárgyalás, a magánszemélyek ilyen védelmet nem élveznek. Jóllehet a miniszterelnök felkérésére Ferge Zsuzsa szociológus gyermekszegénység ellen tett javaslatai közt már 2005-ben is szerepelt a lakossági csődtörvény intézményének szükségessége, a jogalkotási munka az előkészítésnél egyelőre nem jutott tovább.

Állami feladat lenne annak meghatározása is - vélik a tanulmány szerzői -, hogy a közüzemi szolgáltatókat hogyan és mikor lehetne kötelezni kártyás fogyasztásmérő készülékek felszerelésére. A kísérleti kipróbálás biztató eredményeket hozott, ám a továbblépésről semmi hír. A hajléktalan családokat befogadott Heves megyei Tarnabodon (HVG, 2005. március 19.) 16 családnak egy év alatt 1,2 millió forintos közüzemi tartozása gyűlt össze. "Nagy nehezen elintéztük, hogy olyan mérőkészüléket kapjanak, amely előre fizetett kártyával működik. Adott esetben egy 3 ezer forint értékű kártya 2 ezer forintért ad áramot, ezer forint meg a korábbi adósságok törlesztését szolgálja. Most egyik családnak sincs tartozása" - szolgált gyakorlati példával Vecsei, hogyan lehet takarékosságra szoktatni a beosztási nehézségekkel küzdőket, egyszersmind kirántani őket az adósságspirálból.

A kilátástalan helyzetbe sodródás sok szálon futó megelőzése mellett a kormánynak készült javaslat arra is tartalmaz elgondolásokat, hogy a már fedél és otthon nélkül maradottakat hogyan lehet hozzásegíteni a visszakapaszkodáshoz. Az országban összesen 12 ezer hajléktalan átmeneti gondozását - nappali és éjszakai elhelyezését - lehetővé tevő szociális intézmények fenntartására évente mintegy 10 milliárd forint közpénz jut. Az Összefogás Közalapítvány beilleszkedést támogató programja - amely 2005 vége óta működik - azt a számítást erősítette meg, hogy a lakhatási, például szobabérleti vagy munkásszállódíjak kifizetéséhez adott támogatás, valamint a személyre szabott szociális segítség, konzultáció éves költsége kisebb, mint egy hajléktalan-férőhely fenntartásáé.

Vannak olyan fedél nélküliek, akiket hat lóval sem lehet hajléktalanszállásra bekényszeríteni. Szabadságuk korlátozásától tartanak, nem akarnak lemondani (még átmenetileg sem) az alkoholfogyasztásról, konfliktusba kerülnek a többiekkel, sokallják a bekerüléshez szükséges adminisztrációt - csupán néhány szempont azokból az ellenérzésekből, amelyek egy felmérésben gyűltek össze. Hozzájuk a szociális munkásoknak kell kimenniük az utcára, vagy a nappali melegedők helyett segítő-integráló központokat kell működtetni, ahol az étkezés és tisztálkodás lehetőségén kívül változatos programok szervezésével talán közelebb lehet férkőzni a nehezen kitárulkozó, még a segítséget is elhárító, gyakorta egészségügyi gondokkal is küszködő hajléktalanokhoz.