"Évek óta kaphatóak úgynevezett kombó készülékek, amelyekkel a VHS-kazettákról dvd-re lehet átírni a régebbi felvételeket, de az így készített lemezek csak úgy játszhatók le, mint maguk a kazetták, vagyis nem lehet bennük keresni, átugrani a jeleneteket" - vág a közepébe Besenyei Zalán, a film-, video- és hanganyagok átírására szakosodott keskenyfilm.hu értékesítési vezetője. A dvd előnyeivel - például a kereshető menürendszerrel - is szolgáló digitalizáláshoz ennél több szükségeltetik: valamilyen módon számítógépes merevlemezre kell vinni a mozgóképet, hogy digitális formában is szerkeszteni lehessen. "Vannak, akik kedvelik az efféle otthoni pepecselést, de a többség inkább szakemberekre bízná a dolgot" - így Besenyei.

A Gorenje-túrákon beszerzett videokameráknak köszönhetően az 1980-as évek második felétől Magyarországon is egyre népszerűbb háztáji VHS-felvételek állapota minden egyes lejátszással romlik, ami egyre többeket kényszerít átírásra. Az interneten legalább kétszáz magyar cég kínál efféle szolgáltatást. Van, amelyik maga is a házi használatra rendszeresített kombó készülékkel oldja meg a feladatot, de tucatnyi, profi számítástechnikai hátterű cég is működik már. Ezek egy kisebb kazettányi (120 percnyi) analóg mozgóképet 3500 forint körüli áron írnak lemezre - a végeredmény felmatricázott, takaros műanyag tokban szállított, menürendszerrel is turbózott dvd.

"Családi felvételeket, ballagások, esküvők, kirándulások felvételeit hozzák hozzánk. A játékfilm-kollekció örökzöld darabjait viszont inkább új lemezként újravásárolják, letöltik az internetről, illetve a másolat másolataként ismerősöktől szerzik be" - számolt be tapasztalatairól a HVG-nek egy fényképszalont és digitalizálóműhelyt fenntartó kaposvári vállalkozó, Varga Attila. A VHS-mentés rutinfeladatnak számít: az archiválási bizniszben érdekeltek szerint a "sűrű fillér" kategóriájába tartozó munka még pár évig biztos bevételi forrásként jelenik meg a főkönyvekben, mivel kevés olyan háztartás van Magyarországon, amelyben ne akadna valamely fiók mélyén egy-két családi vonatkozású kazetta. Ugyanakkor - hívják fel a figyelmet a képiparosok - nem árt sietni, elvégre a mágnesszalagos technológia nem tökéletes: egy 1985-ben készült kazetta mára akár 50 százalékot is veszíthetett eredeti minőségéből.

Jóval szűkebb, ám jobban fizető piacot jelent a keskenyfilmek (8-as, Super 8-as, 16-os) archiválása. "A legegyszerűbb az, amikor megfelelő vetítővel hagyományos módon vászonra (esetleg prizmára) vetítjük a filmet, és ezt a képet rögzítjük korszerű digitális kamerával" - vázolta a legtöbb digitalizáló vállalkozás által használt módszert az egyébként zenés-táncos mulatságok látványkörítésével foglalkozó, Lee Unflyable művésznevű budapesti videozsoké. Ezzel a kézenfekvő megoldással csupán az a baj, hogy míg a keskenyfilm másodpercenként 16-18 képkocka lepergetésével teremti meg a mozgókép illúzióját, addig a videó - legyen bár analóg vagy digitális - 25 kockás normával dolgozik. A vetítős eljárással átmentett anyag ezért vibrál, ami sokat levon az így meghosszabbított életű filmek élvezeti értékéből, bár kétségkívül kölcsönöz nekik némi retróhatást.

A profibb módszer Besenyei szerint: "speciális szkennerrel dolgozunk, amely képkockánként digitalizálja a keskenyfilmszalagot". A hangsávot - már ha volt ilyen - külön rögzítik, és szintén számítógéppel szinkronizálják az új verzióhoz. Az olykor 70-80 éves filmeknek túlnyomórészt előzetes restauráláson is át kell esniük. A sifonérban őrzött, agyonvetített szalagok általában fizikailag sincsenek a legjobb állapotban. A celluxszal rögzített vágások, a vetítő által meggyűrt, töredezett szalagszélek reparálása, illetve a celluloid drasztikus minőségromlással járó kémhatásváltozásának (szaknyelven az ecetesedésnek) a megállítása alapos labormunkát kíván. A megfakult színek helyreállítása pedig sokórás számítógépes pepecselést. A méterenként 600-1100 forintos digitalizálási tarifa ennek ismeretében már nem is tűnik olyan borsosnak.

A szalagos hangfelvételekkel némileg egyszerűbb a helyzet. Az orsós vagy kazettás magnókkal rögzített gyermekgügyögések, amatőr koncertek és szavalóversenyek a mai stúdiótechnikával néhány rutinlépéssel átírhatóak (15-30 forintos percenkénti áron), ráadásul a hanghibákat, sercegéseket szoftveres úton ki is lehet küszöbölni. Meg lehetne tenni ugyanezt a köznyelvben bakelitnek nevezett, valójában vinil hanglemezekkel is. Átírásuk átlagosan 1500-2500 forintba kerül, a HVG által megkérdezett archivátorok szerint azonban nem igazán érdemes költeni erre, mivel az összes létező hang- és képhordozó közül ezek őrzik meg a legtovább a felvételeket. Mert míg a mágnesszalagok, de még a dvd-k is pár évtized alatt sokat vesztenek minőségükből, addig a mikrobarázdákkal fizikailag rögzített hangfelvételek szinte örök életűek. Feltéve, hogy jó minőségű lemezjátszóval hallgatják, kopott tűvel nem teszik tönkre őket.

VAJNA TAMÁS