A közéleti tisztátalanságok gócpontjának tartott párt- és kampányfinanszírozás dolgában a parlamenti pártok jó érzékkel egymásra mutogatnak. Csakhogy a kormányzatnak ezenkívül is akadna átgondolnivalója. Például pereskedés nélkül kiadhatna közérdekű adatokat, vagy legalább zokszó nélkül végrehajthatná a kiadásra kötelező jogerős ítéleteket. Javaslatot dolgozhatna ki a közzétételi kötelezettségek körének bővítéséről, illetve a közzétételi kötelezettségek megszegésének büntetőjogi szankcionálásáról. Az átláthatóság jegyében kezdeményezhetné, hogy a helyi képviselő-testületek a jövőben ne rendelhessenek el „üzleti érdekből” zárt ülést, ha éppen ingatlanokkal mutyiznak. Elejét vehetné a Széchenyi-tervnél és a száznapos programnál megismert kormányzati marketingnek. Dolgozhatna a közbeszerzési törvény egyszerűsítésén, a formális bakikra utazó „kizárási szakemberek” kizárásán. Biztosíthatná az alapvető gazdasági törvények (mindenekelőtt a társasági és a cégtörvény) stabilitását. Angolszász mintára új törvénytervezetet terjeszthetne elő a bejelentők védelméről, és a politikai szereplőket érintő ügyekben hatékony eljáráskikényszerítési jogokat telepíthetne a bejelentőkhöz. Megszigoríthatná a miniszteri keretek felhasználását. Az uniós források felhasználásánál csökkenthetné az egyedi döntéseken nyugvó, kiemelt projektek túlsúlyát. Mindenképpen növelné a csekélyke közbizalmat, ha a kormány tevékenyen segítené például a „Strabag-dosszié” ügyében vizsgálódó ügyészség munkáját.

Fájdalom, de Gyurcsány Ferenc „lehető legbrutálisabb” tervei között ezek – egyelőre – nem szerepelnek. Lesz ellenben új – 2003 óta sorrendben a negyedik – antikorrupciós kormányzati testület, valamint forródrót a feljelentőknek. A „lehető legbrutálisabb” javaslat pedig az, hogy a korrupció megakadályozásából származó haszonból a bejelentő is részesülne. Az amerikai szabályozási és kulturális környezetből önmagában kiragadott ötlet sajátos kormányzati emberképet sugall: e szerint a polgár nem morális lény, akit a félelem, az átláthatatlanság és a reménytelenség tartana vissza attól, hogy korrupt politikusokat felnyomjon, hanem pénzéhes haszonleső, akit eddig kihagytak a buliból. Erről a szemléletről mindent elárul a „korrupció elleni küzdelem cselekvési irányáról” szóló kormányzati előterjesztés bevezetője: a korrupciós jelenségek elleni fellépés „kiemelt jelentőséggel bír a Magyar Köztársaság versenyképessége és nemzetközi megítélése szempontjából”. A demokrácia minőségéről szó sem esik.

SCHIFFER ANDRÁS

(A szerző ügyvéd, a „Lehet más a politika!” kezdeményezés szóvivője)