Ma is használtak: csalogány (Grasmücke), édeskés (süsslicht), egyesület (Verein), emlékkönyv (Stammbuch), füzet (Blatt), gyöngéd (gyengéded), hálás (háládatos), istennő (istenasszony), jajongani (jajogni), jól néz ki (jó színben van), keserédes (bittersüss), komoly (komor), könnyelmű (leichtsinnig), légyott (rendez vous), önérzet (önérzés), őrjöng (őrjül, őröng), példány (Exemplar), szállásolni (bekvártélyozni), szellem (Geist), szobrász (Statuarius).

Elfeledettek: begyes (jégszívű úrhölgy), borág (szőlővessző), bódor lovancz (irrender Ritter, kóbor lovag), éldelni (geniessen, élvezni), ismermény (Kenntnisse, ismeret), képlő mesterségek (bildende Künste, képzőművészet), kivány (kívánság), lengenye (gyöngyvirág), lepe (lepke), nyakgyalú (guillotine), omboly (hínár), lebel (szellő).

*Zárójelben: a korábban Magyarországon használatos szó és jelentése.

Forrás: Szily Kálmán: A magyar nyelvújítás szótára, 1902