Hogy vizsgázott a magyarság 1944-ben? Nem szakemberként, hanem a családi érintettség okán szeretnék hozzászólni a lapjukban megjelent cikkhez (HVG, 2009. szeptember 26.), amely talán az indokoltnál is nagyobb bizonytalanságban hagyja az olvasót azon sokszor idézett állítás valóságalapja tekintetében, miszerint soha sehol nem kapott a Gestapo annyi feljelentést, mint 1944-ben Magyarországon. Cikkük egy 35 ezres számot említ, de rögtön hozzáteszi, hogy ennek legkorábbi forrása 1946-ra tehető. Nos, én tudok egy régebbi forrásról. Nagyapám, Horváth Zoltán Hogy vizsgázott a magyarság című könyvecskéje 1945-ben, a Népszava kiadásában jelent meg. Itt olvashatók az ominózus számok és az akkor is, ma is drámai csengésű mondatok: „maga a budapesti Gestapo parancsnoka jelentette ki, hogy Európa valamennyi leigázott országában szerzett tapasztalatai után szinte megvetéssel kell gondolnia a magyar nemzeti öntudatra. A Gestapo Budapestre történt érkezését követő nyolc napon belül ugyanis harmincezernél több, részben aláírt, részben névtelen feljelentés érkezett a Gestapóhoz! (...) Az ugyanígy lerohant Hollandiában az első esztendő folyamán összesen 350 feljelentés futott be a német hatóságokhoz” (46. oldal).

Horváth Zoltán 1945-ben a Szociáldemokrata Párt országos vezetősége tagjaként és a Népszava rovatvezetőjeként írta ezt a könyvet, amihez – a műfaj okán érthető módon – nem fűzött lábjegyzeteket, forrásjegyzéket. De talán érdemes lenne átnézni a Népszava 1945-ös évfolyamát, lehet, hogy ott egy szorgos történész rábukkanhat a holland–magyar összehasonlító adatok pontos forrására.

MIHÁLYI PÉTER

(BUDAPEST)