A Bolygók Egyesült Föderációja és a Csillagflotta személyzete villant be egy amerikai kritikusnak a nonstandard építészet párizsi seregszemléjén, 2004-ben. Maga előtt látta, ahogy a Star Trek futurisztikus figurái testhezálló űrpizsamában odalépnek a sci-fi pultokhoz, kiejtik a varázsszót: sütemény, és néhány pillanat alatt a semmiből ott terem az áhított ínyencség. A szerző a távoli jövőben játszódó jelenet titokzatos és teremtő varázserejét vélte felfedezni a Centre Pompidouban bemutatkozó építészek – így a holland–magyar páros, az építész Kas Oosterhuis és szobrász felesége, Lénárd Ilona – munkáiban, miközben ők valójában matematikai egyenletek és számítógépes programok segítségével értelmezték újra a hagyományos építészetet. Behorpadó, csavarodó, a vízre ufóként becsapódó, meghökkentő alakzatokat álmodtak, hogy az egyedi tervezési elv és eljárás segítségével minden egyes legyártott elemében különböző, extrém formákkal jelöljék ki a befogadó tájat – alkossanak meghatározó építészeti jeleket.

Erre a jelre várt évek óta Budapest progresszívabb szárnya, amely a sztárépítészektől nem tartva, a felélénkülő nemzetközi építészeti turizmus híveként legutóbb Zaha Hadid belvárosi buborékjának kipukkanásával veszített jó adag illúziót. Az utóbbi években a Városháza-program, a kormányzati negyed és a Zeppelinként aposztrofált bevásárlóközpont apropóján felbukkant nagy nevek – Erick van Egeraat, Kengo Kuma vagy Norman Foster – mellett a legsikeresebben és leghitelesebben az Oosterhuis–Lénárd tervezőpáros vitte át a műemlékvédelem köntösébe bújtatott konzervativizmus akadályait. Ők a világörökségi övezetben roskadozó közraktárépületekből kettőt üveg-acél héjjal cipzáraztak össze, a nonstandard építészeti irányzat és gondolkodásmód elveire alapozva több ezer különböző méretű és alakú, a tükörszimmetrikus formát követő üvegpikkellyel borították a tágas teret. A három szintre osztott testet pedig a megbízó elképzelései szerint a kulturális–kereskedelmi–gasztronómiai tér funkcionális kívánalmaihoz igazították. Az elnyúló, egyik végén kiszélesedő forma hosszas evolúciós utat bejárva érkezett Budapestre. A tervező által „genetikai törzsként” definiált forma korábban hollandiai szemétfeldolgozó (Elhorst/Vloedbelt), a tenger alá is benyúló, természeti megfigyelésekre alkalmas tengervízpavilon (Saltwater Pavilion) vagy a holland autópályával párhuzamosan fekvő luxusautók bemutatótermeként szolgáló Pilótafülke (Hessing Cockpit) képében öltött testet. Ez utóbbi, a 2005-ben nagy sikert aratott változat tekinthető leginkább a pesti terv előképének: ott már a görbülő, üveg-acél-alumínium háromszög felülettel számolt az építész. Mint Oosterhuis meséli, a CET esetében esze ágában sem volt bálnát tervezni: a többször kipróbált és sokat alakított, számítógépes programmal jól leírható formához előbb másik jelentésében kapcsolták a nevet. Az eredeti tervben szereplő – mára eltűnt – hatalmas beltéri óraszerkezet után közép-európai idő jelentéssel CET-nek keresztelt központ ugyanis a magyar származású feleségnek és a terv felett bábáskodóknak köszönhetően találta meg a cethaljelentést, amely aztán visszahatott a vízparti alakzat meghatározására.

Landoló űrhajók, amelyek futurisztikus küllemük ellenére precízen beleülnek a környezetükbe – jellemzi épületeiket Kas Oosterhuis, aki magát is űrutazónak vallja, ennek ékes bizonyítékaként pedig pillanatnyilag a karib-tengeri Curacao holland magántulajdonú, földi űrállomásának tervén dolgozik. A gyakran szoborként emlegetett épületalkotások a határtalan művészi fantázia és az ezt támogató technika ötvözésével válnak jellé, ami a budapesti példa esetében egyedülállóan, a műemléki hangulat beépítésével, távoli korok építészeti formanyelvének összekapcsolásával kapott nyomatékot.

Értékes tartalom nélkül nem válhat ikonikussá egy épület – magyarázza a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem építészeti intézetét vezető Nagy Tamás, és utal a Sydney jelképévé vált operaházra vagy Frank Gehry bilbaói Guggenheim Múzeumára. A CET esetében a páratlan tetőtéri kilátás és az élhető, belakható Duna-kapcsolat mellett a 30 százalékban kötelezővé is tett, hagyományos értelemben vett kulturális, valamint a kultúra részeként értelmezhető gasztronómiai és kereskedelmi tartalom garantálná a színvonalat. A pláza szót kínosan kerülő CET-programigazgató, a Magyar Fotográfusok Házának vezetőjeként ismert Kőrösi Orsolya inkább közösségi teret emleget, új, nagyvárosi életstílus találkozási pontját jelöli ki a központban, amely Nyugat-Európa újrahasznosított ipari komplexumaihoz hasonlóan kínál programot. A kísérleti nyúlból lett bálnát azonban egyetlen konkrét példához sem lehet hasonlítani: könnyűzenei és szórakoztatóipari elkötelezettségét tekintve a müncheni Muffathalléhoz és az egykori amszterdami tejgyár, a Melkweg profiljához közelít. De az intézmény arculatának kialakításakor példaértékkel a londoni Covent Garden is felötlött, amely nyüzsgő életével utcai mutatványost éppúgy kínál, mint klasszikus zenei és alternatív színházi produkciót. 

A környék kulturális intézményeivel összefogó, és a már meglévő nagy budapesti fesztiválokba – a Budapesti Tavaszi és Őszi Fesztiválba, az Építészeti, a Dizájn- és a Fotóhónapba – bekapcsolódó CET kerületi, fővárosi és országos hatáskörre törekszik. Több mint ezer fő befogadására alkalmas nagytermében a világszínvonalú koncertek mellett megfér majd az ifjúsági, komolyzenei állókoncert és a divatbemutató is, az első emeleti üzletek között helyet kap az irodalom, a magyar dizájn, a divat, a fotó- és a képzőművészet, a hajdani piaci szellemet idéző alagsorban, valamint az emeleti éttermekben, sörbárban és kávémérésekben pedig mindenki kedvére válogathat. Ahogy a kínálat reggelitől vacsoráig terjed, a tervek szerint a programok is a hét minden napjára szólnak. A hétvégére meghonosítandó biopiac mellett a WAMP dizájnvásárát is csábítják a szervezők, ami pedig a sporthoz közeli eseményeket illeti, a tervek szerint a használt bicikliket kínáló börze és női kerékpárszerelő-tanfolyam mellett nyáron vízparti sakkélet, kajak- és kenuversenyek, télen pedig a CET szájánál található korcsolyapálya várja a közönséget. Az életmódnak remélt cetelés résztvevői között éppúgy számítanak a környék 15-20 ezernyi egyetemistájára, mint a vidékről érkezőkre és a jellegzetesen magyar impulzusokat kereső külföldiekre.

SZABLYÁR ESZTER