Az akadémikus temetéséről később történik intézkedés - közölte az MTA Sajtótitkársága.
 
Kurnik Ernő 1954 és 1970 között a Délkelet-Dunántúli Mezőgazdasági Kísérleti Intézet igazgatója volt, majd 1983-ig a Takarmánytermesztési Kutatóintézetet vezette. Megszervezte a magyar mezőgazdasági tudományos kutatás tájintézeti rendszerét. Fő munkaterületét a növénynemesítés és az ezzel kapcsolatos genetikai, biológiai és termesztéstechnikai problémák jelentették. Kidolgozta a korszerű takarmánytermesztés szervezési módszerét.
 
A  tudós hét növényfajból 50 államilag minősített fajtát állított elő, a hibridnapraforgó-nemesítés hazai úttörője volt. Nevéhez 150 publikáció fűződik. Kurnik Ernőt 1970-ben választotta levelező tagjává, 1976-ban pedig rendes tagjává a Magyar Tudományos Akadémia. Az akadémikust egyebek közt tagjai között tudhatta az EUCARPIA (az Európai Növénynemesítők  Szövetsége), valamint a napraforgó-nemesítők európai és nemzetközi tudományos szövetsége.
 
Kurnik Ernő munkásságát 1978-ban Állami Díjjal ismerték el, a tudóst 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki, 1996-ban pedig Millecentenáriumi Díjban részesült.