Mit rejt a Teve utca? Honnan irányítják a rendőröket?

Idén június 1-jétől működik élesben a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) bevetésirányítási rendszere. Munkatársaink bebocsátást nyertek a Teve utcai központba, ahol megtekinthették, hogyan figyelnek bennünket a város számos pontján.

A bevetésirányítási rendszer kialakítására már történt ugyan kísérlet az 1990-es évek második felében, de akkor a III. kerületi kapitányságon elhelyezett – mintegy 100 millió forintból megvalósított – egység nem volt hosszú életű. „Régi elgondolásom volt, hogy újra létrehozzuk a bevetésirányítást, amelynek révén még gyorsabban és szakszerűbben reagálhatunk a bejelentésekre” – beszélt az előzményekről Tóth Gábor budapesti rendőrfőkapitány.

Budapest főrendőre elmondta, a komoly informatikai fejlesztést igénylő irányítási központot az igazságügyi és rendészeti tárca által biztosított mintegy 150 millió forintból hozták létre a BRFK Teve utcai épületében, a korábbi ügyeleti központ helyén. „Az új egységhez befutnak azoknak a térfigyelő kameráknak a képei, amelyeket az önkormányzatok és a rendőrség együttműködése alapján a kerületi kapitányságok működtetnek.”

Figyelő szemek – mindent látnak © Stiller Ákos

Akadnak azonban olyan térfigyelő kamerarendszerek, így a VIII. kerületi, amelyeket még tíz évvel ezelőtt telepítettek, és már nem kompatibilisek a bevetésirányítás informatikai rendszerével. „Ezeknek a végpontjait nem tudtuk behozni” – közölte a főkapitány. A hvg.hu úgy tudja, hogy kimaradnak látókörükből olyan, kamera által megfigyelt területek is, amelyek térfigyelő rendszerének működtetését magáncégek végzik, mint például a XIII. kerületben a Reál Véd Kft.

Jelenleg a főváros 350 területére kapnak rálátást a bevetésirányítási központban, persze egyszerre csak 10-20 helyszínt figyelhetnek meg a falra elhelyezett monitorokon. „Szeretnénk a rendszerhez csatlakoztatni majd azokat a kamerákat is, amelyeket a tervezett aluljáró-felújítások során fognak kihelyezni. A térfigyelők mellett egyébként az integrált rendszer részét alkotja a város digitális térképe, illetve az EDR-rádiórendszer, amely a járőrök pontos helymeghatározását teszi lehetővé.”

„Eddig a központi ügyeletre érkezett bejelentést a kerületi kapitányságra továbbították, ahol az ügyeletes vagy felvette a telefont, vagy sem, esetleg csak hosszú várakozási idő után tudta a bejelentő hívását fogadni, s utána kért csak intézkedést a saját járőreitől” – ecsetelte Tóth Gábor a hosszú intézkedési idő okát.

Ezzel szemben a jelenlegi felállás úgy néz ki, hogy a hívásokat – a budapesti régiók (belvárosi, észak- és dél-budai, észak- és dél-pesti) szerint – fogadják a telefonos ügyeletesek. A számítógépen rögzítik az adatokat, amelyek megjelennek a bevetésirányítók gépének a monitorján is. Ők küldik ki a járőröket a helyszínre, és ha szükség van rá, értesítik a mentőket vagy a tűzoltókat is. A bevetésirányító az egész folyamatot dokumentálja is, hogy minden visszakereshető legyen. „Ez régen nehézkesen ment” – vallotta be a főkapitány, megjegyezve, hogy ezentúl az informatikai rendszer a statisztikákat is elkészíti, ami könnyebbé teszi majd a munka értékelését, azzal együtt, hogy milyen időszakban, mely területeken érdemes járőröknek lenniük.

Tóth Gábor budapesti rendőrfőkapitány szemléli a várost – rajta kívül 600 kamera is figyel © Stiller Ákos

Tóth Gábor nem titkolta azt sem, hogy az első időszakban előjöttek a gyerekbetegségek is, amelyeket folyamatosan korrigálnak. Ezek egy részére az igazi megoldás csak újabb, milliókba kerülő fejlesztés lenne. „Bízom abban, hogy a szükséges 150 millió forintos anyagi keret a rendelkezésünkre áll majd, mert az összeget semmiképpen sem fogjuk elvenni az olyan fontos bűnmegelőzési programokból, mint például a DADA. Emellett a rendszer bővítését jelenthetik az olyan, egyben a bankok biztonságát is szolgáló tervek, hogy a pénzintézetek alaprajzait is elhelyezzék a bevetésirányítás informatikai rendszerében. Ehhez azonban további, nem csak a BRFK-t érintő megállapodásokra van szükség. „Első körben az is jó volna, ha a bankoknál kihelyezett külső térfigyelő kamerák is be lennének hozzánk kötve” – vázolta a főkapitány.

A bevetésirányítási főosztályon körülbelül száz fő teljesít szolgálatot, ami egy váltásban 20-25 embert jelent. A beosztottak kiválasztásában – mivel konkrét bevetésirányítás-képzés nincs a magyar rendőrségen – az játszott szerepet, hogy kinek milyen ügyeleti tapasztalatai vannak. Így leginkább a kerületi ügyeletes tisztek közül kerültek be emberek a főosztály állományába. A budapesti főkapitány hangsúlyozta: a bevetésirányítók rendelkezéseit a kerületi járőrparancsnokok nem írhatják felül. „Ehhez persze meg kellett adni a megfelelő jogosítványokat, amihez az ügyeleti osztály hatáskörein és feladatkörein kellett módosítani a BRFK belső működési szabályzatán belül.”

Arra a kérdésre, hogy a főosztály létrehozása nem csak látszatintézkedés-e a fővárosban meglévő járőrhiány elfedésére, Tóth Gábor nemcsak határozott nemmel válaszolt, hanem kijelentette, az új egységgel a hiányt nem tudják eltakarni – ez jelenleg 900 rendőrt jelent –, viszont orvosolhatják a helyzetet olyan értelemben, hogy az intézkedéseket gyorsabbá tehetik a járőrök megfelelő irányításával.